A magyar jazz koronázatlan királya, a magyar Oscar Peterson, és öröksége lánya, Pleszkán Écska által
Szekesztői Jegyzet
Ez az írás Pleszkán Frigyes, a magyar jazz koronázatlan királya, a Magyar Oscar Peterson emlékére született. A cikk célja nem csupán emlékezés, hanem az, hogy az olvasó átélje azt a DALBÓL fakadó lelket, ami Frici minden hangjában jelen volt.
Frici jelenléte
Pleszkán Frigyes, a magyar jazz koronázatlan királya, a magyar Oscar Peterson, 2011. február 14-én hagyott itt minket. A hiány, amit érezünk, mély és fájdalmas, mégis minden emlékben ott él a zene, a lélek, a szeretet. Frici jelenléte a hangokban, a dallamokban, az érintésben marad velünk örökre.
DALBÓL fakadt
Minden hang, amit játszott, a DALBÓL fakadt.
A lélek el tud szállni
Nem önmagát mutatta, hanem azt a világot, amelyet a zene segítségével teremtett: egy helyet, ahol a hallgató szívét a dallam vezeti, ahol a lélek el tud szállni, ahol a szeretet és a béke átjárja a pillanatot.
Zsenialitása
Frici zsenialitása nemcsak a virtuóz technikában rejlett.
Montreal Jazz Fesztivál
Montreal Jazz Fesztiválon Chick Coreával is játszott, de máshol Keith Jarrett-tel és Herbie Hancockkal is. Chick Corea nem sokkal halála előtt így szólt róla: “Ő az egyik legjobb, akit valaha láttam.”
Nagyság
Ez az egyszerű kijelentés minden szót elmond Frici nagyságáról, emberi és zenei integritásáról, valamint arról az alázatról, amellyel a zenéhez közelített.
Écska
Pleszkán Écska, lánya, ma viszi tovább az apja örökségét.
Életút
A hangja, a finom lelkisége, a teljes odaadása azt bizonyítja, hogy a zene nem csupán hangok sorozata, hanem érzelem, történet és életút.
Szentség
Ahogy Frici, ő is képes megérinteni a közönséget, a hallgató szívét, miközben tiszteletben tartja a zene és az örökség szentségét.
Kollektív varázslat
Frici minden zenekari jelenlétében a kollektív varázslatot hozta elő.
Közös teremtés is
A több zenekarban való játék során a hallgató megtapasztalhatta, hogy a jazz nemcsak személyes kifejezés, hanem közös teremtés is, ahol a pillanat energiája, az intuíció és a figyelem összekapcsolja az előadót és a hallgatót.
A lélek tág tere
A zene nála nem műfaji szabályok kérdése volt, hanem a lélek tág tere, ahol minden dallam egy újabb fuvallat a világ és a lélek felé.
DALBÓL fakadó lélek
Ma, amikor felidézzük Fricit, a DALBÓL fakadó lélek tovább él mindannyiunkban.
Égi közönség
Minden hang, minden felvétel, minden emlék egy apró kapu a világába. És amikor újra hallgatjuk a zongorát, az égi közönség tapsát, tudjuk: a szeretet, az alázat és a kreativitás, amit Frici hozott, örökké velünk marad.
Örökké él
A zene nem múlik el; aki a DALBÓL játszik, az örökké él a szívünkben.
Dallam az égen
A dallam az égen születik,
mint hajnal a csendben,
és a lélek felé száll.
Frici keze nyomán rezdül a világ,
s minden hang a szívünkbe fér.
Az égi jazz utcáin járunk,
hol a múlt és jelen összefonódik.
A zongora mesél, a húr titkot súg,
és minden trillában ott van az örök,
ami ember és lélek közt remeg.
A hangok fénybe tűnnek,
mint őszi levelek szélben,
és a szeretet leng a billentyűn.
Az örökség dalol bennünk,
és a pillanat örök lesz.
A zene nem hagy csendben,
minden rezdülés út a lélekhez.
Ott, ahol Frici jelen van,
a dallam az élet, a szeretet,
és mi mind hallgatjuk ámulva.
Szerkesztői ajánlás
Frici és Écska
Hallgasd meg Pleszkán Friciről szóló felvételeket, figyeld a zongora minden rezdülését, és engedd, hogy a zene a lelkedhez szóljon. Az esszé mellett érdemes megnézni lánya, Pleszkán Écska munkáit is, hogy az örökség tovább éljen a hallgatóban.
