Kedves Barátom, Ismerősöm!
Sokan hordozunk szívünkben olyan mély, feldolgozhatatlan, fájdalmas sebeket, amelyek talán életünk végéig kísérnek, nyomasztanak, nem hagynak egy pillanatra sem békében. A szeretteink elvesztése talán a legnagyobb veszteség, ami érheti az embert, főleg, ha Gyermekről, Testvérről, Barátról van szó! A miértek talán megválaszolhatatlanul maradnak…

Csak az emlékezés, a szeretet segíthet egy kicsit. Akik itt maradtak velünk, tiszta szívvel tudnak megtartani ebbn a világban, s ha ez sem megy, vagy már elfogytak embertestvéreink, szeretteink, akkor ott van a legnagyobb SEGÍTŐNK, az Úr, AKI mindig fogja a kezünket… Nyújtsuk ki felé, de ne is engedjük el soha!
Drága Nővérem, Visnyei Beáta Éva ma lenne 58 éves.
Sajnos, 8 hónapos korában egy orvosi műhiba miatt elveszítettük.
Már szépen “Apázott”, hihetetlenül okos volt, szinte mindent megértett. (Én nem láthattam, csak képeken.)
Nem ismerhette meg, hogy milyen ez a világ, nem tudhatta meg, hogy milyen az élet, milyen a munka, milyen a szerelem, milyen kihívások nehezítették volna sorsát. Lehetséges, hogy pont ezért sietett el…
Bár hiszem azonban azt, hogy tudta, meddig kell maradnia ezen a Földön!
Tanítani jött, talán azért is, hogy szeretetlánccal kössön össze minket és ez tartson is meg örökre… de csak rövid időre szólt a “szerződése”…
Ennyit akart csak ebből a világból: nyolc hónapot.
Biztosan tudja, érzi – bárhol is pihen drága Lelke – hogy szívünkben, lelkünkben őrizzük örökre egész LÉNYÉT: édes mosolyát, fülig érő száját, minden rezdülését, de azt is, amikor az Égre tekintett kíváncsian, mintha már készült volna a Nagy Találkozásra…
Szeretettel emlékezünk rá!
Ezzel a két szerelmes, kedves dallal köszöntjük Őt, de minden kedves Ismerős és Ismeretlen Testvért, aki már nincs közöttünk!
Fotó forrása: hu.depositphotos.com, Mihály István

Vis(j)ósággal