Írta: Bianka Katalin Kóra
Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… (Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)“
Kedves Olvasó!
Kedvem támadt egy jó hangulatú vidám darab megnézéséhez. A Gyulai Várszínházba látogattam: W. Shakespeare Ahogy tetszik című táncelőadására, amely klasszikus vígjáték alapján készült. A táncot Kulcsár Noémi Harangozó -díjas koreográfus alkotta meg.
A GG Tánc Eger minden táncosa a színpadon van, felveszik a kezdő pózt. A fények tompák, szürkés árnyalatban tűnik fel mindenki, s az eredmény teljesen olyan, mint egy fekete-fehér fénykép, ami egy csoportkép valójában. Így indul a darab.
A „fotó” megmozdul, életre kel.
A fények is láthatóvá teszik a jelmezek sokszínűségét. Egyszerű farmer, fehér felső, lila kisruha, bohóc jelmezek, díjbirkózó jelmez, flitteres ruha, kosárlabdás szett. Ezek egy időben, egy helyen ugyanazon történetben.
Együtt táncolnak a szereplők és a karakterek röviden, egyedi mozgáskultúrájukkal bemutatkoznak. Ki hip-hop-osan, ki nőiesen, ki bohóckodva, de mindenki megmutatja magát a közönségnek. Egy sorba felállnak és végül a vidám arcok szomorú arcokká változnak. Sejtetik, hogy a vidámság mögött valami más is rejtőzik. A csoportos tánc közben látunk egy olyan karmozdulatot, amit a kosárlabdások szoktak csinálni labdapattogtatás közben, ami egyben a kitessékelésre emlékeztet, kihajtották egymást a színpadról, illetve, mintha a másik táncos fenekére akartak volna csapni. Igazán játékos, pajzán mozdulatsor.
Majd a színpadon hárman kerülnek fókuszba. Elkezdődik a harc, ahol Orlandót (Horváth Bence), a gonosz bátyja Olivér (Plita Márk) akarja megöletni. A történet szerint apjuk meghalt és kitagadná az örökségből a báty az öccsét. Egy Charles (Gioele Del Santo) nevű díjbirkózóval kell megmérkőznie az ifjúnak. A trió dinamikus, férfierőt és energiát magába foglaló, egymással rivalizálódást jól tükröző koreográfia. Végül nem sikerül legyőzni Orlandót, a díjbirkózó veszít. Orlandónak mégis távoznia kell a birtokról.
Viadal
Rosalinda (Czvikli Fanni) és barátnője Célia (Forczek Janka) tanúi voltak az összecsapásnak. Itt már kiderül, hogy Rosalinda odáig van Orlandóért. Epekedve tekint rá, de nyilvánvaló, hogy félénk. Célia próbálja visszatartani őt és a tánc nyelvén úgy szól Rosalindához, hogy ne menjen, ne legyen szerelmes, mert a valódi biztonságot a mély baráti kapcsolat jelenti, nem pedig az ismeretlen szerelem. Nem játékosan, hanem őszinte komolysággal fejezte ki érzéseit Célia. Féltékenység és félelem is érződik ebben. Célia elköteleződött barátnője mellett. Hátulról ölelte, ölébe fektette és kissé zavarba ejtően szeretgeti legjobb barátnőjét. Mély, baráti kapcsolatnál többet sugalló látvány.
A két lány találkozik egy bohóccal, aki erőszakosan közelít feléjük, de megvédik magukat. Majd lerángatják a smaragd zöld nadrágját és a felsőjét, hogy Rosalinda vegye fel, és álruhában keresse szerelmét az erődben.
Bohóc lány ruhában
Közben megismerjük Csűrt (Novák Laura) és Csavart (Suba János). Igazán látványos, karakteres, fiatalos, akrobatikus koreográfiát táncoltak. Többször találkoznak a színpadon. Első duettjük inkább szórakoztató, ismerkedés és testi közeledést mutat Csavar részéről. Próbál a lányhoz közel férkőzni és testi kontaktust létesíteni. Itt látni legtöbbet a „kosárlabdázó, fenékre csapó” mozdulatokat. Nem szerelemről van szó, csupán fizikai vonzalomról. A későbbiekben, mikor Csűr „megadja magát”, rendkívül dinamikus, összehangolt, táncos tudásukat kidomborító, adottságukat csillogtató duó lett. Számomra a legszórakoztatóbb páros. Nem csak a látványos mozdultsorozat miatt, hanem a két táncos technikai és adottságbeli tudása miatt is.
Csűr és Csavar
Olivér (Plita Márk), Orlando gonosz bátyja találkozik Céliával (Forczek Janka). Szépen magához édesgeti, és a lány engedi, hogy közel kerüljenek egymáshoz. Olivér jó emberré válik mellette. A két táncosnak stabil tánctudása van, de mégis a Céliát alakító táncosnő színészi játékát emelném ki inkább. Igencsak bájos, karakteres arcvonásokkal rendelkezik és a Célia érzéseinek őszinte kifejezése jellemzi előadásmódját.
