Kezdőlap Egyebek Liszt zenéje áthatja szépunokája, Michael életét

Liszt zenéje áthatja szépunokája, Michael életét

457
0

Interjú Liszt Ferenc szépunokájával, Michael Haeringer Andreas zeneszerzővel, zongoraművésszel

Vallom, hogy aki leszületik e földre – kivétel nélkül -, tele van minden jó képességgel, a lehetőségek tárházával, de talentummal is. Egyszerűen azt veszi elő a tarsolyából, amit csak szeretne! Mindent, ami ahhoz szükséges, hogy megvalósítsa önmagát, megmutassa magának és a világnak is azt, amire képes. Azt, ami mély nyomot hagy most, de az utókornak egyaránt. Értéket közvetít, felszínre hoz olyan emberi és égi dolgokat, amelyek nélkül ugyan lehet élni, de tiszta üresség lenne a szív és a lélek. Az értelmet is keresni kell ebben az elembertelenedő világ foglyaként, ugyanakkor a lélek is vágyik valami örömnek nevezett valamire. Úgy szeretnénk élni, hogy ne csak az anyag vonzásában, fertőjében vergődjünk, hanem ami azon túlmutat. Ugyan nem biztos, hogy látható, talán nem is tapintható, szóval: nem érzékelhető fizikai érzékszerveinkkel. Valami mégis megérint az értékek és érzékek zűrzavarában, megfesti pillanatainkat gyönyörű, életteli színekkel, amelyek az érzékeinken túli világba vezetnek. Itt esetleg otthonra találunk, ahol valójában van a helyünk, ahol szeretnénk élni. Hiszem és tudom, hogy a teljességet meg lehet és kell élni, azonban előfordul, hogy nem mindig sikerül.

 

“OLTSD VELÜNK SZOMJADAT!”

Magazinunk anyagainak elkészítéséhez, oldalaink fejlesztéséhez támogatókat keresünk!

“KORTYOLJ BELÉNK!”

 

Olykor azt gondolom, mintha nem is e világban élnék. Főleg, amikor felfedezek valakiben olyan talentumot, ami hiányzik belőlem, másokból, a legtöbb emberből. Tény, hogy önmagában csak a tehetség kevés, hogy maradandót hagyjunk magunkból. Sokkal több kell ahhoz, hogy megtaláljuk alkotásainkon, művészetünkön keresztül a lehető legtöbb embert. Meg kell ajándékoznunk őket a MAGunkban szunnyadó értékekkel, érzésekkel. Ha belegondolok, mit is ad nekem egy zseni, nehéz lenne elmagyarázni. Azonban a lelkem legmélyebb húrjait pendíti meg az a Valaki, aki képes többet kihozni magából, mint a többség, mint én magam is. Egyszerűen kimondja műveiben, kifejezi dalban, hangszeres játékában, amit én is szeretnék, és ha ez megtörténik, kimondatlanul, leírhatatlanul felemel, boldoggá tesz. Az még inkább, ha kötélnek is áll egy ismert és elismert világhírű zenész, zeneszerző, zongoraművész, a tini lányok bálványa, a 21 éves Michael Andreas Haeringer.

 

 

Alapítók:

CSALA SÁNDOR BENJÁMIN/BENI

Visnyei Ferenc/Visó

 

Édesanyám Németország déli részén nőtt fel családjával. Édesapám egy kis faluban, Németországban, Koblenzben született. Mindketten gyönyörű helyekről származnak.
Michael a 2018-as brazil koncertjén/Fotó: Michael

 

Aki sóvárgott a zongora után – 10 évesen már tudta, hogy ez lesz a hangszere és hogy komponálással foglalkozik egész életében

 

Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny: Kínai győztes

 

