Kezdőlap Kiemelt anyagaink Mindenszentek és Halottak napjára

Mindenszentek és Halottak napjára

326
0

“Kívánom, hogy az a láng, amely ott lobog ma és holnap és azután is a szívedben, sose aludjon ki!” Visó

Ady Endre: 498. HALOTTAK NAPJA

A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. Pazar és drága koszorúk itt, ügyetlenül kötözött szegények amott. De virág mindenütt…
A felékesült síroknál pedig kegyelettel áldoztak az élők.
A nagyváradi temetőkbe költözött ki tegnap a nagyváradi élet. Valóságos zarándoklás volt ez. Hiszen halottja mindenkinek van…
De azokat a sírokat, ahol a nagyobb hevülésű szívek porladoznak, keresték fel legtöbben.
Mikor az alkonyat s a köd leszállt, s komoran kegyetlen mementóval zúgtak a harangok, legtöbben voltak a temetőben.
Ekkor vonult ki hagyományos módon a jogakadémia ifjúsága is. A Szigligeti utcába mentek, ahol a nagy író emléktáblájánál Dukesz István joghallgató mondott szép tartalmas emlékbeszédet. Innen a fő utcán keresztül Rulikovszky Kázmér sírjához vonult az ifjúság, s ott Ormay Lajos, az ifjúsági önképző egylet elnöke dicsőítette megható szavakban a lengyel származású magyar vértanú emlékét. Innen visszatért a menet Nagy Sándor vértanú tábornok emléktáblájához, ahol Sebő Mihály mondott lelkes, szép beszédet. Innen az olaszii temetőbe ment az ifjúság, ahol Személyi Kálmán volt tanár sírjánál Bay László, Hoványi Lajos volt igazgató sírjánál Aliquander Ödön, Kudelka József volt tanár sírjánál Damjanovich Miklós mondottak megható emlékbeszédet. Beszédeket tartottak az elhunyt joghallgatók sírjánál is.
Hasonló kegyelettel áldoztak a nagy halottak emlékének a nagyváradi iparos ifjúsági egylet tagjai is, akik dalárdájukkal vonultak ki Rulikovszky és Nagy Sándor sírjához.
A nagyváradi színtársulat tagjai pedig ma tették le koszorúikat Rónai Gyula, a nagy színész és Sándorffy, a nagy színész mentor sírjaira.
Budapesten kora reggeltől fogva egymást érték a koszorúktól terhes kocsik, főleg a Kerepesi úton, amelyek valamennyien a Kerepesi temetőbe robogtak, ahol ezt a gyászünnepet, mint rendesen, most is a legnagyobb pompával tartották meg…
Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért… Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben.
Szabadság 1900. november 3.

 

Kedves Látogató, Drága Testvérem!

Égi Birodalom

Nem tudnék mást írni, mint tavaly, azonban mégis: sajnos egyre többen gyűlnek össze az égi birodalomban szeretteink, ismerőseink, barátaink! Egyre fájóbb, szomorúbb, hogy korra, nemre, egyebekre tekintet nélkül menniük kell azoknak a hosszú útra, akik e földet bejárták már. 

 

Lelki állapot

A megemlékezés engem mindig egy olyan lelki állapotba sodor, amelyben nem szerepel tér, idő, ez a világ.

 

 

Fáradt könnyeim

… és patakok telnének meg a fáradt könnyeimmel… könyvespolcok roskadnának, ha regényeket írnék a szívemben helyet kapott embertestvéreimről, szeretteimről…

 

Megszűnik

Ilyenkor megszűnik minden, és mindenki.

 

Egyedül

Most, amikor Mindenszentek napjáról írok, illetve a Halottak napjáról, bizony kicsit egyedül érzem magam.

 

Mégsem…

Egyedül… és mégsem teljesen…

 

Mosoly, vasszigor

Azonban tudom, ha visszatérek a jelenbe, akkor ismét észlelhetem kedves mosolyotokat vagy vasszigorral felvértezett jellemeteket!

