Radnai István:
TÉRIDŐ
„…én petri ferenc.
Egy ideig vendég leszek még múltotokban,
miközben mindörökre ott ülök
az első iskolapadomként szolgáló
deszkasámlimon.”
(Petri Csathó Ferenc: Én, petri ferenc)
a kikötőbakról az utolsó kötél szakad
elengedem hajómat a múltba
papírhajó néhai tehetségem
nem fog harsány hitére téríteni kor
lakatlan verseimet partra vetem
az élet érettnek nyilvánít az első
osztályra vendéghallgató voltam
hamupipő mellett a múltatokban
konkolyt válogatok te olvasó
lencse közt a zsírpapíron
lényemet látod vagyis egy részét
tovább keverd a rántást közömbösen
rajtam már nem fog a rontás
amióta a szél lovai tőletek elragadtak