Hogy mit jelent a genetika? Ősi kérdés. A válasz sem marad el, hiszen Michael Andreas Häringer szinte már születésével beírta magát a világ hatalmas emlékkönyvébe. Ő maga is egy válasz. Az Ő élete, munkássága – fiatal kora ellenére -, bizony az igazi sztárságba csomagolja egész Lényét, hiszen a szépapja nem más, mint Liszt Ferenc. A magyar származású Ősét az egyetemes zeneirodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. A romantika, a programzene úttörője igencsak óriási sikert halmozott fel nem csak komponistaként, hanem zongoraművészként, ahogyan a szépunoka is. Michael Andreas Häringerben letagadhatatlanul előtör Ősének szinte minden tulajdonsága. Szépérzéke, amely elképesztő tehetséggel párosult. Hangszerének mesterévé vált. Amúgy még hamarabb is megmutatkozott hatalmas talentuma az ifjúban, mint a géniusz Lisztnél. Olyan értékekkel hívta fel magára mindenki figyelmét, amelyek letagadhatatlanul előre viszik a komoly-és könnyűzene híveit, művelőit.

 

 

 

Édesapja nagy rajongója volt – Nagyapja érti a zene nyelvét

 

Visnyei Ferenc/Visó: Szüleid Németországban éltek mielőtt megszülettél. Kérlek, mesélj róluk! 

Szerető család

MICHAEL HAERINGER ANDREAS: Édesanyám Németország déli részén nőtt fel családjával. Édesapám egy kis faluban, Németországban, Koblenzben született. Mindketten gyönyörű helyekről származnak. Nagyon boldog vagyok, hogy egy szerető családot tudhatok a magaménak. Örömömre szolgál, hogy még magam mellett tudhatom édesanyámat, aki olyan jó volt hozzám és mindig ott volt mellettem és sokszor átsegített a legrosszabb és legjobb időszakokon. Állandóan mellettem volt, mialatt tanultam zongorázni és játszani. Meghallgat engem, mik a céljaim és az álmaim a jövőre nézve.

Édesapját elveszítette 9 évesen

MICHAEL: Mindent megtett álmaim megvalósítása érdekében és ezért rettentően hálás vagyok neki, mindenért amit tett és tesz értem. Igazából neki nincs köze a zenéhez, profi teniszező volt fiatal korában. Sajnos édesapám kisgyermekkoromban elhunyt (9 éves voltam), ezért nem sok emlékem van vele. Arra viszont emlékszem, hogy nagyon gondoskodó volt és segített mindenben. Édesanyámnak is. Nekem nagy rajongóm volt, minden nap hallgatta, ahogy játszom a zongorán és élvezte, hogy velünk lehet. Csakis jó dolgokat tudok róluk mondani. A leghálásabb nagyszüleimnek vagyok, édesanyám ágáról. Nagyapám csellózott, amikor fiatalabb volt, ezért ő érti a zene nyelvét és nagyon szereti hallgatni zongorázásomat. Amikor még csak tanultam zongorázni, órákon keresztül képes volt minden egyes nap Skype-on keresztül meghallgatni, miután édesapám elhunyt.

 

 

Egyedüli gyerek – Két anyanyelven nőtt fel

Visó: Gondolom, hogy könnyen ment a spanyol mellett a német nyelv elsajátítása is. Szüleidtől tanultad vagy iskolában? Bizonyára az angolt sem volt nehéz elsajátítanod?

Michael: Egyedüli gyerek vagyok a családban, de az én esetemben ez csak előnyömre vált, hiszen így minden figyelem a szüleim részéről rám terelődött. Nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy két anyanyelven nőttem fel. Az egyik a német, a másik pedig a spanyol nyelv volt. Mindkét nyelvet egy német nyelvű iskolában tanultam Barcelonában. Az angol mindig is egy szenvedély volt számomra, ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy elsajátíthassam, alapvetően egyedül tanultam meg.

 

Beethoven – Sonata Moonlight – Michael Andreas

https://tinyurl.hu/EdCt

Hatással a világra 

Visó: Szinte biztos vagyok abban, hogy rendkívül kifinomult az érzékenységed, számodra fontos a lelkiség megélése. Mélyen megérint, ha szenvedést látsz, tapasztalsz a világban. Nem hiszem, hogy csak az emberi, kegyetlen sorsok hagynak nyomot benned, hanem az állatoké, a természeté is. A legnagyobb lelki fájdalommal is szembesültél már kicsi korodban, hiszen édesapádat 9 éves korodban veszítetted el. Ha jól tudom, 1 évig nem is foglalkoztál zenével. Hogyan sikerült feldolgoznod a megváltoztathatatlant? Biztos vagyok abban, hogy nagy az anyai kötődésed. Édesanyád segített ebben jórészt? Gondolom a zenének is óriási szerepe lehetett ebben.

