“Egy fotónak nem egy képnek kell lennie, hanem egy világnézetnek.”
A Mai ébredés sorozatomban a fotóról, a képről írok. Fotózni szerettem középiskolás koromban, de már nem annyira, ha engem találtak meg a fényképzők…
Előkerült ez a dal is Sandrától tegnap, Benike emlékeztetett rá
Ki ne szeretne emlékezni a régi, kedves szép pillanatokra képeink által, amelyek nélkül szegényebbek lennénk? Persze, nem mindenki, vannak, akik az ellenkezőjét vallják: minek a fotózás, elég, ha agyunk zegzugos rejtekeiből előhívjuk azokat a pillanatokat, amelyek valamiért emlékezetesek számunkra.
Visó Dorogi Péter zeneszerző-énekessel és Benivel az Aréna Gardenben
Nem szerettem korábban, ha fotóztak. Később, amikor nyitottabb lettem a világra, egyre inkább azt vettem észre, hogy dehogynem! Nagyon is szeretem, sőt! Sokkal több értelmét láttam egy-egy képnek, ha sikerült a fotósnak elkapnia olyan pillanatomat, amit már ugyanúgy soha nem tudok visszaadni, még előbányászni sem tudom agyamból, nemcsak sok évre visszatekintve, hanem még a tegnapra sem emlékezve. 🙂
Ezek a pillanatok! Anyusunkkal és “Pici Fiainkkal”: Lórikával balról és Beninkkel 🙂
Az emlékezés annyira jó, felemel, “megfog”, s ha ott vannak a bizonyítékok, képek, videók formájában, még inkább ad valami nagyon pluszt, ha már elmúltak azok a szép pillanatok, amelyekért érdemes élni. Persze, nem mindegyik pillanat szép, hanem nagyon is fájdalmas, de mégis, ha másik szemüveget húzok fel, akkor szememben megszépül az a pillanat is, amelyik akkor, amikor átéltem, nem volt az. Minden látszik egy fotón! Nemcsak a nagyon kifejező tekintet, gesztus, a test rezdülései, hanem minden, ami kimondhatatlanul is ott van, ha akarjuk, ha nem: kivetül belőlünk! Elmesélheti egy-egy elkapott pillanat összes titkát, a Lélek Arca olvasható ki mindegyikből! Nincs retusálás!
Ádikám
Minden fotót szeretek, helyesebben képeket: természeti dolgokat, élőlényeket, minden létezőt, különösen az emberekről készülteket.
Családom pár tagja balról jobbra haladva: Marika Testvérem, mellettem Bálint “sógor” és Imike, a Keresztfiam
Egy kedves Barátom, a legszeretettebb Testvérem nem annyira rajong a fotózásért, a képekért, különösen, ha róla, vele készülnek. Talán Ő is tudja – de mindenki -, hogy bizony majd egyszer örömmel tekint vissza minden pillanatra, amely elmúlt és a feledés homályába vesznének, ha nem rögzíti egy videóval, fényképezőgéppel, avagy mobillal Ő, esetleg más, aki képes volt MEGRAGADNI valamit, egy olyan pillanatot, amely vissza nem hozható, mert egyik sem az!
Nézem a tegnap készült képeket, és arra jövök rá: ó, ez voltam én, ez volt a Barátom, a Testvérem, családtagom!
A kis Visó
Igen, akkor ezek voltak!
Ezek a pillanatok azok, amelyek révén érezzük egymást, figyeljük rezdüléseinket! Az arcunkból minden ki- és leolvasható: bánat, szenvedés, kín, gyötrelem, öröm, szépség, stb. Megmutatjuk a pillanatainkban igazi arcainkat, amelyek helyet kérnek szívünkben, megjelennek lelkünk hatalmas monitorján, kivetítjük a legszebb és legszentebb érzéseinket, gondolatainkat!
Kis családom néhány szeretett tagja
Üzenünk MAGunkból, a világnak, adunk MAGunknak és szerettünknek, többet, mint gondolnánk!
Amikor nézem a régi képeket, videókat, megjelenik előttem egy egészen különös világ: magamról, szeretteimről. Ezek a pillanatok megerősítenek abban, hogy érdemes és csodálatos élni, átadni magam egyre több olyan pillanatnak, amelyek által az lehetek, AKI VAGYOK valójában.
Ez a kép a végegyházi vasúti megállónál készült
Kedves Látogató!
Szép ébredést kívánok neked ma is!
Add át magad a JELEN minden egyes pillanatának, általuk tudod építeni jellemedet, személyiségedet!
Ne engedd, hogy a feledés homályába vesszenek, ezért olykor örökítsd meg ínséges időkre is! Vedd elő, amikor szükségét érzed azokat a képeket (ezt minden áldott nap megteszem!), fogd meg, simítsd végig ujjaiddal magad, szeretteid arcát, vagy nézd meg a mobilod, számítógéped képernyőjén keresztül (ez azért más!), de a lényeg: lásd a képeken önmagad, magadban szerettedet, barátodat, barátnődet! Ha már nincs köztetek semmi, akkor azért, ha még most is él kapcsolatotok, akkor azért!
Szeretteimmel: Benike a kormánynál, Csilla, Sanyika
A legfontosabb: tölts minél több időt azokkal, akiket szeretsz és rögzítsd agyadban és bármilyen eszközzel, amivel csak tudod! Legyen képed, amit sűrűn előveszel és nézegethetsz!
Ja, és éld meg az összes pillanatot! Majd újra és újra, persze másképpen, de mindegyik Te lehetsz, mindegyik szeretted az lehet, AKI!
Ahogyan AMIT KALANTRI, az indiai bűvész, író is mond: a fotónak nem képnek kell lennie, hanem egy világnézetnek!
Benivel a Nyugatinál
Fürödj egyre nagyobb örömtengerben!
Kiemelt kép: Benivel egy szerkesztőségi megbeszélésen
Fotók: Beni, Imi és Visó
Szeretettel és fénnyel ölellek ma is! Szép ébredést kívánok!
Mihály István fotója
Visó
