Kezdőlap Interjúk Beszélgetés Fülöp Loránddal, a 4S Street együttes gitárosával – Sikerük titka a...

Beszélgetés Fülöp Loránddal, a 4S Street együttes gitárosával – Sikerük titka a hitelességben és az őszinteségben rejlik

707
0

Gyergyószentmiklósról mi jut eszembe? Nemcsak az éghajlata, hanem a festői szépségű tájak is. A Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a fenyvesek mindig hozzátartoztak erdélyi kirándulásainkhoz. A tájak bája mellett azonban valami más szépséget talál magának az, aki keres, aki többet szeretne kapni, hogy lelkének legrejtettebb zugai is telítődjenek a zene legszentebb dallamvilágával. Annyira nagy öröm ért, hogy nemrégen rábukkantam egy olyan zenekarra, amelynek tagjai innen származnak. A 4S Street együttes dalai teljesen elvezettek egy olyan dimenzióba, ahol otthonra találtam. Belekóstoltam műveik által egy olyan értékteremtő világba, amellyel csak gazdagodhat a magyar könnyűzenei élet. Zenei képzettségüket tekintve akad köztük konzervatóriumot, de zenei szakközépiskolát végzett is, természetesen vannak, akik magánúton vagy teljesen autodidakta módon jutottak zenei tudáshoz. Mindezek ellenére és mellett korán egymásra találtak. A csapat magja már évek óta egy baráti társaságot alkot, így rengeteget fejlődtek, csiszolódtak zenei és emberi téren is. A  fiatal erdélyi együttes nemrégen adta ki legújabb nagylemezét, a szakma és persze a közönség nagy örömére. 

 

 

Visnyei Ferenc/Visó: Milyen zenéket hallgattatok gyermekként? Kamaszként, majd mostanában?

Fülöp Loránd: Ahogyan a zenei képzettség, úgy ez a téma is tagonként változik. A progresszív világ, a klasszikus rockzene, a jazz, a funk, a blues vagy éppen az általunk nagyra tartott magyar könnyűzenei paletta az elmúlt ötven évének dalai, mind-mind megszólalnak a zenekari busz lejátszóján a turnék során. Kamaszként szinte kivétel nélkül, mindannyian átéltük a rockzene megkerülhetetlen életérzését, ami rengeteg, később beváltott álmot, célt segített kitűzni számunkra. A szüleink folyamatosan vittek koncertekre, így mindig láthattuk magunk előtt a követendő példákat. Napjainkra talán csak annyi változott, hogy mindenki megtalálta a saját zenei világát. Nem feltétlen egyezik a zenei ízlésvilágunk, de ezt minden esetben igyekeztünk magunk előnyére kovácsolni. Mindenki hoz, majd hozzáad valami értékeset abból, amit ő képvisel mindazzal együtt, hogy tiszteljük és elfogadjuk a másik véleményét. Abban talán azt hiszem megegyezhetünk, hogy közülünk mindenki olyan zenéket hallgat, amelyek nem négy másodperces zenei loopokból vannak összevagdosva, hanem valamilyen művészi értéket képviselnek zene vagy szöveg terén.

 

Visó: Civilben ki, mit csinál?

Loránd: Amikor elindult a zenekar, még többen egyetemi vagy iskolai kötelezettségeinknek tettünk eleget, de volt olyan is, aki civil munkahelyen dolgozott. Ahogy egyre inkább komolyodni kezdett a produkció, úgy kezdtek gyűlni az adminisztratív és egyéb teendők is, ami folyamatosan ellehetetlenítette a zenekaron kívüli kötött programokat. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki rögtön felhagyott a civil foglalkozással, hanem igyekeztünk a hétköznapjainkat rugalmasabbá szervezni. Alin például egy kis stúdiót építget magának, ahol különböző projektekkel foglalkozik, Csabi, Andor és jómagam hangszeres oktatással foglalkozunk, Laci pedig egy gumiszervízben dolgozik.

 

Visó: Ez a mostani felállás nem túl régi. Előzmények?

Loránd: Igen, valóban még mindig egy fiatal zenekarnak számítunk. 2018-ban alakultunk és azt megelőzően több formációban, projektben játszottunk közösen. Ezek között voltak teljesen amatőr, csörömpölő diákzenekarok, voltak cover vagy tribute projektek is, de előfordultak olyan formációk is, ahol saját dalokat írtunk. Nagyon színes zenei háttérrel érkezett mindenki ebbe a zenekarba, így időbe is telt, ameddig megtaláltuk a közös hangot.

 

 

Visó: Tudjuk, hogy Bagossy Norbert is erdélyi. Mikor és hogyan találtatok egymásra?

