Szeged – Elnémulások – Vántus István emlékére in memoriam 

Dátum/Időpont
2024. 02. 05. hétfő
17:00–18:30

Helyszín
Központi könyvtár
Központi könyvtár, Szeged, Dóm tér 1–4.

SZÍNHÁZ ÉS SZÍNÉSZEI

A filmet Beslin Anita mutatja be az 1. emeleti közösségi térben.

ISMÉT A TÁRSMŰVÉSZETÉ A VÁSZON

Elnémulások – Vántus István emlékére in memoriam – posztumusz portré

Tudta, hogy a sakk lépéseit le lehet kottázni?  Tudta, hogy aki érti a sakkot, és érti a zene nyelvét, az győz a sakkban, és ki tudja szűrni egy zeneműből az oda nem illő hangokat?

Tudta, hogy Vántus István a halála előtt felfedezett egy új zenei rendszert, ami nem a klasszikus összhangzattanon alapszik, hanem a hangok sorrendjének a rendszerén, de már nem volt ideje publikálni?

Tudja, hogy két operáját is bemutatták Szegeden?

Tudja, hogy Aranykoporsó című operájával zárta felújítás előtt a kapuit a Szegedi Nemzeti Színház?

Kórus- és zenekari műveket írt híres költők verseire

Tudja, hogy számos zenekari művet, kórusművet írt a legjelesebb költők és írók (Weöres, Pilinszky, Móra) verseire?

Centrál Színház – Alföldi Róbert rendezésében: Az ügynök halála

Iskolát neveztek el róla, zenei rendezvény viseli a nevét, emlékét tábla hirdeti egykori lakása falán, és még mindig nem lenne 90 éves, és már 31 éve nincs köztünk.

Emlékezés Vántus Istvánra

Vántus Istvánra (1935- 1992) emlékeznek kollégái, művészbarátai, pedagógustársai, családja. Így, többek között: Dr. Mihálka György, Kerek Ferenc, Kerekné Fekete Éva, Weninger Richárd, Maczelka Noémi, Huszár Lajos, Várnagyné Szőnye Katalin, Bódás Péter, Kocsár Miklós, Dombiné Kemény Erzsébet, Vántus Istvánné és Portisch Lajos olimpiai bajnok, sakkozó.

 / pietarion  

Facebook:  / pietarion

A film halála után egy évvel készült

Szerkesztő Beslin Anita, operatőr Kovács Zoltán és Pigniczki István, adásrendező Zombori Éva

Vántus-életrajz

“1935 október 27-én született a Szabolcs-Szatmár megyei Vaján, gyermekéveit Nyírbogáton töltötte. Rendszeres zenei stúdiumait a debreceni zeneművészeti szakiskolában kezdte meg, ahonnan – Szabó Emil és Pongrácz Zoltán tanítványaként – 1955-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakára. 1960-ban fejezte be tanulmányait; diplomamunkája a Musica terrena c. orgonaverseny volt. Ettől az évtől kezdve haláláig – 32 éven keresztül – tanított zeneelméletet és zenetörténetet a szegedi zenekonzervatóriumban: először a zeneművészeti szakiskola, majd a szegedi zenetanárképző főiskolai tagozat tanáraként; az 1991-ben létrejött egységes szegedi zenekonzervatórium tanszékvezető professzora volt.

Végtelenített pentaton-lánc

1964 körül dolgozta ki önálló zeneszerzői-zeneelméleti rendszerének első változatát, ettől kezdve csak ebben a struktúrában, az ún. végtelenített pentaton-láncban komponált. Művei összetéveszthetetlenül egyéni stílusa innen gyökereztethető.

Operái

1965-ben fejezte be első színpadi művét, A három vándor c. operát, mely koncentráltan tárja elénk Vántus életfilozófiáját és hangrendszerének gondolati alapjait. Ebből az operából gyakorta kerül műsorra – önálló darabként – a Favágó áriája és a Tudós áriája. Hosszabb felkészülési idő után, 1973-ban jutott el fő műve, a Móra Ferenc regénye alapján megalkotott Aranykoporsó c. három felvonásos opera befejezéséig, melynek librettóját is maga írta. A mű kirobbanó sikerű ősbemutatója 1975. április 11-én volt a Szegedi Nemzeti Színházban; a szegedi operatársulat nyolc évadon át tartotta műsorán ezt az operát, de később is színre vitte: legutóbb 2006. április 28-án.

Az Aranykoporsó a magyar operatörténet egyik legkiemelkedőbb alkotása: zenei fölépítése tökéletes, cselekménye és szövegkönyve pedig – miközben maradéktalanul tárja elénk Móra regényének szubsztanciáját – olyan szuggesztív, hogy hatása alól kevesen tudják kivonni magukat. Az opera II. felvonásának 4. képe – Katakomba-kép – hangversenyek nagysikerű műsorszáma mind a mai napig. E nagyszerű operát követően – melyet osztatlan elismeréssel fogadott a zenei szakma és az avatott zenekritikusok is elismerték, s amelyért Vántus Erkel-díjban részesült – a zeneszerző szebbnél-szebb kamarazenekari művek és két jeles kisoratórium – Fragmenta Bathoriana, Harangszó – után 1985-ben jutott el élete legnagyobb zenei felfedezéséhez, melyet elgörbült zenei térnek nevezett el. A ’60-as évek elejétől használt, önállóan kialakított hanglánc-rendszer, a végtelen pentatónia e nagy struktúra része volt; zenei akusztikai koncepciója gyökeresen tért el az eddigi elméletektől.

Sakk–zene elmélet

1985 és 1992 között műveinek túlnyomó többségét – köztük az  Hommage à Bach és az Hommage à Mozart c. darabokat is – már az általa földezett hangrendszerben írta meg. A nyilvánosság elé – sajnálatos módon – csak ezen koncepció töredékét, az ún. sakk–zene elméletet tárta – ez országos sikert is aratott – s csak néhány hónappal halála előtt határozta el, hogy könyvben adja közre kutatásainak eredményét.

Stephanus Rex befejezetlen operája

1992 július 9-án – alig 57 évesen – megdöbbentően váratlanul bekövetkezett halálával nemcsak e korszakos felfedezését, hanem harmadik operája, a Stephanus Rex megalkotásának tervét is magával vitte az Örökkévalóságba.

Zenetudományi professzor is lett

Életműve így is teljes, s a magyar zenetörténet kiszakíthatatlan részeként él a hangversenypódiumokon, volt tanítványai, barátai és tisztelői emlékezetében. Kiemelkedő zeneszerzői munkássága mellett kiváló zenetudományi professzor is volt; emellett A Mai Magyar Zene Hete címen ő indította el és tette hagyománnyá a szegedi kortárszenei napok sorozatát, mely ma Vántus István Kortárszenei Napok néven él tovább, a Budapesten kívüli egyetlen éves kortárs magyar zenei szemlét nyújtva.”

(Forrás: http://www.vantustarsasag.hu/)

A legjobb online kaszinó magyar játékosoknak