Célia és Olivér
Phoebe (Csóka Liza) és Silvius (Szalai-Bordás Ádám) kettőséből nem sokat kaptunk. Mindössze egy jelenet jutott nekik kettesben. Csóka Liza bájos, magas hölgy, kecses mozdulatokkal. Megítélésem szerint egy magasabb partner talán kedvezőbb lett volna számára. Táncpartnere eredetileg néptánc szakon végzett, ami minimálisan látszik, tagság hiányát tekintve, de nem volt híján akrobatikus mozdulatok és dinamikus mozgás terén sem. A duett igazán játékos volt, élcelődtek egymással lekötötte a nézők figyelmét.
Az Ardeni-erdőben Orlandót megtámadja egy oroszlán (Gioele Del Santo) akit még korábban gonosz bátyja küldött. Az eredeti történet szerint megöli puszta kézzel az oroszlánt az ifjú. De ebben a rendezésben nem így történt. Talán olyan megfontolásból döntöttek így, hogy hitelesebb, ha egy hétköznapi kinézetű fiú, aki hozzánk hasonló ruhát visel, az hozzánk hasonló erővel bír, vagyis nem dönti le a vad oroszlánt puszta kézzel. Az oroszlán megsebesíti Orlandót. A fehér felsőjének hátulján egy nagy Rolling Stones logó volt, a vörös forró ajkak. Miután megsebesítette a vadállat, a logó sebfoltként és egyben egy véres rongyként funkcionált, mely tépőzárral levehető volt a ruháról.
Oroszlán támad
Orlandó és Rosalinda találkoznak. Férfiruhában próbál férfias gesztusokat, viselkedési formákat felvenni Rosalinda. Szerelmes érzéseit elrejteni, de mégis Orlandohoz közel maradni. Egy kissé kívülálló is lesz. Férfiként kell rejtőznie. Úgy tűnt Orlando számára ismerős a „férfi”. Nem idegenként, hanem ismerősként kezeli. Látszik, hogy azon gondolkozik, hogy mi ez az érzés, vagy megérzés. Többször találkoznak, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Rosalinda felfedi kilétét. Ekkor már csak a női ruha felsőrésze kerül vissza rá. A nadrág megmarad. Az ember életébe beleépül a múlt, az ami volt, az aki volt. Azonosulnia kellett a férfi szereppel és ez nyomot hagyott benne. Nem tűnik el semmi lenyomatok nélkül. Ő most már nem egy szoknyás kishölgy, hanem egy hitves, aki végigment egy folyamaton, hogy kedvesével együtt lehessen.
Orlandó és Rosalinda
A fények a háttérben kigyúlnak, mintha mécsesek lennének a földön.
A szerelmespár tánca egyszerűen felemelő volt. Mint amikor szerelmesek leszünk, a szerelem varázslatos érzésébe. Áradt az energia a színpadról. A koreográfia és az előadásmód átütő és magával ragadó volt. Együtt szerettünk velük és együtt szárnyaltunk. Annyira egyszerű és őszinte kontakt mozdulatsorok követték egymást, annyira tiszta, igaz és mély volt. Együtt lélegeztünk mi nézők Rosalindával és Orlandóval. A darab legszebb koreográfiája volt. Katartikus élmény. A karakterek még szebbnek tűntek, mint eddig. Tényleg az emberi ösztönöket és érzéseket megmozgató koreográfia lett.
Majd visszatér a csoport, együtt táncolnak önfeledten és a fények ismét a fekete-fehér fotó látványát tárják a nézők szeme elé. Vége lehetett volna egy szép keretes szerkezettel is, de szerencsére nem így lett, mert ennél sokkal jobb ötletük volt a koreográfusoknak.
A darab egyik legfontosabb szereplője a szomorú Jaques. Kívülálló. Szerepe: emlékeztesse a nézőket, bizony, amit látunk, az lehet, hogy most szép és jó, de elgondolkodtató, hogy a jövőben milyen problémák elé néznek a párok. A táncosok eltávoznak a színpadról, a fények szép lassan kialszanak, majd megjelenik Jaques. Leül a színpadon velünk szemben. Elég ijesztő koponya maszkot visel, és ez az erős kép zárja a produkciót.
Jaques
Összességében véve, nagyszerű felépítésű koreográfia.
Befogadható és könnyen érthető volt. Ha valaki nem ismeri W. Shakespeare: Ahogy tetszik című művét, akkor is megérti a cselekményt. Nem volt nyomasztó, vagy nagyon elvont, valójában mókásnak tartottam, igazi vígjátéknak bizonyult. Engem végig szórakoztatott, mind a 60 perce izgalmas volt számomra.
Dramaturg: Cseh Dávid
Jelmeztervező: Bati Nikolett
Szcenika: Kulcsár Noémi és Csere Zoltán
Ügyelő: Kiss Alexandra
Koreográfus-asszisztens: Emődi Attila
Koreográfus:
Kulcsár Noémi (Harangozó-díjas)
Táncosok:
Rozalinda: Czvikli Fanni
Orlando: Horváth Bence
Olivér: Plita Márk
Célia: Forczek Janka
Juacques: Emődi Attila
Csűr: Novák Laura
Csavar: Suba Jánnos
Phoebe: Csóka Liza e.h.
Silvius: Szalai-Bordás Ádám
Charles/Oroszlán: Gioele Del Santo
Bird: Martina Tizzi
Képek forrása: Gárdonyi Géza Színház
Bianka Katalin Kóra