Loránd: Igen, valóban erdélyi, sőt, tovább szűkítve a kört, ugyanúgy Gyergyószentmiklósról származunk. Alin és Norbi gyakorlatilag gyerekkori barátok, már a két zenekar létrejötte előtt ugyanabba a szűk baráti társaságba tartoztak. Még a két zenekar megalakulását megelőzően nagyon sok zenei projektben, kezdeményezésben vettünk részt közösen, ezért elkerülhetetlen volt, hogy megismerjük egymást. Mindig jó kapcsolatot ápoltunk, ma pedig büszkék vagyunk arra, hogy ez a barátság sokak számára követendő példa lehet.

 

Visó: Imádom a népdalokat, hiszen a zenekarommal folk-rockot játszottam, ezért egyértelmű, hogy nagyon közel áll hozzám, így látom, hallom, ti is szeretitek. A Néked szólnak a harangok című Bagossy népdalfeldolgozás is hatalmas alkotás! Tudom, hogy Havas Joe adta magát, ahogyan kell.. Ezt írtam az M2 Petőfi TV oldalára: „Csodálatos! Egyszerűen beleremeg a szív, hiszen a Lélek harangjai konganak ezekben a dallamokban!” Így van, egyszerűen kénytelen voltam ezt a művet is egymás után meghallgatni, mert akárhányszor játszattam le: mindig annyira megérintett zeneileg, szövegileg, hogy még el is hullajtottam némi könnyet is… és így lelkem is jajongott, miközben felemelkedett a gyönyörűségtől. Olykor ti is beépítetek népi motívumokat zenétekbe, ezért hogyan határozzátok meg stílusotokat? Pop-folk-rock-indie?

 

 

Loránd: Köszönjük a kedves szavakat. Igen, az Akusztik című műsorban volt szerencsénk egy koprodukció erejéig együtt színpadra állni. Egy pillanatig sem volt kérdés számunkra, hogy melyik dalt fogjuk előadni, fontos szempont volt, hogy olyan dalra kerüljön a választás, amely egyszerre tud hiteles lenni mindkét fél részéről. Ugyanakkor pontosítanék, a Néked szólnak a harangok, nem egy népdalfeldolgozás, hanem egy, a Bagossy Brothers Company által szerzett dal, amely zeneileg és szövegileg is folkos elemekre épül.

Egyáltalán nem tudatos, de gyakran megfigyelhető nálunk is az autentikus elemek jelenléte. Általában utólag vesszük észre, hogy bizonyos szövegelemek, dallamrészletek magukba hordozzák a népi motívumokat. A zenekar alapvetően pop-rockot játszik, de az indie és folk elemek is gyakran beépülnek, így igazából a négy műfaj ötvözéséből születik meg a végeredmény.

 

Visó: Ó, milyen érdekes, pedig annyira meggyőzően “népdalosnak” tűnt a Néked szólnak a harangok című dal. Természetesen elnézést kérek Norbiéktól is, de a lényeg: elképesztően szép, profi munka! Eléggé szépen beindultatok Erdélyben és az anyagországban is. Vajon mi lehet a sikeretek titka, hiszen a szakma és a közönség is jutalmazta már többször? 

 

Loránd: Abban a világban, amikor naponta több száz dal jelenik meg, nagyon nehéz olyasmit alkotni, ami kihallatszik a tömegből. Bár eleinte akarva-akaratlan volt bennünk egy kis megfelelési kényszer, tudatosan mindig arra törekedtünk, hogy hitelesek, és őszinték tudjunk maradni. Véleményem szerint ez az, ami egyre szélesebb közönséghez juttat el bennünket. Számunkra a legfontosabb elismerés mindig a közönség részéről érkezik. Ha egy koncertre megtelik a tér vagy ha egy néhány szóból álló pozitív biztatást kapunk az rengeteget jelent számunkra. Természetesen örömmel tölt el az is, hogyha a szakmától kapunk visszajelzéseket, az ilyenszerű elismeréseket is igyekszünk a helyükön kezelni.

 

Visó: Őszinte leszek: volt énekesként hallgattam meg először dalaitokat. Természetesen nem véletlen, hogy Alin hangja fogott meg leginkább – majd persze mindenki játéka -, de annyira, hogy egymás után többször is letekertettem magamnak az Utazunk máskor címűt. Hű, tiszta, érthető, sokatmondó mindegyik számotok, azonban nekem ez az az etalon. Hogyan született meg ez a művetek? Mert: ez, de minden dalotok nem csupán egy dal, nóta, hanem egy mű, egy kompozíció, a szó valódi értelmében.

Mekkora az egyetértés köztetek zeneileg, szövegileg? Amit észrevettem: nagyon dallamos, fülbemászó zenét játszotok, elképesztő és ütős tiszta magyar szöveggel. Csaba és Lóri írja a szöveget, de hogyan tesz mindenki hozzá magát zeneileg? 

 

 

Loránd: Az Utazunk máskor című dalunk pont egy kivételnek számít a szöveget tekintve. Valóban van közöm néhány sorhoz a dalban, de a szövegeink tekintélyesebb részét Alin és Csaba írják. Igazából zeneileg és szövegileg is igyekszünk úgy közérthetőek lenni, hogy mindeközben meg tudjunk maradni az igényesség határain belül. Korábban volt szó róla, hogy több zenei műfajt képviselünk és mindenki hozzá teszi a maga részét a legjobb tudása szerint. Az elmúlt három év megtanított az egymással szembeni kompromisszumokra és arra, hogy mindenki egyenlően vehet részt minden munkafolyamatban. Nem esik nehezünkre egy-egy ötlet eldobása, senki nem ragaszkodik valamihez, csak azért, mert az övé, ugyanakkor azt is gyorsan elfogadjuk, amikor valaki váratlanul egy jó ötlettel rukkol elő. Közösen döntünk mindenről és minden esetben azok az ötletek maradnak meg, amelyek közös beleegyezéssel a legjobbnak bizonyulnak.

 

Visó: Erdély legszebb daláról szívesen hallanék többet is, hiszen számomra a zenén kívül a szöveg is sokatmondó, ütős.

 

Loránd: A Mesélek a bornak című dal már legelső hallásra érdekes volt. Alin először a verzéket hozta el próbára, amit egy szál gitárral adott elő nekünk. Hosszú ideig pihentettük, aztán a stúdiófelvételek célegyenesében újra előkerült. Ekkor már a refrén is kezdett kialakulni, majd az egyik próbán Csaba egészítette ki szöveggel a hiányzó részeket. Innentől kezdve gyakorlatilag pillanatok alatt összeállt a dal, már egy pillanatig sem volt kérdés számunkra, hogy helyet kap-e a lemezen.

 

 

Visó: Megjelent a 2. nagylemezetek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miképpen raktátok össze ezt?

Loránd: Ahogy befejeztük a Fellegvár lemezünket, rögtön tudtuk, hogy lesz második is. A visszajelzések, az ösztöneink arra vezettek, hogy újabb dalokat írjunk. Elmondhatjuk, hogy a mi esetünkben nincs kialakult recept a dalszerzésre. Ha valakinek van egy jó ötlete, amire mindenki rábólint, abból rögtön építkezni kezdünk. Közel két év kellett ahhoz, hogy egy tizenkét dalos lemez összeálljon, de elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

 

Visó: Hogyan látjátok Erdélyben és az anyaországban is a könnyűzenei életet?

Loránd: Az elmúlt közel két évben talán nem az élőzene volt a prioritás a közéletben. Bár ez érezhető a magyarországi és az erdélyi légkörben is, de minden esetben elmondható, hogy továbbra is van igény az élőzenére, aminek mi és minden szakmabeli igyekszik eleget tenni.

 

 

Visó: Természetesen a szokásos kérdés sem maradhat el. Milyen korai és távlati tervek előtt álltok?

Loránd: A rövidtávú céljaink között mindenképpen az szerepel, hogy az új lemez anyagát körbe tudjuk hordozni az anyaországban és Erdélyben egyaránt. Már javában zajlik a 2022-es évünk koncertturnéja, bízunk benne, hogy olyan helyszínekre is eljuthatunk, ahol eddig még nem tudtunk közönség elé állni. A középtávú és távlati céljaink között is a koncertezés áll a középpontban. Újabb dalok, majd pedig egy lemez által szeretnénk eljutni a lehető legnagyobb színpadokra.

 

Visó: Hol és mikor játszotok legközelebb Erdélyben és az anyaországban?

Loránd: December közepére Erdélyben egy mini-turnét szerveztünk, majd január 14-én a Bagossy Brothers Company-nak nyitunk a Papp László Budapest Sportarénában. Jövő évre rengeteg tervvel és meglepetéssel készülünk, de a mostani bizonytalan helyzetben nem nagyon szeretnék ennél többet elárulni. Jelenleg bízunk a legjobbakban és abban, hogy nem áll semmi útjába a terveinknek.

 

A zenekar tagjai:

 

Alin Nicuta (ének, akusztikus gitár), 

Mihály Csaba (billentyű), 

Fülöp Loránd (gitár), 

Szabó László (basszusgitár)

és 

Pál Andor (dobok) 

Fotók: 4S Street

Visó

Mihály István fotója

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét