Kedves Látogató!
Bizonyára Te is sűrűn előveszel emlékeid mély raktárából képeket, egyéb dolgokat, netalán olvasol, hallgatsz zenét, nézel valamit, amelyek élni hagyják benned szeretteidet, de azt a Valakit is, akit nagyra tartottál valamiért, mert tett érted, másokért, a nemzetért munkásságával.
1990-ben, 25 évesen (is!) mennyi mindent megélhettem! Ebben az időszakban már javában zenéltem az ADVENT folk-rock formációmmal. Sajnos Édesanyám második férje, a Nevelőapán ebben az évben búcsúzott el e földi léttől. Pontosan megéreztem, hogy mikor hagy itt minket szeretett nevelőm, órára meg is mondtam. Jött is a Gyásztávirat a kórháztól, a megváltozhatatlant megírva. Húgom 16 éves, Édesanyám is ereje teljében volt, de már elváltan. Mindhárman kifacsart lélekként bolyongtunk egy ideig e lét legtöbb pillanatában, amíg el nem érkezett valami.
VALAMI!
Alighogy leszereltem, még a Varsói Szerződés legöregebb bakájaként, megtörtént az, amire annyira várt nemzetünk: a szocialista rendszer széthullott. Ezen a napon, éppen 33 évvel ezelőtt élhettem meg az első szabad választást. Ha szétnézünk az interneten (könyvekben), bizony ezen a napon is számos esemény (történelmi-politikai) történt, de most igazából nem az a szándékom, hogy valamelyikről írjak, hiszen ismert személyek, művészek, alkotók, tudósok is vannak, akik ezen a napon születtek, illetve hagyták el ezt a tér-időtengert, inkább rájuk emlékeznék.
Persze, képtelenség mindegyikről, így elnézést is kérek, ha netalán kihagyok Valakit, akiről szívesen olvasnál.
Az emlékezés mély raktárából merítek
Hazánknak, és persze a világnak hagyta itt alkotásait, egyéb “lábnyomát”, de maradandót bízott ránk, utódokra Bartók Béla. Mai írásomban rá szeretnék fókuszálni, az emlékezés mély raktárából előhívni képet, zenedarabot, meg ami eszembe jut!:-)
Persze, szétnézünk a nemzetközi hírességek között is! Ma született Sir Elthon John énekes-dalszerző, de tavaly, ezen a napon hunyt el és már máshol üti a ritmusokat, szerez újabb zenéket Taylor Hawkins is, a Foo Fighters alapító-dobosa. Mindkettőről egy-egy cikkben gondolok rájuk, ha nem is ma! 🙂
Elsőként Bartók Béláról emlékeznék meg, a népzenekutatóról, zenetudósról, zongoristáról, zeneszerzőről, aki ma lenne 142 éves.
Nagyszentmiklóson született, de New Yorkban hunyt el 1945 szeptember 26-án. Le kell szögeznem, hogy a 20. század egyik legforradalmibb, legjellegzetesebb zeneszerzője zenetudósok szerint is. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián tanult, de később itt tanított is. Hazánk posztumusz (az első, 1948) Kossuth-díjjal tüntette ki, amit nemzetéért, az európai, sőt egyetemes zenei kultúrájáért, oktatásáért tett.
A klasszicizmus és a romantika stílusa elemi erővel hatottak rá, különösen Brahms világa. Kodály Zoltánnal együtt óriási munkát végzett: a környező népek zenéit gyűjtötték, összehasonlították, így nagyon komoly tudományos előretörést jelentett ez.
Természetesen a parasztzene annyira hatott rá is, hogy megváltozott zenekompozíciós stílusa. Ennek egyik legnagyobb bizonyítéka: egyetlen operája, az egyfelvonásos opusz, a Kékszakállú herceg vára, amelynek szövegkönyvét Balázs Béla írta.
Alig heverte ki Bartók a szerelmi csalódását, neki kezdett a nagy munkának, és feleségének, volt tanítványának, ZIEGLER MÁRTÁNAK ajánlotta. Az ősbemutatóra 1918-ban került sor, de nem volt sikere, sőt! 20 év múlva viszont annyira “beért” a darab, hogy nemzetközi érdemeket is kapott az alkotópáros.
Valójában elmenekült országunkból a fasizmus elől, New Yorkban talált menedéket. A Harvard Egyetemen tartott előadásokat.
Mindegyik alkotása megérintette lelkemet, érzékeimet, bármit hallgattam tőle, illetve énekeltem… Vegyeskari művei közül a Négy szlovák népdal (eredeti nevén: Négy tót népdal) a kedvencem, és énekeltem is éveken keresztül a basszus szólamot a Hódmezővásárhelyi Városi Kórusban.
Őszintén írom: először nehéz volt megértenem munkásságát. Amikor már érzelmekkel ( a zenét nem is szabad értelemmel kezelni!) kezdtem “felfogni”, minden pórusom átjárta furcsa, de egyedi és lehengerlő dallamvilága. Kicsit személyes: a dzsesszt lényegében Ő szerettette meg velem. Imádtam énekelni tőle származó műveket a kórussal és szólóban is.
Szeretettel emlékezzünk rá is, hiszen mi, az utódok éltetjük és adjuk tovább azt a hatalmas kincset, amit alkotott, és nem lenne szabad veszni hagyni! Ha van időd, kedved, hallgass olykor Bartókot (is)!
Forrás: wikipédia, youtube
Fotó: Mihály István
Szeretettel,
Visó
