Liszt zenéje áthatja szépunokája, Michael életét

Hogy mit jelent a genetika? Ősi kérdés. A válasz sem marad el, hiszen Michael Andreas Häringer szinte már születésével beírta magát a világ hatalmas emlékkönyvébe. Ő maga is egy válasz. Az Ő élete, munkássága – fiatal kora ellenére -, bizony az igazi sztárságba csomagolja egész Lényét, hiszen a szépapja nem más, mint Liszt Ferenc. A magyar származású Ősét az egyetemes zeneirodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. A romantika, a programzene úttörője igencsak óriási sikert halmozott fel nem csak komponistaként, hanem zongoraművészként, ahogyan a szépunoka is. Michael Andreas Häringerben letagadhatatlanul előtör Ősének szinte minden tulajdonsága. Szépérzéke, amely elképesztő tehetséggel párosult. Hangszerének mesterévé vált. Amúgy még hamarabb is megmutatkozott hatalmas talentuma az ifjúban, mint a géniusz Lisztnél. Olyan értékekkel hívta fel magára mindenki figyelmét, amelyek letagadhatatlanul előre viszik a komoly-és könnyűzene híveit, művelőit.

Egyedüli gyerek – Két anyanyelven nőtt fel

Visó: Gondolom, hogy könnyen ment a spanyol mellett a német nyelv elsajátítása is. Szüleidtől tanultad vagy iskolában? Bizonyára az angolt sem volt nehéz elsajátítanod?

Michael: Egyedüli gyerek vagyok a családban, de az én esetemben ez csak előnyömre vált, hiszen így minden figyelem a szüleim részéről rám terelődött. Nagyon szerencsésnek érzem magam abból a szempontból, hogy két anyanyelven nőttem fel. Az egyik a német, a másik pedig a spanyol nyelv volt. Mindkét nyelvet egy német nyelvű iskolában tanultam Barcelonában. Az angol mindig is egy szenvedély volt számomra, ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy elsajátíthassam, alapvetően egyedül tanultam meg.

https://tinyurl.hu/EdCt

Hatással a világra 

Visó: Szinte biztos vagyok abban, hogy rendkívül kifinomult az érzékenységed, számodra fontos a lelkiség megélése. Mélyen megérint, ha szenvedést látsz, tapasztalsz a világban. Nem hiszem, hogy csak az emberi, kegyetlen sorsok hagynak nyomot benned, hanem az állatoké, a természeté is. A legnagyobb lelki fájdalommal is szembesültél már kicsi korodban, hiszen édesapádat 9 éves korodban veszítetted el. Ha jól tudom, 1 évig nem is foglalkoztál zenével. Hogyan sikerült feldolgoznod a megváltoztathatatlant? Biztos vagyok abban, hogy nagy az anyai kötődésed. Édesanyád segített ebben jórészt? Gondolom a zenének is óriási szerepe lehetett ebben.

Akik értékelték zenéjét

Visó: Valamiért az a kép van bennem, hogy eléggé nehezen alakult ki az önbizalmad, nehezen nyitottál a külvilág, mások felé. Tévedek?

Zenén keresztül kapcsolódni másokkal

Visó: Szerintem nagyon kíváncsi, érdeklődő vagy az emberek iránt. Fontos számodra, hogy megismerjed őket, a valódi arcukat, érzéseiket. Te azonban nehezen tudsz nyitni mások felé. Kimondottan a zenében dalolod ki, játékod révén mutatkoznak meg legmélyebb érzéseid is. Így van?

Visó: Annak ellenére, hogy minden vágyam az volt, hogy egy zenekarban szólóénekes legyek, mindig tiszta szívvel emlékeztem a kezdetre. Arra, amikor még egy általános-, majd középiskolai, végül egy rangos, városi, illetve egyéb kórusban énekelhettem. A közösség ereje, az együtt éneklés szépsége meginvitált egy érdekes, más dimenzióba. A kóruséneklés számomra egy igazi mennyei történet. Kíváncsi vagyok, hogy Te miképpen kerültél kapcsolatba az énekléssel, a zenével? Ha jól tudom, 4 évesen már kórusban énekeltél. Hol? Volt valaki, aki erre ösztökélt?

Visó: Őszinte leszek: fogalmam sem volt, hogy ki “fia-borja” vagy, amikor meghallgattam tőled elsőként a Tears From Heaven-t. Nem is érdekelt, mivel az, amit megkomponáltál 5 évvel ezelőtt, 16 évesen, mindent elárult. Egy érett ember olyan zenéjét hallgattam csupa füllel, amely tagadhatatlanul mély nyomot hagyott bennem. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Azok a könnyek, amelyek az alkotásod által kikívánkoztak bensőm legmélyebb bugyraiból, nem hiába hullottak: megfestették lelkem színtelen, unalmas vásznát. Teli lettem pompás színekkel, amelyek az élet, a szépség jelképei, a mennyei világból eredeztethetők. A cím is sejtet valamit: Könnyek a mennyből. Igen, ekkor tudtam már, hogy ezeket a könnyeket értünk, nekünk hoztad, hogy a mienké is megeredjen! Kérlek, mesélj e kompozíció születéséről! Hol mutattad be először? Játszod rendszeresen koncertjeiden?

Visó: Amit tudok: édesanyád 7 éves korodban, nagy nyilvánosság előtt tudatta a világgal, hogy Liszt Ferenc, a magyar származású géniusz: a világ egyik legtermékenyebb zeneszerzője, zongoraművésze, zenetanár, esszéista a Szépapád. Nem gondoltad volna? Egyszerűen téged is annyira meglepett, mint engem? Bennem volt egy kép, hogy lehet egy felmenőd, aki nagy zenész lehetett. Később, amikor megismertem dalaid, alkotásaid többségét, akkor olvastam egy magyar női online magazinban, hogy honnan is eredhet az az ősi muzikaltásod, amellyel elkápráztatsz mindenkit, kortól, nemtől függetlenül.

Visó: A megfelelési kényszer sokunk számára gátat szab minden vonatkozásban, hogy fejlődjünk, előre haladjunk. Még jobban inspirál téged az, hogy tudod, ki volt Szépapád?

Visó: Életem legnagyobb álma nem valósulhatott meg, mert sem a talentumom, sem az ujjaim nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megtanuljak zongorázni. Beethoven egyik gondolata mindig bennem van: “Zongorázni annyit jelent, mint a megfelelő hangot a megfelelő időben leütni.” Ez a mondat igaz, viszont túl egyszerűen hangzik. Milyen készségek, egyéb dolgok szükségesek ahhoz, hogy le tudjad ütni azokat a hangokat a zongorán, amelyek olykor kottafejekként mutatják meg magukat avagy a bensőd rejtekéből szökkennek elő? És ezt ráadásul úgy tegyed, hogy ne csak ütögesd, hanem életet is lehelj beléjük? Amiben biztos vagyok, hogy nem azért kezdtél zongorázni, mert az úgymond “ősiséged” megkívánta, egyfajta kényszer vitt rá! Tudvalévő, hogy ősöd világhírű zongoraművész is volt, egyedi játéktechnikai tudása mindenkit lehengerelt. Ahogyan néztem és láttam is, elképesztő módon zongorázol Te is. Melyik Liszt-mű volt, amit elsőként tanultál meg? Kit említenél meg szívesen zongoratanáraid közül?

Visó: Te is hajthatatlan vagy, amikor gyakorolsz? Hajlamos vagy megfeledkezni a legelemibb dolgokról, mint Ősöd? Elfelejtesz étkezni is, stb?

Visó: Sok belső és külső tulajdonságod megegyezik Szépapádéval. Ő tudvalévő, hogy a szebbik nem nagy kegyeltje is volt. Bizonyára téged is rendre ostromolnak a szép lányok? Hogyan éled meg ezt?

Visó: A szerelem már korán meg- és eltalált. Tényleg igaz, hogy a több videoklipedben is szereplő Nelly a barátnőd volt? Több dalt is neki írtál, ajánlottál? Érződik ezekből a dalokból, hogy valóban megélted a szerelem édes, de keserves pillanatait is. Bizonyára a szerelem egy alkotói forrás, szerelmed egyfajta MÚZSA, így egyértelmű, hogy hiteles dalokat írtál. Hogyan kell elképzelni az alkotás folyamatait? Zongora segítségével születnek meg a műveid? Szöveg?

Visó: Számtalan alkotással ajándékoztad már meg a tiniket, de szerintem minden korosztályt. A komoly-és könnyűzene világa számodra nem jelent gondot! Mi az, ami miatt egyáltalán kiadod magadból azt, amit akarsz? Biztos vagyok abban, hogy ugyan jó érzés a hírnév, de nem ez lebeg elsősorban magad előtt, hanem sokkal magasztosabb dolog! Nem jól gondolom?

MICHAEL: A zene az életem, olyan mint a levegő, amit belélegzem. Nem tudok zene nélkül élni. Zene nélkül szomorúnak, depressziósnak érzem magam és az életem értelmetlenné válik.

Visó: Azt olvastam, hogy Liszt műveit gyorsabban tudod interpretálni, mint másokét.

MICHAEL: Igen, ez így igaz. Már zongorázásom legelejétől kezdve, a legnehezebb darabokat le tudtam játszani egy pár nap után.

Visó: Ha ma élne Liszt Ferenc, bizony korunk nagy celebje lenne, hiszen mindig harsognának a lapok érzéki dolgairól. Kevesen tudnak azonban arról, hogy büszkén vallotta magát magyarnak, annak ellenére, hogy késői éveiben tanult meg magyarul. Érdekesség, hogy az Esztergomi mise című opuszát magyarsága bizonyítására írta. Szerintem ez az egyik legátütőbb egyházzenei mű a világon. Sajnos, voltak, akik nem akarták, hogy bemutatásra kerüljön Esztergomban, egyáltalán Magyarországon. Gondolom, hogy ez a fenti tény is ismeretes volt számodra. Bárhol élt, büszkén beszélt mindig magyar származásáról. Gondolom, te sem vagy másképpen? Attól függetlenül, hogy Barcelonában születtél és élsz, nem rejted véka alá német származásodat? Nem tagadod, hogy magyar ősöd is van? Azt kell mondanom: a romantika és az egyházi zene úttörője volt Liszt Ferenc. Valami azt súgja nekem, hogy te is képes vagy újat, fényes színt hozni a zeneiparba, ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan megmutatod magad a világnak, valami egyedit alkotsz a zenében. Vannak ilyen terveid, céljaid? Megoszthatod velünk is!

MICHAEL: Igen. Liszt hatalmas újító volt, olyan dolgokat csinált egy koncertzongorán, amit senki más előtte. Úgy tárta fel a zenét, mint senki előtte, és ahogyan te is mondtad, a romantika és szent zene volt egyike az erősségeinek. Valamint a nagy operák és nagyobb zenekari darabok átírása zongorára is az ő találmánya volt. Amin jelenleg dolgozom: különböző zenei stílusok keverése és elsajátítása, a sokféleséget eggyé összekovácsolni. Természetesen még más projekteket is tervezek. Biztosan szeretnék valami újat teremteni a zenében, hacsak egy kicsit is megváltoztassam az irányt.

Büszkeség 

Visó: Bármilyen stílusú zenéhez ha nyúlsz, egyértelműen megmutatja, hogy otthon vagy! Tudsz említeni a műveid közül olyat, amelyik a leginkább a szívedhez nőtt, amire a legbüszkébb vagy?

 Már kilencévesen komponált

Visó: Amit észrevettem alkotásaidban, amikor játszol, énekelsz, hogy a formák, a témák mind az érző ember, a szenvedő lélek megnyilvánulásait tükrözik. Vannak talán olyanok, akik ugyan nem hallják meg a hangjaidon, kiáltásaidon keresztül mindezt. Miért? Talán mert a hétköznapok posványában dagonyáznak, önmagukkal törődnek. Vállaik a mázsás súly, teher alatt megroppannak, tekinteteik elkalandoznak, mi több: gyengülnek, talán még a fülük, hallásuk is tompul és így elsiklanak az igazi emberi dolgok felett. Miképpen gondolod?

https://tinyurl.hu/IdEC

Barátokkal beszélgetés az életről

Visó: Bizonyára nehéz időt szakítanod barátokra, másra. Úgy tudom, hogy szereted a focit, szereted a Barcelona csapatát. Olykor rúgod a bőrt? Mi az, ami még leköti szabadidődet?

MICHAEL: Kisgyerekként Barcelona rajongó voltam, viszont mióta felnőttem, engedtem a német gyökereimnek is és jó pár éve már kemény FC Bayern München-es vagyok. Imádok focizni a barátaimmal hetente egyszer, de persze más sportokat is űzök, így például futok vagy edzek. Szabadidőmet barátaimmal töltöm, beszélgetünk az életről, és jókat eszünk valahol.

Visó: Nem volt könnyű elkészítenem Veled ezt az interjút! Nem azért, mert sokat kellett olvasnom rólad és egy csomó dolgot tudhattam meg! Nem azért, mert egy olyan karizmatikus zenész vagy, akinek nehezen tehetek fel új kérdést! Hanem azért, mert valójában mindegyikre válaszoltál már zenéden keresztül, hiszen a zene nyelve mindenki számára érthető, világnyelv. Most úgy érzem, pőrén állok előtted, hogy őszintén leírjam végül az alábbi gondolatot is! Hiszem és tudom is, hogy SEGÍTŐNEK születtél, sorsodat beteljesíted könnyedén! A világ megmentőjévé válsz műveid, egész Lényed által! Sőt, abban is biztos vagyok, ha nem tudnál Szépapádról, akkor is tennéd a dolgodat! Szerintem minden ember örül annak, aki ismeri művészetedet, hogy ilyen talentum van benned és tudsz is származásodról! Szépapád jelmondata ez volt: “A lángész kötelez!” Téged is! Ámen!