 

 

Mély érzések

MICHAEL: Ami azt illeti, sűrűn töltenek el mély érzések, amikor zenével foglalkozom. Mindig szeretnék örömöt és boldogságot sugározni annyi embernek, amennyit csak el tudok érni és persze azokat, akiket érdekel. Nagyon remélem, hogy hatással lehetek a világra. Ha csak egy kicsit is jobb lesz, remélem egy nap elmondhatom, hogy jót tettem. Ezt persze nem magamért, hanem másokért téve. Nagyon is tisztában vagyok a rengeteg szenvedéssel, ami jelen van. Nem csak emberi szenvedés, éppen ezért szeretnék megtenni minden tőlem telhetőt, hogy az emberek életét egy kicsivel jobbá tegyem és hogy boldogságot hozzak az életükbe. Édesapám kiskoromban hunyt el, nem tudtam zenét szerezni a tragikus balesetet követő egy évben, de mégis a zenének köszönhetően gyorsabban felépülhettem a traumából. Édesanyámmal együtt segítettünk egymásnak a zene és szeretet segítségével tovább lépni az életben.

Akik értékelték zenéjét

Visó: Valamiért az a kép van bennem, hogy eléggé nehezen alakult ki az önbizalmad, nehezen nyitottál a külvilág, mások felé. Tévedek?

MICHAEL: Fiatal koromban, klasszikus zenészként nem kaptam túl sok pozitív visszajelzést osztálytársaimtól. Sajnos ők nem nagyon tudták értékelni a zenét, amivel foglalkoztam. De idővel ez megváltozott, elkezdtem olyan emberek társaságát keresni, akik értékelték aki vagyok és amit szeretek csinálni.

 

A zene egy gyönyörű módszer arra, hogy átadjuk azt, amit érzünk és kapcsolódhassunk másokkal. A zene egy univerzális nyelv, főleg nekünk, azoknak akik küszködnek az érzelmeikkel.
November 06-án a spanyol tévében – TV3 – szerepelt, játszott is/Fotó: Michael

 

Zenén keresztül kapcsolódni másokkal

Visó: Szerintem nagyon kíváncsi, érdeklődő vagy az emberek iránt. Fontos számodra, hogy megismerjed őket, a valódi arcukat, érzéseiket. Te azonban nehezen tudsz nyitni mások felé. Kimondottan a zenében dalolod ki, játékod révén mutatkoznak meg legmélyebb érzéseid is. Így van?

MICHAEL: Egész életemben a zenén és zeneszerzésen keresztül fejeztem ki érzéseimet, mivel számomra elég nehéz máshogy kapcsolatot teremteni az emberekkel. A zene egy gyönyörű módszer arra, hogy átadjuk azt, amit érzünk és kapcsolódhassunk másokkal. A zene egy univerzális nyelv, főleg nekünk, azoknak akik küszködnek az érzelmeikkel.

 

 

Sóvárgás a zongora után

Visó: Annak ellenére, hogy minden vágyam az volt, hogy egy zenekarban szólóénekes legyek, mindig tiszta szívvel emlékeztem a kezdetre. Arra, amikor még egy általános-, majd középiskolai, végül egy rangos, városi, illetve egyéb kórusban énekelhettem. A közösség ereje, az együtt éneklés szépsége meginvitált egy érdekes, más dimenzióba. A kóruséneklés számomra egy igazi mennyei történet. Kíváncsi vagyok, hogy Te miképpen kerültél kapcsolatba az énekléssel, a zenével? Ha jól tudom, 4 évesen már kórusban énekeltél. Hol? Volt valaki, aki erre ösztökélt?