 

LÉNYetek

Lágy, vagy dörmögő hangotokat, egész LÉNYeteket, hiszen nélkületek én sem lehetnék kerek egész!

Pofonok, ölelés, csók

Nem kaphatnám tőletek a pofonokat, nem ölelhetnénk, csókolhatnánk egymást!

 

Őrültség

Nem várhatnék tőletek segítséget, nem vethetnétek a szememre: na, most nem jó fele mész, őrültséget csinálsz!

 

Nekem kell…

Ja, sokszor hiába, mert ugye – “…nekem kell megtapasztalnom mindent!” – , ahogyan mondani szoktam!

 

 

 

Akik mindig velem voltak

De most, ezekben a percekben is azt érzem, hogy megelevenednek azok a kedves emberek előttem, akik mindig velem voltak!

Most és mindörökké így is lesz! 

 

Egy tiszta tekintet, szív

Mindig valamiben segítettek, fogták kezemet vagy egy tiszta tekintettel és szívvel, jobb belátásra bírtak, ha kicsit rosszalkodtam, mert netán nem akartam szót fogadni, mert ugye mindig mentem a magam feje után…

 

Helyet kértek szívemben, lelkemben

Vagy csak egyszerűen velem voltak, fizikai, szellemi, lelki valójukkal helyet kértek a szívemben, lelkemben és én is adtam nekik magamat, úgy, ahogyan voltam.

 

Minden rezdülésük

Annyira vártam sokszor – szomjas voltam szavaikra, minden rezdülésükre -, hogy minden egyes pillanatomat megszépítsék.

 

Nem vagy egyedül

Azt is, hogy a gyengeségeimben megerősítsenek, a fáradt testem, lelkem ne süppedjen ennek a világnak a posványába… vagy csak mert kölcsönösen segíthettük egymást, így vagy úgy, ezek mindig azt súgták-búgták a fülembe: nem vagy egyedül, törődünk veled!

 

 

Kipirosított napok

Igazából nem szeretem az ünnepeket, a kijelölt, agyoncsépelt, leporosított, kipirosított napokat.

 

Emlékezéssel felöltve

Nekem minden egyes nap piros ünnep, nekem minden egyes nap az emlékezéssel van feltöltve.

 

Múltidéző kényszer

Mert minden egyes nap, minden egyes pillanata tartogat valami múltidéző kényszert.

 

 

 

Valami plusz

Kényszert, mert nem menekülhetek előlük – , de mondjuk nem is akarok -, mert akikre, amire emlékezni szoktam, mindig adnak valami pluszt a hétköznapjaimhoz.

 

Belső megnyugvás

Egyfajta belső megnyugvást, még akkor is, ha egy kicsit a sírás is fojtogat, mint most.

 

… úgy, ahogyan vagytok!

Számomra ezek a pillanatok nélkülözhetetlenek, mint ahogyan azok a pillanatok is, amikor visszatérek az emlékezés legmélyebb, legmagasztosabb világából, amikor a jelen minden fájó és szép csodájával megajándékoz: veletek is, úgy, ahogyan vagytok!

 

 

 

Az Úr is…

Abban is biztos vagyok, hogy nemcsak az emlékezés napjain, hanem mindenkor velem vannak élők és holtak, és persze nem utolsósorban és talán először: az Úr is.

 

Ne érezzem magam egyedül

Aki segít abban is, hogy ne maradjak magamra, ne érezzem magam egyedül…

 

 

 

Te is fogd meg…

… nem szeretném elengedni az Úr kezét… Te is fogd meg, ha egyedül érzed magad…

 

Te is melengeted

…titkon abban bízom, hogy Te is melengeted még sokáig elárvultnak hitt lelkem…

 

Drága Testvérem!

 

Szítsd

Az emlékezés tüzét folyamatosan szítsd, ne engedd csak pislákolni!

 

Sose aludjon ki!

Kívánom, hogy az a  láng, amely ott lobog ma és holnap és azután is a szívedben, sose aludjon ki!

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretettel és öleléssel:

Visnyei Ferenc/Visó

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét