Egy személyes vallomás a fájdalomról, belső küzdelemről és arról a békéről, amely akkor érkezik, amikor nem egyedül akarunk erősek lenni.
Ez az írás nem a tökéletességről szól. Hanem a hullámzásról. A fájdalomról. A küzdelemről. És arról a csendről, amely néha váratlanul megérkezik – és mindent átfordít.
.
Drága Testvéreim,
Hullámok
Évekkel ezelőtt vetettem papírra ezeket a sorokat, és ma, amikor újraolvasom őket, nem mondhatom, hogy könnyebb lett az út. Az idő nem simította el a hullámokat; inkább megtanított együtt lélegezni velük.
Lélek csendes fájdalma
Az élet bennem is emelkedik és alászáll. Vannak napok, amikor a fény közelebb hajol, és vannak esték, amikor a test súlya és a lélek csendes fájdalma egyszerre nehezedik rám.
Zaj
Az ízületeimben lüktet az elmúlás emlékezete, a csontjaimban a fáradtság, a szívemben pedig mindaz a zaj, amelyet a világ sodor elém.
Tapadós valóság
Ha túl mélyre merülök ebbe a kavargásba – vitákba, indulatokba, az anyag tapadós valóságába –, olykor úgy érzem, mintha saját gondolataim rácsai mögé zárnám magam.
És mégis.
Hullámzás
Egyszer fenn, egyszer lenn,
testben fáj,
lélekben még jobban.
Zajba merülök,
vitákba, félelmekbe,
és rabnak érzem magam.
Aztán egyszer csak
csend lesz bennem,
és Ő megérkezik.
Nem tökéletes akarok lenni,
csak szeretetben élni,
amíg lehet.
Elmozdulás
Valahányszor a legsűrűbbnek tűnik a homály, történik valami alig észrevehető elmozdulás.
Mélyről fakad
Nem látványos, nem hangos, inkább olyan, mint amikor hajnal előtt a sötétség már engedni kezd. Az Úr jelenléte ilyenkor nem fogalom, hanem tapasztalat: csendes bizonyosság, amely belül gyúl ki. Nem kívülről érkezik, hanem mélyről fakad, mintha mindig is ott lett volna, csak várta, hogy figyeljek rá.
Más arcot ölt
Ebben a belső fényben a fájdalom sem tűnik el, de más arcot ölt.
Szorítás oldódik
A szorítás oldódik, a lélegzet hosszabb lesz, és a szív megtanul újra bizalommal dobogni.
Csak megtart
A béke nem diadalmas, nem ünnepi – inkább szelíd. Mint egy kéz, amely nem ragad meg, csak megtart.
Nem az én erőm
Ha ilyenkor rám néz valaki, talán nem is tudja, mi változott. Csak annyit érez, hogy valami csendesebb lett bennem. És én tudom: nem az én erőm ez. Nem az én érdemem.
Kegyelem
Hanem az a kegyelem, amely újra és újra megtalál, amikor már majdnem elfelejtem, hogy keressem.
Kimondatlan félelem
Nem vagyok kész. Még sok terhet hordozok, sok ragaszkodást, sok kimondatlan félelmet. De már nem akarok mindent egyedül cipelni.
Őszinteség
Tanulom letenni, átadni, elengedni. Tanulom, hogy a tisztaság nem tökéletesség, hanem őszinteség.
Szív beszélne
És ha majd eljön az idő, amikor számot kell adnom mindarról, amit kaptam, szeretném, ha nem a hibátlan teljesítmény, hanem a szeretet felé forduló szív beszélne helyettem.
Mert végső soron erre vágyom:
létezni a szeretetben.
A szeretet által.
A szeretetért.
Ebben a vágyban ölellek benneteket – csendesen, mégis teljes szívvel.
SZERKESZTŐI AJÁNLÁS
Egy gondolat
Ajánlom mindazoknak, akik nem akarnak erősebbnek mutatkozni, mint amilyenek.
Akik elfogadják a hullámzást, és mégis keresik a belső békét.
Talán találnak benne egy gondolatot, amely melléjük szegődik.
