2022. október 24-től november 19-ig
Somogyi-könyvtár, első emeleti közösségi tér
Az idén 80 éves Martin Scorsese filmrendező munkásságát mutatja be a Somogyi-könyvtár kiállítása A filmtörténet egyik meghatározó alakjává vált hollywoodi „fenegyerek” több mint 50 éve készít filmeket. Az olasz-amerikai identitás, a római katolikus vallással összefonódó bűn, bűnhődés, bosszú, hit és a szervezett bűnözés állandó témái. Számos díjjal jutalmazott életműve példaértékű.
Az általa képviselt művészeti ág iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy nonprofit szervezete, a The Film Foundation ingyenes virtuális vetítőtermet indított a restaurált és klasszikus filmek bemutatására, annak érdekében, hogy ezeket a nagyszerű alkotásokat minél többen láthassák, és megőrizze őket a köztudat. A filmek mellett az alkotókról és az archiválással foglalkozó szakemberekről is vetítenek dokumentumfilmeket, melyek nemcsak a filmek készítésének hátterébe, hanem a felújítási munkálatokba is betekintést nyújtanak.
„Az apám mindenféle filmekhez elvitt. Három, négy, ötéves koromban egyik filmet a másik után néztük meg, szinte mindent, amit bemutattak.”
Martin Scorsese 1942. november 17-én született New York Queensnegyedében olasz emigráns szülők második gyermekeként. Súlyos asztmája miatt nem játszhatott a környékbeli gyerekekkel, így gyermekkori évei nagy részét a moziban töltötte. Nem csoda hát, ha hamar a filmek megszállott rajongójává vált (különösen Michael Powell munkássága volt rá nagy hatással).
Az 50-es években Little Italy szinte kizárólagosan szicíliaiak lakta részébe költözött a család, ahol az életet két erő formálta: az egyház és a bűnözők. A katolikus nevelésben részesült Martin papnak készült és a jezsuitáknál szeretett volna tanulni. Eltöltött néhány évet a papnevelde előkészítőjében, mégis eltanácsolták a szemináriumból, mert nem tudott a tanulmányaira koncentrálni. Így hát beiratkozott a New York-i Egyetemre, ahol 1964-ban diplomázott angol szakon, majd két év múlva a filmes szakon.
Eleinte főleg filmtörténetet hallgatott, mert ez a saját életének a története is volt. A filmes diploma megszerzése után tanársegédként órákat is tartott. Meglehetősen megbízhatatlan, mégis népszerű volt tanárként: feszült és ideges, majd amikor feloldódott, fékezhetetlen, furcsa monológokba kezdett. Korai alkotásainak szerkezetét a rock tagolja. Két önálló film között a zeneértés segítette hozzá vágói munkához. Scorsese ösztönös ráérzése zene és dráma kapcsolatára, „operai” stílusa a rock and roll iránti rajongásának köszönhető.Rockkoncertekről készített dokumentumfilmek vágását vállalta.
A filmvágás jelentette azt a biztonsági hálót, mely fölött nekivághatott a filmkészítés mutatványának. Két évbe telt, amíg az első játékfilmjéhez kezdhetett, és újabb két évbe, amíg a végső változat kereskedelmi forgalomba került két címen: J. R. ésKi kopog az ajtómon? A pénzt úgy koldulta össze hozzá.
A film négy évig maradt dobozban, mert senki sem volt hajlandó megvásárolni. Kifogásolták a képminőséget, ami jogos volt, mert nem maradt pénz a képsorok kitisztázására. Végül az 1967-es chicagói filmfesztiválon mutatták be, de még ott sem talált vevőre. Nevéhez a későbbiekben olyan kultikus filmek kapcsolónak, mint a Taxisofőr, a Dühöngő bika, az Aljas utcák, vagy éppen a New York bandái.
A Somogyi-könyvtár dokumentumaiból összeállított, róla szóló kamarakiállítással köszönti a neves filmrendezőt.
