Radnai István:
könnyelmű fázisok
szomorú látni lesoványodva
gyerekkoromban anyám vágta
vasárnaponként vékony körmömet
titkok tudója szerelmi lámpás
az ég ollója kíséri utadat
pályád és hívatásod
felzabálják vérbe mártott hajnalok
te sápadtan értetlenül
botolni látod a sorsot
hiába kereslek hű társam egy napon
emléked koporsószeggel kiverve
nem tart csak új élet reménye
Illusztráció: she.life.hu
