Kezdőlap Interjúk Misztikus világ élénk képe – Akit magával ragadott a spanyol zenei kultúra...

Misztikus világ élénk képe – Akit magával ragadott a spanyol zenei kultúra és a tangó – Beszélgetés Kucsera Noémi gitárművésszel

379
0

Klasszikus gitárt ragadni egy lánynak nem lehet könnyű. Főleg úgy megragadni, hogy azzal értő-szerető fülekre is hasson. Ebben a nagyon macsó-uralomban azonban akadnak lányok, akiknek semmi sem lehetetlen. Nézem és hallgatom az egyik híres videómegosztó csatornán, ahogyan játszik egy Hölgy, aki úgy tűnik, mintha eggyé válna a hangszerével, a gitárral. Annyira belefeledkeztem ebbe a nagy hallgatásba, hogy nem is érzékeltem ki és mi van körülöttem. Na, ez aztán szép… Igen, hiszen nemcsak a darabok, a dallamok, az ujjak gyors, olykor vad, máskor szelíd, lágy pengetése, hanem maga a szépség is elvarázsolt. A szépség és a harmónia adtak randevút egymásnak. Ebben a randevúban az egyik főszereplő a 21 éves szabadkai születésű Kucsera Noémi, a másik pedig klasszikus gitárja. A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának harmadéves BA-as hallgatója már fiatal kora ellenére számos nemzetközi, hazai és otthoni díjat is magáénak tudhat.

Szabadka, 2021, PIPIS Studio

Visnyei Ferenc/Visó: Azt tudom, hogy a zene már korán megérintett. Édesanyád is zongorázott. Gondolom, hogy ez azért kiindulási pont volt a zenéhez való vonzódásodhoz. Egyáltalán nem is érdekelt más zenei műfaj? Világjelenség, hogy ezen a hangszeren túlnyomó többségben férfiak pengetnek. Hogyan és mikor találtál rá mégis hathúrosodra?

 

Kucsera Noémi: A zene mondhatni, hogy születésem óta jelen volt az életemben. Édesapám is nagy zenekedvelő, mindig szeretünk együtt zenét hallgatni, valamint mindkét nagymamám nagyon szépen énekelt, anyukám zongorázott és valóban, mint ahogyan említetted is, ez kiinduló pontként szolgált, hogy ennél a szakmánál kötelezzem el magam. A gitár számomra mindig is vonzó volt, a formája, a hangja, egyszóval teljes mértékben megbabonázott… és amikor a zeneiskolában másodikos lettem, nem volt kérdés, hogy melyik hangszer lesz a szerencsés kiválasztott.

Little Bay, Belgrád, 2020, PIPS Studio

Zenehallgatás terén mindenevő vagyok, egyik műfajtól sem idegenkedem, viszont a klasszikus zenében találtam igazán önmagamra, valamint úgy érzem, ebben a műfajban tudom igazán kifejezni az érzéseimet. Mikor hallgatom, illetve játszom a klasszikus műveket, gyakran látok élénk képeket a szemem előtt. Olykor egy egészen más, misztikus világ jön létre a képzeletemben és minden mű, amit előadok, más-más világot, hangulatot teremt maga körül és ez az érzet, ami engem annyira magával ragad. Itt tud felszínre jönni az igazi művészi szabadság: van egy megkomponált és lekottázott mű, ahol igen pontosan azokat a hangokat és ritmusértékeket kell eljátszani, ami le van írva, de attól még nem fog “élni” az adott mű, a művész fogja életre kelteni. Hogyan? Pontosan az által, hogy miután megtanulta lejátszani azt, ami a kottában található, elkezdi szabadjára engedni a fantáziáját, beleéli magát a darab hangulatába és a pillanatnyi impressziókból úgymond saját képére formálja azt az adott kompozíciót. Számomra a klipforgatásnak ez a része a legszebb, hogy egy kis betekintést tudok adni az embereknek abból az elképzelt világból, illetve azokból a benyomásokból, amiket egy mű előadása közben tapasztalok.

 

Visó: Hol, mikor léptél fel egyedül először? Mit játszottál? Milyen volt a fogadtatás?

Noémi: Életem első fellépése a Szabadkai Zeneiskolában volt, egy diákkoncert keretein belül. Nyolc-kilenc éves lehettem és Matteo Carcassi – Allegretto című művét játszottam. Talán ott kezdődött el minden. Emlékszem: izgatottan vártam, hogy színpadra lépjek. Nagyon jó érzés töltött el, hogy arra a kb. egy percre az a rengeteg ember, aki ott volt (tanárok, diákok, szülők) csak kizárólag egy kislányra figyeltek, aki már akkor rajongott a gitárjáért. Hatalmas élményt jelentett számomra, hogy jól sikerült eljátszanom a darabomat és nagy tapssal jutalmaztak meg. Talán ennek az első sikerélménynek köszönhető az, hogy mái napig nagyon szeretek fellépni és emberek előtt gitározni.

