#music #saturday #YouTube #Facebook #TikTok #Instagram #Twitter #kultkocsma #reklám #hastag #jazz #dzsessz #BudapestJazzClub #KurtElling #YouTube #Facebook #TikTok #Instagram #Twitter #kultkocsma #ShePastAway #darkgothicrock #költészet #Törökország
A dark/gothic rock stílus egyik mai fontos szereplője, a török She Past Away ad koncertet május 17-én az újbudai A38 hajón.
Photo by Everynight Charley
A She Past Away a nyolcvanas évek hangzásának átdolgozott változatával érkezik. A csapat a poszt-punk korszak jellegzetes gitárhangzását minimalista török nyelvű költészettel kombinálja. A 2005-ban Bursában alakult csapat friss lökést adott a korábban elsősorban a Joy Division, a Cure, a Sisters of Mercy vagy a Clan of Xymox által ismertté tett színtérnek. Nem távolodtak el a nagy elődök hangzásától, ugyanakkor azt 21. századi köntösbe öltöztették. – olvasható az esemény ajánlójában.
A She Past Awayben az alapító Volkan Caner (ének, gitár) mellett Doruk Öztürkcan (billentyűs hangszerek) szerepel, utóbbi a produceri teendőket is ellátja. A csapat eddig három albumot (Belirdi Gece – 2012, Narin Yalnizlik – 2015, Disko Anksiyete – 2019) készített, az együttest a dark wave, a synth wave, a minimal wave, az indie és a postpunk rajongói egyaránt megkedvelték.
Zenéjükben jellemzőek a markáns basszuskiemelések, a ridegnek ható szintialapok, a lüktetés, valamint a szomorkás, mégis reményt keltő hangulatok.
A She Past Away áprilisban Németországban kezdi idei európai turnéját, amely Magyarország mellett Hollandiát, Törökországot, Horvátországot, Szerbiát, Svájcot, Olaszországot, Franciaországot, Görögországot, az Egyesült Királyságot, Írországot és Belgiumot érinti. A csapat ősszel az Egyesült Államokban ad koncerteket.
A zenekar tavaly fellépett a Fekete Zaj Fesztiválon Mátra-Sástón.
MTI/Kiemelt kép: duslerdengercege.com
A (le) Poisson Rouge című számuk egy kicsit elvitt engem egy érdekes világba. Caner és Öztürkcan retro, illetve posztmodern jegyei egyértelműek számomra is. Az elektronikusan lüktető ritmusok és különösen a “motoros” ütőhangszerek az 1980-as évek újhullámos zenéjére emlékeztetnek. Ha becsukom a szememet és a zenére figyelek, mintha látnám a ködöt, a sötétséget, a kísérteties légkört. A mollakkordok még inkább érzékeltetik ezeket a képeket magamban, mégis valami halvány remény fénye sejtethető olykor. Ha koncerten lennék, tuti, hogy imbolyognék ide-oda, de azért egy helyben maradva, a groove-okig. Az élmény még durvább! Biztos játsszák ezt a dalt is!/Visó
.
