Túl sok ember foglalkozik a biztonsággal ahelyett, hogy a lehetőségekkel foglalkozna. Úgy tűnik, ők nem is a haláltól félnek igazán, hanem az élettől.
James F. Byrnes
Igen… Vajon tényleg így gondolod, Te is? A fizikai biztonságoddal foglalkozol leginkább? Én bevallom: igen! Fontos, persze, nem a legfontosabb… Miért is? Mindenkinek fontos, hogy minden rendben legyen: család, ház, lakás, értékek biztonságban tudása. Állás, pénzkereset… Természetesen ebbe a környezetem biztonsága is beletartozik. Ki lehet azonban jelenteni, hogy az élettől félek? Igen, ki! Az élet az, amely minden egyes pillanatban kihívások elé tuszkol…
Mindig arra ösztönöz, hogy cselekedjek vagy éppen ne tegyem meg ezt vagy azt? Ráadásul jól tegyem azt, amit szükséges? Mi a szükséges? Mi az, ami a legjobb nekem, a környezetemnek, családomnak, barátaimnak? Nehéz dolgok ezek, nem túl könnyű ebben a zűrzavaros világban semmi sem. A lényeg: ahhoz, hogy boldoguljak, nem kell másoknak keresztbe tenni, tehát, ne ártsak!
Ami kiemelkedően a legfontosabb számomra: keresem most is az értékek és érzések útvesztőiben a szépet, a jót, az igaz dolgokat, amelyek felemelik lelkemet, biztonságot adnak nemcsak az anyagi dolgok által. Egyetértek azonban az USA volt demokrata szenátorával (James F. Byrnes) abban, hogy többet kellene foglalkoznunk az élettel, a lehetőségeinkkel, amelyek bennünk rejlenek, ott szunnyadnak, csak elő kellene hívnunk és adnánk magunknak és a környezetünknek hatalmas kincset: Igaz Valónkat!
Ja, és az élet tényleg félelmetes?
Akkor érzem magam biztonságban, ha a családom, a környezetem, barátaim is kihasználják a lehetőségeiket, képességeiket és lelkileg, érzelmileg fejlődnek, képesek megtölteni a SAJÁT LELKI ÉRTÉKEIK TÁRHÁZÁT, de fizikai szinten is! Ha kérik, akkor tudjak adni nekik: magamból, amim van, bátran megoszthassam velük!
Nem célom senkit sem megváltoztatni, nem is tudnám, de nem ez a feladatom. Talán inkább az, ha kell, 1-1 mosollyal, beszéd, szövegelés nélkül álljak melléjük, akkor is, ha segítségre szorulnak, de ne legyek erőszakos, ha nem kérik.:-) Sajnos hajlamos vagyok erre!
Van még mit fejlődni, és hova!
A Nap ugyanúgy kel fel, ahogyan a Hold is ugyanúgy ébred, mégsem ugyanaz nekem, mint neked!
Legyen szép és sok-sok boldog pillanatod ma is!
Fotó: Mihály István
Kiemelt-és belső kép:
Visó