 

Visó: Mesélnél a szimfonikus zenekari koncertedről? 

Noémi: A turné négy zenekari koncertet tartalmazott, négy különböző helyszínen. Nagy élmény volt már magában az is, hogy utazgattunk a zenekarral. A koncertek utáni közös vacsorákra és ünneplésekre mindig szép emlékként gondolok vissza. A legfelemelőbb érzés azonban akkor ért, amikor legvégül Szabadkán a városháza nagytermében teltházas koncertet adhattunk. Amikor a közönség sorain végignéztem és megláttam, hogy ott a családom, a tanáraim, a barátaim, az ismerőseim, osztálytársaim, egyszóval szinte mindenki, aki számomra fontos, leírhatatlanul boldog voltam. Mondhatom, hogy ez a koncert volt életem egyik legszebb pillanata és minden percét élveztem, amíg a színpadon tiszta szívből játszottam.

 

 

Visó: Milyen inspirációkkal indultál el azon az úton, amelyiket alig tapossák lányok? Kezdjük általános iskolás korodtól!

Noémi: Fentebb említettem, az első fellépésem nagy inspirációként szolgált, valamint általános iskolás koromban figyeltem fel Ana Vidović horvát gitárművésznőre. Akkor még valóban kevesebb volt a női gitáros, de mondhatni, hogy ma is. Őt tartom az egyik legjobb női előadóművésznek ebben a szakmában. Kislányként teljes mértékben elvarázsoltak a felvételei. Elárulom: előfordult, hogy reggeltől estig néztem. Ana tökéletesen gitározik és mindig gyönyörű estélyi ruhákban adott koncerteket. Nem tagadom, én is rajongok a szebbnél szebb ruhakölteményekért, így ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogyha nagy leszek, én is olyan szeretnék lenni, mint Ana. A rajongás a szakma iránt és ez az álomkép a későbbiekben is töretlen volt. Amikor számomra is megadatott, hogy egy szép ruhában, sok ember előtt játszhassak, hatalmas erővel és lendülettel ajándékozott meg, hogy megállás nélkül haladhassak fejlődésem útján. 

 

Visó: Kikre emlékszel, akik segítettek, hogy neked ez a pálya legyen vonzó? A szüleidtől biztosan minden támogatást megkaptál. Voltak, akik esetleg nem tanácsolták?

Noémi: Így van, a szüleim valóban mindig teljes vállszélességgel kiálltak mellettem, időt, fáradtságot nem kímélve, mindent megtettek annak érdekében, hogy elérjem az álmaim. Ezért midig hálás leszek nekik. A pályafutásom alatt sok tanárom volt, de természetesen ők is mindent megtettek, hogy támogassanak. Kimondottan olyan eset nem volt, hogy valaki nem tanácsolta volna ezt a pályát. Amikor azonban komolyabban ráfordultam erre az útra, páran azért megkérdezték tőlem, jól meggondoltam-e, hogy mire vállalkozom, mivel hosszú és rögös az út a célig. A válaszom most is csak annyi, hogy nagyon jól meggondoltam és nagyon szeretem azt, amit csinálok. Minden út hosszú és rögös, de ha az ember valóban szívvel, lélekkel azt csinálja, amit szeret, akkor az álmok egyszer megvalósulnak.

 

Little Bay, Belgrád, 2020, PIPS Studio

Visó: Milyen az egyetemi élet? Mennyire jut időd még arra, hogy fellépjél, ráadásul versenyeken is megmérettesd magad? Milyen díjakat tudsz magadénak? Ügy tudom, egy neves moszkvai díjjal is büszkélkedhetsz.

Noémi: Szeptember második felében elhelyezkedtem a Szabadkai Zeneiskolában gitártanárként, miközben harmadéves BA-as hallgató vagyok az egyetemen. Így természetes, hogy nagyon be kell osztanom az időmet, mivel minden téren a maximumot szeretném adni, de az alapos megszervezés a kulcs mindenhez. A fellépéseken, illetve a versenyeken való részvétel számomra nem jelent plusz fáradtságot. Szeretek szerepelni, illetve versenyezni és amikor oda kerül a sor, akkor azt egyfajta jutalomként fogom fel, így ha szükséges, akkor a szabadidőmet is rááldozom. Középiskolás koromban három versenyen vettem részt és értem el eredményt is, ezekből a 2018-as országos szerbiai versenyen való harmadik helyezésemet szeretném kiemelni, mivel arra vagyok a legbüszkébb. Sajnos a járvány kihatással volt a versenyek megszervezésére is, viszont ahogy mondják, minden rosszban van valami jó, ezáltal új kapuk nyíltak meg előttem, ugyanis részt vehettem egy moszkvai versenyen, amely online formában volt megtartva. Sajnos, a hátrány is megmutatkozott, méghozzá abban, hogy mivel online tartották a versenyt, rengeteg jelentkező volt, sokkal, de sokkal több, mint amennyi élőben szokott lenni, szinte a világ minden tájáról. Kicsit ijesztő is volt ebbe belegondolni, viszont annyira égtem már a vágytól, hogy versenyezhessek, eldöntöttem, hogy mindenképpen benevezem. Amikor közzétették az eredményeket és megtudtam, hogy első helyezést értem el, mondhatom, felhőtlen boldogsággal is gazdagodhattam. 