MICHAEL: Igen, 4 évesen, korombeli gyerekekkel énekeltem egy barcelonai kórusban. Igazából ez volt az a hihetetlen élmény, ami miatt elkezdtem sóvárogni a zongora után. Elsődlegesen használt hangszerként a kórusnak tartott órák alatt láttam, ahogy a tanár kíséri a kórust a dalokhoz, amiket énekeltünk. Ledöbbentem attól, ahogyan a hangszer szólt és hogy mennyi mindent lehetett vele megteremteni. Igaz, hogy 5-9 éves koromig nem énekeltem a kórusban, mivel annyira a zongorára összpontosítottam, nem volt rá időm. Viszont 10 évesen tudtam, hogy az életem része lesz, ugyanúgy ahogyan a komponálás is. Óriási élményt jelent, amikor az ember egy gospel kórusban énekel vagy háttér vokalistaként, elképesztő és üdítő érzés.

 

 

Mindig kihívás élő hangszerekkel játszani a playback helyett. Ez egy olyan darab, amiben nagyon sok munkát és különféle érzelmet beletettem.
Michael a 2018-as brazíliai koncertjén összpontosít

Mindig kihívás playback helyett élő zenekar

Visó: Őszinte leszek: fogalmam sem volt, hogy ki “fia-borja” vagy, amikor meghallgattam tőled elsőként a Tears From Heaven-t. Nem is érdekelt, mivel az, amit megkomponáltál 5 évvel ezelőtt, 16 évesen, mindent elárult. Egy érett ember olyan zenéjét hallgattam csupa füllel, amely tagadhatatlanul mély nyomot hagyott bennem. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Azok a könnyek, amelyek az alkotásod által kikívánkoztak bensőm legmélyebb bugyraiból, nem hiába hullottak: megfestették lelkem színtelen, unalmas vásznát. Teli lettem pompás színekkel, amelyek az élet, a szépség jelképei, a mennyei világból eredeztethetők. A cím is sejtet valamit: Könnyek a mennyből. Igen, ekkor tudtam már, hogy ezeket a könnyeket értünk, nekünk hoztad, hogy a mienké is megeredjen! Kérlek, mesélj e kompozíció születéséről! Hol mutattad be először? Játszod rendszeresen koncertjeiden?

MICHAEL: A Tears from the Heaven darabom az egyik legkorábbi és legnagyobb büszkeségem. Annak ellenére, hogy 11 éves koromban elkezdtem filmzenéket írni, még nem tártam teljesen fel a modern zenekar és a zenekari zene digitalizálását egészen 16 éves kormomig, amikor is ezt a művemet szereztem. Néhány koncertemen előadtam már. Mindig kihívás élő hangszerekkel játszani a playback helyett. Ez egy olyan darab, amiben nagyon sok munkát és különféle érzelmet beletettem. A darabjaim mindig az élet egy bizonyos aspektusát mutatják be.

 

A legjobb online kaszinó magyar játékosoknak

 

 

Az első debütálásom a Spanyol Got Talent elő-döntő fordulójában volt, itt találod:

 

https://tinyurl.hu/laNn

A “Szépapa” inspirálta – Ideálja volt LISZT 

Visó: Amit tudok: édesanyád 7 éves korodban, nagy nyilvánosság előtt tudatta a világgal, hogy Liszt Ferenc, a magyar származású géniusz: a világ egyik legtermékenyebb zeneszerzője, zongoraművésze, zenetanár, esszéista a Szépapád. Nem gondoltad volna? Egyszerűen téged is annyira meglepett, mint engem? Bennem volt egy kép, hogy lehet egy felmenőd, aki nagy zenész lehetett. Később, amikor megismertem dalaid, alkotásaid többségét, akkor olvastam egy magyar női online magazinban, hogy honnan is eredhet az az ősi muzikaltásod, amellyel elkápráztatsz mindenkit, kortól, nemtől függetlenül.

MICHAEL: Igen, Édesanyámtól tudtam meg 7 éves koromban. Nagyon meglepődtem, mivel ő számomra egy ideál volt. Zeneszerzőként őt szerettem a legjobban és ő inspirált a leginkább, hogy játsszak. Mindig is annyi Liszt darabot szerettem volna játszani, amennyit csak lehetett. A zenéje nagyon különleges módon képviseli, áthatja az életemet.

Azahriah kapta a legtöbb jelölést a Klipszemlén

Felnőni a feladathoz

Visó: A megfelelési kényszer sokunk számára gátat szab minden vonatkozásban, hogy fejlődjünk, előre haladjunk. Még jobban inspirál téged az, hogy tudod, ki volt Szépapád?

MICHAEL: Hatalmas nagy kitüntetés, hogy a család tagja és csak remélni tudom, hogy felnövök a feladathoz. További kihívást jelent, hogy a lehető legjobb zenész váljon belőlem. Nyilván sokkal több energiát ad, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Mindenképp szeretnék hatással lenni a világra, ahogy ő is tette és annyi embert boldoggá tenni, amennyit csak lehet.

 

Piano Man Michael Andreas Haeringerúj verzió énekkel

https://www.facebook.com/watch/?v=852534046326556

Liszt és Carles Guinova

Visó: Életem legnagyobb álma nem valósulhatott meg, mert sem a talentumom, sem az ujjaim nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megtanuljak zongorázni. Beethoven egyik gondolata mindig bennem van: “Zongorázni annyit jelent, mint a megfelelő hangot a megfelelő időben leütni.” Ez a mondat igaz, viszont túl egyszerűen hangzik. Milyen készségek, egyéb dolgok szükségesek ahhoz, hogy le tudjad ütni azokat a hangokat a zongorán, amelyek olykor kottafejekként mutatják meg magukat avagy a bensőd rejtekéből szökkennek elő? És ezt ráadásul úgy tegyed, hogy ne csak ütögesd, hanem életet is lehelj beléjük? Amiben biztos vagyok, hogy nem azért kezdtél zongorázni, mert az úgymond “ősiséged” megkívánta, egyfajta kényszer vitt rá! Tudvalévő, hogy ősöd világhírű zongoraművész is volt, egyedi játéktechnikai tudása mindenkit lehengerelt. Ahogyan néztem és láttam is, elképesztő módon zongorázol Te is. Melyik Liszt-mű volt, amit elsőként tanultál meg? Kit említenél meg szívesen zongoratanáraid közül?

 

Kérjük, kövess minket ezeken a felületeinken is:

youtube.com/@kultkocsmamumag2597

Michael – Liszt: kezük és ízlésük is hasonló

MICHAEL: Először is azt gondolom, hogy a jó zenésszé váláshoz emocionálisan józannak kell lenni. A gondolatokat és érzelmeket szabályozni kell, mivel a zongorázás nem csak fizikai tevékenység, igazából ellenkezőleg, 90%-ban egy érzelmi és mentális kihívás. A zene mindig mesél egy történetet vagy énekel egy dallamot, akár a filmzeneszerzésben használt ütőhangszer is. Azt gondolom, hogy a zongorajátékom sokban hasonlít ahhoz, amit Liszt használt komponálásai során, hasonló kezünk és ízlésünk van. Nyolc éves lehettem, amikor az első darabot, a Valse Oubliee-et megtanultam. Carles Guinovart zeneszerző volt a legnagyobb hatással az életemre. Nem csak zeneszerzést hanem zenetörténetet, hangszerelést és sok más dolgot is tanított. Nagypapámként tekintettem rá. Sajnos 4 éve elhunyt. Mindig emlékezni fogok rá és örökké a szívemben él.

 

 

Kezei a billentyűkön

Visó: Te is hajthatatlan vagy, amikor gyakorolsz? Hajlamos vagy megfeledkezni a legelemibb dolgokról, mint Ősöd? Elfelejtesz étkezni is, stb?

MICHAEL: Édesanyám hozott sokszor nekem ételt, sőt még a számba is rakta,  mivel nem akartam levenni a kezeimet a zongoráról. Nagyon lelkes voltam, hogy játsszak és tanuljak, idő elvesztegetése nélkül.

 

Mindenféle szeretetnek örül

Visó: Sok belső és külső tulajdonságod megegyezik Szépapádéval. Ő tudvalévő, hogy a szebbik nem nagy kegyeltje is volt. Bizonyára téged is rendre ostromolnak a szép lányok? Hogyan éled meg ezt?

MICHAEL: Természetesen örülök és pozitívan reagálok mindenféle szeretetnek ami személyem vagy zeném felé irányul.

Nem tudok zene nélkül élni.
Michael: “A zene az életem, olyan mint a levegő, amit belélegzem.”

 

Szerelem, komponálás és szövegírás

Visó: A szerelem már korán meg- és eltalált. Tényleg igaz, hogy a több videoklipedben is szereplő Nelly a barátnőd volt? Több dalt is neki írtál, ajánlottál? Érződik ezekből a dalokból, hogy valóban megélted a szerelem édes, de keserves pillanatait is. Bizonyára a szerelem egy alkotói forrás, szerelmed egyfajta MÚZSA, így egyértelmű, hogy hiteles dalokat írtál. Hogyan kell elképzelni az alkotás folyamatait? Zongora segítségével születnek meg a műveid? Szöveg?

MICHAEL: Igen, sok videóban szerepel és sok különleges számot dedikáltam neki. Nagyon fontos része volt az életemnek. Viszont az idő múlik és a dolgok változnak. A legtöbb érzelem, inspiráció forrásaként szolgál. Általában ez az első lépés, amikor elkezdek komponálni. Általában elsődlegesen, kényelmesen kell éreznem magam a környezetemben. Ezután pedig csak kapcsolódnom kell a legbelső gondolataimhoz és érzelmeimhez, hogy elkezdjem a darabot írni. Általában a zongorámat vagy hangomat használom komponáláskor. A szöveggel már nagyon más a helyzet, mivel ott a gondolataimat próbálom kifejezésekké formálni.

A zene az élete

Visó: Számtalan alkotással ajándékoztad már meg a tiniket, de szerintem minden korosztályt. A komoly-és könnyűzene világa számodra nem jelent gondot! Mi az, ami miatt egyáltalán kiadod magadból azt, amit akarsz? Biztos vagyok abban, hogy ugyan jó érzés a hírnév, de nem ez lebeg elsősorban magad előtt, hanem sokkal magasztosabb dolog! Nem jól gondolom?

MICHAEL: A zene az életem, olyan mint a levegő, amit belélegzem. Nem tudok zene nélkül élni. Zene nélkül szomorúnak, depressziósnak érzem magam és az életem értelmetlenné válik.

Liszt-műveket gyorsabban tanult meg játszani

Visó: Azt olvastam, hogy Liszt műveit gyorsabban tudod interpretálni, mint másokét.

MICHAEL: Igen, ez így igaz. Már zongorázásom legelejétől kezdve, a legnehezebb darabokat le tudtam játszani egy pár nap után.

 

Liszt erőssége:  romantika és szent zene 

Visó: Ha ma élne Liszt Ferenc, bizony korunk nagy celebje lenne, hiszen mindig harsognának a lapok érzéki dolgairól. Kevesen tudnak azonban arról, hogy büszkén vallotta magát magyarnak, annak ellenére, hogy késői éveiben tanult meg magyarul. Érdekesség, hogy az Esztergomi mise című opuszát magyarsága bizonyítására írta. Szerintem ez az egyik legátütőbb egyházzenei mű a világon. Sajnos, voltak, akik nem akarták, hogy bemutatásra kerüljön Esztergomban, egyáltalán Magyarországon. Gondolom, hogy ez a fenti tény is ismeretes volt számodra. Bárhol élt, büszkén beszélt mindig magyar származásáról. Gondolom, te sem vagy másképpen? Attól függetlenül, hogy Barcelonában születtél és élsz, nem rejted véka alá német származásodat? Nem tagadod, hogy magyar ősöd is van? Azt kell mondanom: a romantika és az egyházi zene úttörője volt Liszt Ferenc. Valami azt súgja nekem, hogy te is képes vagy újat, fényes színt hozni a zeneiparba, ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan megmutatod magad a világnak, valami egyedit alkotsz a zenében. Vannak ilyen terveid, céljaid? Megoszthatod velünk is!

MICHAEL: Igen. Liszt hatalmas újító volt, olyan dolgokat csinált egy koncertzongorán, amit senki más előtte. Úgy tárta fel a zenét, mint senki előtte, és ahogyan te is mondtad, a romantika és szent zene volt egyike az erősségeinek. Valamint a nagy operák és nagyobb zenekari darabok átírása zongorára is az ő találmánya volt. Amin jelenleg dolgozom: különböző zenei stílusok keverése és elsajátítása, a sokféleséget eggyé összekovácsolni. Természetesen még más projekteket is tervezek. Biztosan szeretnék valami újat teremteni a zenében, hacsak egy kicsit is megváltoztassam az irányt.

 

 

Büszkeség 

Visó: Bármilyen stílusú zenéhez ha nyúlsz, egyértelműen megmutatja, hogy otthon vagy! Tudsz említeni a műveid közül olyat, amelyik a leginkább a szívedhez nőtt, amire a legbüszkébb vagy?

 Már kilencévesen komponált

MICHAEL: Nagyon büszke vagyok a legújabb kompozícióimra, bár ezek még nem lettek hivatalosan kibocsátva a közönségnek, ezért nem mondhatok pontos címeket. Nagyon büszke vagyok a korai alkotásaimra is, mint például a Nocturno in Si sharp minorra, amit 9 évesen komponáltam. Továbbá a legutóbbi filmzenéimre is, amik a Spotifyon elérhetők. A Stargazing, Responsibility és Ocean Lights címűek a legújabbak. Nagyon sok erőfeszítéssel járt, mindent beleadtam  és az eddigi legjobbaknak ítélem ezeket.

 

Negatív érzelmek 

Visó: Amit észrevettem alkotásaidban, amikor játszol, énekelsz, hogy a formák, a témák mind az érző ember, a szenvedő lélek megnyilvánulásait tükrözik. Vannak talán olyanok, akik ugyan nem hallják meg a hangjaidon, kiáltásaidon keresztül mindezt. Miért? Talán mert a hétköznapok posványában dagonyáznak, önmagukkal törődnek. Vállaik a mázsás súly, teher alatt megroppannak, tekinteteik elkalandoznak, mi több: gyengülnek, talán még a fülük, hallásuk is tompul és így elsiklanak az igazi emberi dolgok felett. Miképpen gondolod?

MICHAEL: Az utóbbi években inkább a szomorúbb és negatívabb érzelmekkel azonosultam a pozitívakkal szemben. Ezért tudom, hogy sokkal jobban  reprezentálom ezeket az érzelmeket, mint a pozitívakat. Azt gondolom, hogy ezt az emberek is észre veszik és érdekli azokat,  amiket előadok, és azt is, hogy miért komponálom. Mindenki más, ezért mindenki másképpen kapcsolódik a zenéhez is.

 

10 évesen már saját kompozíciójával versenyzett

Visó: Több díjat bezsebeltél nemzetközi megmérettetéseken, de hazádban is. Biztos vagyok abban, hogy mindegyiket megérdemelten kaptad, megdolgoztál értük. Megemlítenél egy párat, amelyek leginkább fontosak voltak számodra és inspiráltak tovább?

MICHAEL: Ami a legjobban inspirált, az a Tu si Que vales verseny. Tízévesen, életemben először versenyeztem a saját kompozícióimmal. Nagy megtiszteltetés ért, hiszen a spanyol nemzetközi televíziónak játszottam és hihetetlenül élveztem az egész folyamatot. Több nemzetközi versenyt is megnyertem, amik segítettek a karrieremen folyamán, hogy fejlődjek, minél többet és keményebben dolgozzam.

Got Talent szerű verzió:

 

Visó: Több országban mutattad már meg magadat komponistaként és zongoraművészként is. Van -e reményünk magyar követőknek, rajongóknak arra, hogy Magyarországra is eljössz?

MICHAEL: Nagy vágyam és mindenképp szeretnék koncertet adni Magyarországon. Ezt már sok éve tervezem megvalósítani. A gyökereim Magyarországra követhetőek vissza, a kedvenc zeneszerzőm ahogy mondtam, Liszt Ferenc. Hatalmas élmény lesz a magyar rajongóimmal találkozni és a játszani. Ez egy olyan lehetőség, amit mindenképp várok a jövőre nézve.

Barátokkal beszélgetés az életről

Visó: Bizonyára nehéz időt szakítanod barátokra, másra. Úgy tudom, hogy szereted a focit, szereted a Barcelona csapatát. Olykor rúgod a bőrt? Mi az, ami még leköti szabadidődet?

MICHAEL: Kisgyerekként Barcelona rajongó voltam, viszont mióta felnőttem, engedtem a német gyökereimnek is és jó pár éve már kemény FC Bayern München-es vagyok. Imádok focizni a barátaimmal hetente egyszer, de persze más sportokat is űzök, így például futok vagy edzek. Szabadidőmet barátaimmal töltöm, beszélgetünk az életről, és jókat eszünk valahol.

 

Szeretetet küld a magyaroknak

Visó: Nem volt könnyű elkészítenem Veled ezt az interjút! Nem azért, mert sokat kellett olvasnom rólad és egy csomó dolgot tudhattam meg! Nem azért, mert egy olyan karizmatikus zenész vagy, akinek nehezen tehetek fel új kérdést! Hanem azért, mert valójában mindegyikre válaszoltál már zenéden keresztül, hiszen a zene nyelve mindenki számára érthető, világnyelv. Most úgy érzem, pőrén állok előtted, hogy őszintén leírjam végül az alábbi gondolatot is! Hiszem és tudom is, hogy SEGÍTŐNEK születtél, sorsodat beteljesíted könnyedén! A világ megmentőjévé válsz műveid, egész Lényed által! Sőt, abban is biztos vagyok, ha nem tudnál Szépapádról, akkor is tennéd a dolgodat! Szerintem minden ember örül annak, aki ismeri művészetedet, hogy ilyen talentum van benned és tudsz is származásodról! Szépapád jelmondata ez volt: “A lángész kötelez!” Téged is! Ámen!

MICHAEL: Be kell vallanom, hogy ez volt az egyik legmélyebb interjú, amivel pályafutásom alatt találkoztam. Szeretném megköszönni neked személyesen és sok jókívánságot és szeretetet küldök a magyaroknak. Ámen! Áldjon meg az Isten!

Kedves Látogató! 
Kérlek, az alábbi kis üzenetet is olvasd el, hiszen szívvel írta MICHAEL!
Hihetetlenül őszinte és tiszta Lélek számomra!
Nem rejtem véka alá: nagyon közel érzem magamhoz Őt, olyannyira, mintha egy másik életünkben találkoztunk volna!
“Elnézést kérek, hogy nem tudtam előbb befejezni az interjút. Ha szeretnéd, nyugodtan megmondhatod olvasóidnak, hogy elvesztem a covid ideje alatt szervezett koncertekben, Dél-Afrikában, Brazíliában és Európában. Körülbelül 30 koncert erejéig. Ez mentálisan is hatással volt rám, előtte körülbelül egy évig keményen dolgoztam rajta. Ezután lebetegedtem, minden napi szédüléssel szenvedtem, ami a semmiből jött elő. Ez kihatással volt munkámra és a színpadi fellépéseimre, ami további romlást idézett elő az egészségemben és pszichológiai állapotomban. Folyamatos kezelés alatt álltam az utóbbi 2 évben és még mindig nem gyógyultam meg teljesen. De végre, kicsit jobban érzem magam. Várom nagyon a koncerteket Amerikában, ezen belül is Texasban, San Franciscoban és Los Angelesben. Már a jövő évre is jóvá lettek hagyva fellépéseim a Tokiói koncertteremben, Japánban és Taiwanban is. Ahogy már említettem messengeren is, e hét pénteken (2023. 10. 06-án) szerepeltem a Spanyol tévében. Saját katalán kompozíciómat adtam elő, melynek a címe, Amb Tu.

A műsor 19. percétől a 29. percig láthatsz: 

https://tinyurl.hu/e2P6

Michael”
Hamarosan az angol fordítást is közzétesszük!
Egy építóipari cégnél dolgozik
Fordítónk, ÉLŐ ESZTER

Élő Eszter vagyok. Jelenleg 20 éves, tele álmokkal és ambíciókkal. Egy építőipari vállalkozásnál dolgozom irodai/személyi asszisztensként. Mindemellett a saját online vállalkozásom kiépítését is szorgalmazom. Szabad időmben imádok kirándulni és mindenféle kalandban szívesen részt veszek. Hiszek abban, hogy a kis dolgok hozzák az igazi változást és hogy mindig tanulhatunk valami újat. Jó olvasást kívánok neked!?

 

Visó, a kultkocsma.hu egyik alapítója
Visó/Fotó: Mihály István

.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét