Kedves Látogató!
Most, amikor írom e sorokat, nehezen veszem a levegőt. Még nehezebben értem meg a megmagyarázhatatlant, a felfoghatatlant. Nem vitás: tudom, mindenki elfogadja, egyszer menni kell. Egy hosszabb útra tévedünk, egy másik világba. Egy újba, ahol minden más, minden EGÉSZ, kerek. Vagy ki tudja? Ez csak illúzió, hitbéli történet? Létezik az az áhított világ? Valahol?
“Vissza a városba”
Nem tudom, de vágyom rá, ahogyan szerintem sokan.
Írni egy olyan emberről, aki csak elment a városba, messze, “Vissza a városba”, hihetetlenül nehéz.
A szememben zenészként, emberként az etalon volt. Azért sem könnyű most kopogtatnom a billentyűket, mert ilyenkor leginkább a ki nem mondott dolgok, a le nem írt szavak többet mesélnek, mint a megjelentek. Ami meg ott belül van, csak ordítóbb, fájdalmasabb. 🙁 Nem biztos, hogy kikopogtatom most gépem billentyűi által. Ott rekednek szívem billentyűiben.
Gyugyó bácsi mindegyükinknek adott valamit MAGából. A dalai, egész Lénye által: nemzedékeknek.
“GYERE VISSZA!”
A lelkem egy része is meghalt most
Gyugyó bácsi, Török Ádám a magyar progresszív-blues-rock egyik legfontosabb formációja, a Mini alapítója és frontembere elhunyt.
Halálát fia, Török Dániel jelentette be kedden Facebook-oldalán.
A Máté Péter-díjas, Fonogram-életműdíjas énekes, fuvolista, dalszerző az idén ünnepelte 75. születésnapját. Készült jubileumi koncertjére, május 8-ára, amit a patínás Erkel Színházban tartott volna .
Török Ádám 1948. január 12-én született Budapesten. Először autodidakta módon kezdett fuvolázni, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszak előkészítőjét végezte el. 1965-ben kezdett el zenélni egy gimnáziumi zenekarban.
1968-ban a Dogs együttes énekese lett. Még ugyanebben az évben megalapította a Mini együttest. 1972-ben az első tabáni bulin az LGT-vel és a Syriussal léptek fel.
Tagcserék után a Mini stílusa a dzsesszrock irányába mozdult el
A Mini 1976 és 1978 között a Budai Ifjúsági Parkban a híres “rockkeddeken” a P. Mobillal öt-hatezres közönség előtt zenélt. Emellett a Tabán és a Bem rockpart főszereplőiként hosszú éveken át játszottak kiemelkedő szerepet a magyar rockszíntéren.
Az akkori pártállami hanglemezgyári vezetés jó ideig megakadályozta a Mini első nagylemezének megjelenését. Az első anyag Vissza a városba címmel végül 1978-ban került a boltokba.
1983 novemberétől szünetelt a Mini
Török Ádám előbb megalapította a Mini RC-t (Robot Company), majd a Tátrai Török Tandemet.
Az 1987-1990 közötti időszak Török Ádám szólókorszaka volt.
Turnézott az Egyesült Államokban, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. 1991-ben Závodi Jánossal közösen megalapította a RABB-ot (Rhythm and Blues Branch).
1998 februárjában Török Ádám újraélesztette a Minit.
2017-ben Mini Acoustic World nevű formációjával készített koncertlemeze jelent meg Bartók On Rock címmel. 2018-ban először adták ki CD-n a Mini együttes első albumát, és az azt sorban követő három anyagot a zenekar “ezüst korszakából”.
Török Ádám 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést. 2019-ben a Máté Péter-díjat, 2021-ben Fonogram-életműdíjjal tüntették ki.
Folyamatosan üzent nekünk
Olyan úton járt, amelyre nekünk is lépni kellene, legalábbis olykor lépkedni… Mert úgy, ahogy Ő ment, nem mindenki tud. Ő földi útja során csak adott és adott. Odaajándékozta nekünk a lelkét is. Anyagilag is támogatta zenészbarátait, soha nem hagyta sorsukra bízva. Amit maga után hagyott… Ó, űr, mekkora Űr! Ó, Uram! Hálásan köszönöm, hogy ismerhettem Őt ebbéli életemben!
Égi útját járja
Most, amikor égi útját járja, még inkább érzem, hogy velem marad életem végéig!
Az emlékezés legmélyebb raktárából sűrűn előveszem alakját. A dalait hallgatom és persze felidézem minden rezdülését, amelyek Őt naggyá tették a szememben!
Az interjút elkezdtem veled Gyugyó Bátyám, még itt, e földi létben, de majd be is fejezem, amikor eljön az ideje, az égi fényben!
Gyugyó Bácsi, drága Barátom!
Tudom, hogy most visszamész abba a városba, messze, ó messze… messze visz az utad, amin most jársz. Ezek jutnak eszembe még. A saját szavaid, zenéd:
“Ember, mondom, ember!
A utat járom én,
vissza a városba,
mert ott meleg van, nyugalom és fény….”
Vissza a városba
Messze, ó messze
Messze visz az út
Álltam az ablakomnál
És néztem a városon túl
Érzem, én érzem
Messze visz az út
Érzem, a vérem
nagyon húz, messze húz.
Ember, kérded:
merre, meddig élsz?
Nem tudom, mondom,
de talán félsz, mondd, miért félsz?
Ember, kérded, ember, miért?
Merre, meddig élsz?
Kiáltok: gyere vissza!
Itt meleg van, nyugalom, és fény!
Hé ember, mondom, ember!
Az utat járom én
fel a tóhoz,
vagy nem is tudom még.
És ha megyek, ó ember, ha megyek
Messze, messze érek,
de ott fenn a tónál is
csak egyedül, csak egyedül élek.
Ott fent, ott fent, ott fent, ott fent
az eső csöpög rám,
várom a napot,
mely meleget ont le rám.
Hé, ember, mondom, ember!
Az utat járom én,
mert ha nem tudnád, az út királya
voltam s maradok én!
Ember, mondom, ember!
A utat járom én
vissza a városba,
mert ott meleg van, nyugalom és fény.
Forrás: MTI
Ég Veled, Mester!
Szeretettel, Visó
Mihály István fotója