 

Visó: Nem túl sok olyan darab születik, amelyeket kimondottan klasszikus gitárra írnak. Milyen szempontok alapján választod ki a számodra megfelelő műveket fellépéseidre?

Noémi: Vannak nagy zeneszerzőink, akik kimondottan klasszikus gitárra írtak műveket, mint például: Francisco Tarrega, Agustin Barrios Mangore, Roland Dyens… viszont vannak kiválóbbnál kiválóbb átíratok gitárra. Sok szempont van, amelyek szerint kiválasztok egy darabot, hogy megtanuljam, fellépjek vele, vizsgázzak belőle vagy versenyre vigyem. Természetesen minden zenésznél vannak bizonyos művek, stílusok, amiket nem igazán kedvel, de mégis az adott helyen a feladata: játssza el és ugyanúgy meg kell benne találja önmagát. Számomra a klasszikus zenén belül a spanyol, illetve a tangó zene áll legközelebb. Ha teljesen szabadon választhatok egy művet, amit meg szeretnék tanulni, akkor spanyol vagy tangó zenét választok. Ez a mágnesszerű vonzódás a műfajok iránt már szintén nagyon korán megmutatkoztak, mivel rendkívül magával ragadt maga a spanyol zenei kultúra. A spanyolok a legjobb példa arra, hogy miképpen adjuk át magukat a zenének, hiszen ők tényleg élvezik a zenélést, valamint minden érzelmüket a zenén keresztül közvetítik, legyen az öröm vagy bánat. És az effajta hol érzelmes, hol temperamentumos, szenvedélyes muzsikálás teljes mértékben elvarázsolt. Minden egyes alkalommal én is erre törekszem, hogy át tudjam magam adni a zenének. A legjobban ezekben a temperamentumos és szenvedélyes zenékben találtam önmagamra.

 

Visó: Gondoltál arra, hogy saját alkotásaiddal örvendeztesd meg közönségedet?

Noémi: Az egyetemen egy tárgyból kötelező feladataink közé tartozott, hogy  komponáljunk rövid kis darabokat. Élveztem a szinte teljes szabadságot, de rájöttem: nem is olyan könnyű ez. Egyelőre nem gondoltam még arra, hogy egy saját magam által komponált művel lépjek emberek elé, de nem zárkózom el ettől a gondolattól.

Visó: Játszottál már olyan darabot, amely nem gitárra íródott? Ha igen, akkor melyik volt ez?

Noémi: Természetesen, például a kedvenc zeneszerzőim Isaac Albéniz és Astor Piazzolla, tőlük sok darabot játszottam már el és ők nem gitárra komponálták a műveiket. Másik nagy kedvencem, akit még megemlítenék az Eric Satie, aki zongorára komponált, tőle az első Gnossiennt adtam elő.

 

Visó: A mai világban egyre több művész alkalmaz különböző megjelenési platformot, hogy bevonzzák közönségüket. Te mit gondoltál ki, mit alkalmazol?

Noémi: A klipjeimet a legnépszerűbb videomegosztó felületen szoktam közzé tenni, a Youtuben, a Facebookon van egy saját oldalam, ahol 2000 ember követ. Twitteren is fent vagyok, ahol többnyire Amerikából és Japánból vannak követőim, valamint megtalálható vagyok Instagramon is.

 

Visó: Muriel Anderson gitárjai, művészete lehengerlő. Már hatévesen zenét írt, az első nő, aki megnyert egy gitárpárbajt. Hallottál róla? Találkoztál már élőben női klasszikus gitárossal?

Noémi: Természetesen hallottam már róla és valóban fantasztikus, hogy a flamenco, klasszikus, a pop és még sok más műfajban ilyen kiemelkedő a tehetsége. Mondhatom, hogy manapság egyre népszerűbb lányok körében is a gitár. Életemben először élőben 2009-ben a Szabadkán megtartott Guitar Open fesztivál keretein belül Sabrina Vlaškalić gitárművésznőt volt szerencsém hallani. Sajnos 2019-ben egy tragikus balesetben, 30 évesen életét vesztette, emlékét szívünkben őrizzük tovább. Ő egy igazán kiváló tehetségű női előadó volt.

 

Visó: Hallottam, hogy a hangszeredet kedvesednek nevezted. Miért is? Azt láttam, hogy amikor játszol, eggyé válsz vele.

Noémi: Az én hangszeremről azt tudni kell, hogy egy nagyon különleges és egyedi, lágy hangzású gitár, ami nagyon messziről, Japánból érkezett meg hozzám. Amikor először a kezembe vettem, tudtam, hogy megtaláltam életem hangszerét és ez az a hang, amit előtte mindig is kerestem. Ezért számomra legkedvesebb tárgy a gitárom.

 

Visó: Egy másik, de élő kedvesed is belépett az életedbe. Mi a közös köztetek a zenén kívül? Az extra külsőtök mindenképpen. Neked a gyönyörű hosszú hajad, amit nem mostanában kezdtél növeszteni. Mikortól? Ábrahám Máté pedig a bajuszáról híres, persze a játéka mellett. Ő is tanít. Mi is az a projekt, amit kifundáltatok?

Nyári Színpad, Palics, 2019, PIPS Studio

 

Noémi: A zene szerves része kapcsolatunknak, persze ezen kívül rengeteg közös van bennünk, mint például, ahogy említetted is a nem mindennapi külsőnk. Az én hajam születésem óta nem látott ollót, Máté ettől egy kicsit később kezdte el növeszteni a bajszát, de biztosíthatom, hogy Ő sem tegnap borotválta le. Nagyon szeretünk együtt zenélni, új darabokat felfedezni és miután megszereztük hozzájuk a megfelelő kottákat – megjegyzem, olykor ez nem is olyan egyszerű feladat, mivel a gitár és a cselló gyönyörűen szólnak együtt, de nem gyakori páros, ezért a kották beszerzése terén nincs midig könnyű dolgunk – örömmel fogunk hozzá a gyakorlásnak. Valamint, ha már a kottákról van szó, szeretném megemlíteni, hogy nem olyan régen, egy kedves gitárművész és zeneszerzőtől, Vihula Mihajlotól ajándékba kaptunk egy gyönyörű művet, ami eredetileg gitárra és csellóra lett megkomponálva. Mondanom sem kell, hogy milyen öröm volt ez számunkra.

Noémi és kedvese, Ábrahám Máté csellótanár

Maga a kamarazenélés viszont nem egyszerű, mivel ha a felek nem igazán értik meg egymást, az kiérződik a közös munkán is, ha azonban a kamaratársak a közös zenélésen kívül barátok is, van közös érdeklődési körük, akkor az az összhang a zenében is megnyilvánul. Számomra ez egy leírhatatlanul fantasztikus érzés, megadatott nekem: a kedvesemmel zenélhetek együtt, mivel egy kapcsolat az egyik legerősebb kötelék két ember között és ez az egymás iránti kötődés a zenénkben is erősen megmutatkozik. Ezt már sokan a közönség soraiból a fellépéseink után megjegyezték, mennyire jó látni, hogy a közös szenvedélyünket is egybeforrasztottuk. Sok tervünk van a jövőre nézve, szeretnénk egy albumot is egyszer kiadni, valamint reméljük, hamarosan egy közös klippel tudjuk majd megörvendeztetni a közönségünket.

 

Visó: A hihetetlen energiáid, tehetséged, kitartásod és szorgalmad meghozza azt, amit szeretnél. Az biztos, hogy a színpad megmarad számodra. Mégis melyek a legfontosabb céljaid?

Szabadka, 2021, PIPS Studio

Noémi: Sok álmot dédelgetek, amiket még meg szeretnék valósítani, de elsődleges célom, ha befejezem az egyetemet, szeretnék a világban nagy és híres színpadokon játszani,  sok-sok versenyen eredményesen részt venni, valamint még több klipet készíteni, hogy betekintést nyújtassak az én más-más, a zenének köszönhetően előidézett csodás világaimba.

 

Nem vitás számomra, hogy Noémi sokat ad még nekünk magából, világából, hiszen nemcsak tisztelete, szeretete, alázata látszik, érződik a zene és az emberek iránt, hanem a tekintete, minden testrésze, rezdülése is árulkodik játék közben: amit csinál, azzal komoly céljai vannak. A világnak a zenén keresztül üzen, szeretné, hogy meg is értsék: nem az értelmükkel, inkább a szívükkel.

Kucsera Noémi gitárművész legközelebb november 22-én lép színpadra a Szabadkai Zeneiskola tanári koncertjén.

Kiemelt kép: Villa Lujza, Palics, 2020, PIPS Studio

Mihály István fotója

Visó

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét