Szegedi színházi séták – Miért járok színházba? – NEIL SIMON: FURCSA PÁR színdarab

Helyszín:

IH Rendezvényközpont, Szeged

A Körúti Színház és IH Rendezvényközpont eseménye
Időpont: 2022. 02. 28. 19 óra

Kérdésed lehet, hogy egy 23 éves miért megy színházba hétfő késő délután? Miért nem dolgozik, tanul vagy épp próbálja behozni ezekből a lemaradását? Ebben a korban, folyton csak menne az ember, pörögne, hogy a hétvégén szabad legyen és a „nagy betűs szórakozást” keresse.

Amikor a színházat választom, akkor magamat választom. Eltöltök egy pár órát azzal, hogy magam elemzem. Mindegyik szerep kicsit én vagyok. Minden jelenet az én életem egyik része. Hiszen minden az én interpretációim által kész a befogadásra, hogy is lenne másképp. A rendező is arra játszik, hogy a humor a szarkazmus és egyéb színpadi elemekkel azt a bizonyos „görbe tükröt állítsa elém”.

Egy színdarab mindig teljesen egyedi és megismételhetetlen, azt a légkört már semmilyen felvétel nem fogja visszaadni.

Mondj még egy alkalmat arra, hogy igazán kikapcsold a mobilod/magadat? Mondd meg, melyik filmet láttad utoljára a moziban és azt is: mennyit mobiloztál közben? Na látod, a színházban nem fogod elővenni.

Elsőnek fura lesz, szokatlan a légkör, nem is tudod mit kéne nézned, elveszel. A színészek oldani próbálják, azon vannak, hogy elvegyülj a sztoriban. Ugyanígy történt NEIL SIMON: FURCSA PÁR című darabjában is. Rögtön in medias res-sel (a dolgok közepébe vágva, a szerk.) indítanak, becsöppennünk egy számunkra azért nem hétköznapi világba, kettő teljes órára. Kezdő jelenet: Tipikus New York-iak pókereznek, érződik, hogy első bemutatásakor 1965-ben New York-ban óriási szakadást ejthetett a sztereotípiák miatt. A szerepek, mégis általános figurákat írnak le, mondhatjuk, hogy utca emberét; rendőr, könyvelő, szerető férj, elvált, stb.

A furcsa pár színdarab, amolyan klasszikus színházi komédiát mutat be. Így, a nem hozzá szokott szemeknek gyakran elkalandozhat a figyelmük, ha egy két poén nem csúszik. Számomra, ez könnyed szórakozást jelent, egyfajta meditatív állapotot. Csak akkor van, akkor épp és sehol máshol. Nem érdekel ki, mit osztott meg velem, miért keres vagy épp kéne neki valami. Nem engedem meg magamnak azt hinni, hogy épp valakinek szüksége van rám. Igazán megélem a pillanatot. A színpadé a világitás, én a csendes, a megfigyelő.

Szeretett Kollegánk, Bánszki Krisztián

Emberi mivoltom egyik legnagyobb vágyát éppen “kiélve”. A leskelődést. Nagy hévvel figyelem az előadást, vagyis ebben a pillanatban a „szomszédot/magamat nézzem, a negyedik falról”. A színészeknek sikerült elérniük mindezt, úgy, hogy a párbeszédek részévé váltam, suttogtam magamban.

Képzeld el azt a szituációt, hogy a két főszereplő erőteljes komikummal hajtja a saját igazát, a nézőtéren már mindenki szétröhögte az agyát és egy kis hatásszünet van, de te már annyira beleélted magad, hogy az egyik szereplő helyett beszélsz.

Szeretek színházba járni.

A színdarab mérföldekkel valóságosabb, mint a mozi, de még se annyira megerőltető, mintha mi szerepelnénk. Tetten érhetők a színészek ereje, még az apróbb bakikból is az érződik, mennyire hevesen játszanak. A színdarab története egyszerű, két elvált pasi bajlódik egymással, akik merőben eltérő tulajdonságokkal bírnak, de barátok, így elfogadják egymást, ez adja a móka, kacagás alapját.

Mindig lehet más elfoglaltságot találni, míg a színház egy könnyed művelt kikapcsolódást nyújt. Egyszerűen nem lehet valamit úgy előadni, hogy abban ne legyen benne óriási munka. A színészek, rendező, sminkesek, színpadépítők stb. hatalmas erőt, energiát adtak bele, s mi csak ott ültünk, én és a barátnőm, egymásra dőlve lazultunk a poénokon. Minden ember csak azért dolgozott, hogy mi nézők jól érezzük magunk. Mennyei érzés. Janklovics Péter szerepét kiemelném, ő játszotta Félix Unger-t. Nem ismerem személyen, de biztosan a való életben is folyton takarít, sír a felesége után és az sem kizárt, hogy van egy jó pár pótcselekvése, máskülönben, hogy is tudta volna eljátszani a szerepét. Nagyon imádtam, együtt tudtam érezni vele, a legviccesebb részeket meg tudta kontrázni játékával.

Ha valaki éppen most barátkozik a színházzal, nyugodtan válasszon egyfajta örök zöld komédiát a Körúti Színház, netalán az IH Rendezvényközpont eseményei közül, mint e különös pár históriája… a taps, a hangulat magáért beszélt.

Képek, videó: Sara Soos, Krisztián Bánszki

Írta: Krisztián Bánszki