“Mindenkinek megvan a maga jó napja, amikor megtalálja énje jobbik felét; és az igazi humanitás azt kívánja, hogy e szerint értékeljük az illetőt, ne pedig a rabság és szolgaság hétköznapjai alapján.”
A mai elrettentő napok hosszú és zavaros pillanataiban igazán érzem, saját bőrömön tapasztalom meg a rabság és szolgaság kitörő erejét. Miért tud engem ennyire befolyásolni? Ledönt. Felemészt. Ha nem figyelek, padlón találom magam, de ha figyelek is… Mit tudok tenni?
Varga Ádám: A szabadság szárnyain/2021. akvarell
Persze, nem könnyű ez az időszak senkinek sem, főleg azoknak, akik a félelem bérét veszik magukhoz szinte nap mint nap!
|
Radnóti Miklós: Elégia Már arrafelé is őszül, ahol fáradt megfoganni! És ha mégis: Várak és fűszálak perzselődnek, Világíts, távol égő tartomány! Őrizz magány, keríts be lusta ősz, A lélek egyre többet elvisel, 1936 |
De nincs is más célja ennek az egésznek, minthogy kórként terjedjen benned, bennem, mindegyikünkben az a félelem, amely nem engedi, hogy felemelt fejjel járjunk! Nem tudjuk, mi lenne a megoldás!
A megoldás kulcsát elveszítjük, nem találjuk, pedig létezik a kulcs! Keresni kell! Nyitni fog mindent, amit csak szeretnénk! Kinyit egy új világot bennem, ha meglelem, de benned is, és képes megmozgatni mindegyikünket, csak beillesztjük az elveszettnek hitt kulcsot annak a kapunak a zárjába, ahova való!
Talán én azért nem találom, mert rám zúdult a kétség, a reménytelenség tonnányi súlya, holott elbírnám, ha akarnám! Akarom? Persze, hogy akarom, talán túlságosan is, és ez szabhat gátat a remény szikrájának a csiholásához, majd lángra lobbantásához!
Minden bennem van, ami ahhoz kell, hogy túléljem a mai nap pillanatait, amelyek, ha nehezek is, képes vagyok arra, hogy felülemelkedjek rajtuk, sőt magamon is, és lássam a megoldást!
Tudom, hogy megtalálom, ahogyan Te is, aki most a nagy fekete fátyol leplét viseled velem együtt magadon! Megtalálod MAGadban azt, amely révén előre jutsz, ha kinyitod szíved kapuját, az új lehetőségekre!
Minden régi, megszokott dolog egyszer eltűnik, és helyet találsz az ismeretlennek! Ne félj! A “rossz” dolgok után ugyanis mindig jön egy jobb…
A kulcs ugyanis a kezedben van, nem is veszítetted el! Ne foglalkozz azzal, hogy ki, miként ítél meg, ki hogyan és mit csinál! Mindenkinek megvan a maga dolga! Te is tedd azt, amit szükségesnek tartasz, és ne csak a túlélésre koncentrálj, hanem a LÉTezésed legszentebb pillanataira! Képes vagy rá, hogy MAGadon is felülemelkedj!
Ez a nap is az én napom, ahogyan számodra is ez a nap a Tied! Jól kezdődik és jól végződik, ébredj erre és MAGodra rá! Ne azzal törődj, hogy a társadalom jónak tart-e vagy sem! Te jónak tartod-e MAGad? Mert alapjában véve: JÓ VAGY!
Adj a JÓságodból másnak, hogy Ő is tisztán lásson, tegye a dolgát, azt, amit JÓnak tart! Te és Ő is járja a szabadság, a büszkeség, a remény és a fény útját!
Ne a szolgaság és rabság láncait hurcolja senki sem!
Nem ez a feladata az emberiségnek! Tudom, hogy megtalálja mindenki a jobbik felét, de az Úr ítél meg, majd amikor eljön az idő, és senki más!
Emeld fel a fejed ma is!
Azt kívánom neked, hogy a Szabadság szárnyai repítsenek oda, ahova csak szeretnéd, találd meg Éned közepét, MAGodat!
Szeretettel és Fénnyel ölellek!
Fotó: Mihály István
Visó
E-mail:viso@kultkocsma.hu
