Frey Krisztián (1929-1997) műveiből látható tárlat péntektől a Ludwig Múzeumban; az 1960-as évekbeli magyar neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő képviselőjének, a nemzetközi computer art korai svájci úttörőjének {SCRIPT:ABSTRACT} Frey úr ír című kiállítása március 20-ig tekinthető meg.
A Ludwig Múzeum minden eddiginél nagyobb, több mint kétszáz művet – köztük sosem látott korai munkákat és jól ismert klasszikusokat – felvonultató életmű-kiállítása az ünnepelt Iparterv-nemzedék markáns képviselőjének, Frey Krisztiánnak egyéni hangú, írásbeliség és absztrakció által meghatározott művészetét mutatja be.
Mint írják, Frey az 1960-as években újjászülető magyar nonfiguratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki sajátos kifejezésmódját a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren. Radikális szemléletmódját az emigráció után, 1970-től Svájcban tovább gazdagította, többek között a computer art korai úttörőjeként.
Frey Krisztián az Iparterv-nemzedék tagjaként saját maga által kifejlesztett absztrakt expresszionista formanyelvvel lépett a progresszív művészet színpadára az 1960-as évek elején. “Változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett jellegzetes, kézírásos jegyekkel tűzdelt expresszív absztrakciója széles esztétikai horizontot járt be, érintve a fehérré kiégett monokróm képeket, a kényszeres folyóírás naplószerű kalligráfiáit, valamint a pecsétek, falfirkák és digitális vektorok világát.
Frey 1957-1965 között teremtette meg az absztrakt expresszionizmus egyéni variációját, ami meghatározó szöveges karaktere miatt “szkripturális absztrakciónak” is nevezhető. “Frey úr ír” – rótta fel sokszor képeire, magára vonatkoztatva a háború előtti első osztályos ábécéskönyvek – Esterházy Péter által hallhatatlanná tett – szópárosítását – “úr ír”. Első művészi próbálkozását a csak vázlatokból ismert 1957-es Fiesole jelenti, ami egy banális itáliai tájképet ötvözött az útikönyvből kimásolt, olasz ismertető szöveggel.
Az 1960-as évek elején befogadta a tiltott absztrakciót, a franciás informel festészetet felfedező fiatal progresszív művészek társasága, a Zuglói Kör. A mostani kiállítás újdonsága a korábban nem ismert, 1963-as Brief an Uschi ciklus, aminek merész, kalligrafikus írásgesztusait a németországi utazás inspirálta.
A hangját megtaláló Frey 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon, a rákosligeti kultúrházban, ahol az átmázolt, “kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek sorozatát mutatta be.
A hatvanas évek derekán kiforrott egyéni stílusvilága, a keleti kalligráfia és a levél-jellegű írásbeliség által inspirált, sajátos absztrakt expresszionizmus. Freynek egyértelműen helye volt a neoavantgárd képzőművészet legfontosabb fórumán, az 1968-1969-es Iparterv-kiállításokon – áll a közleményben.
Közölték, a rangos múzeumok anyagából, valamint magyar és nemzetközi magángyűjtők alkotásaiból válogatott életmű-kiállításon eddig sosem látott teljességében bontakozik ki Frey életműve, a szakma előtt is ismeretlen korai munkáktól a Magyarországon és Svájcban készült főműveken át az úttörő computer art-kísérletekig.
A {SCRIPT:ABSTRACT} Frey úr ír című kiállítás kurátora Einspach Gábor és Rieder Gábor.
MTI/Ludwig Múzeum
