“Kívánom, hogy az a láng, amely ott lobog ma és holnap és azután is a szívedben, sose aludjon ki!” – Visó
Ady Endre: 498. HALOTTAK NAPJA
Kedves Látogató, Drága Testvérem!
Égi Birodalom
Nem tudnék mást írni, mint tavaly, azonban mégis: sajnos egyre többen gyűlnek össze az égi birodalomban szeretteink, ismerőseink, barátaink! Egyre fájóbb, szomorúbb, hogy korra, nemre, egyebekre tekintet nélkül menniük kell azoknak a hosszú útra, akik e földet bejárták már.
Lelki állapot
A megemlékezés engem mindig egy olyan lelki állapotba sodor, amelyben nem szerepel tér, idő, ez a világ.
Fáradt könnyeim
… és patakok telnének meg a fáradt könnyeimmel… könyvespolcok roskadnának, ha regényeket írnék a szívemben helyet kapott embertestvéreimről, szeretteimről…
Megszűnik
Ilyenkor megszűnik minden, és mindenki.
Egyedül
Most, amikor Mindenszentek napjáról írok, illetve a Halottak napjáról, bizony kicsit egyedül érzem magam.
Mégsem…
Egyedül… és mégsem teljesen…
Mosoly, vasszigor
Azonban tudom, ha visszatérek a jelenbe, akkor ismét észlelhetem kedves mosolyotokat vagy vasszigorral felvértezett jellemeteket!
LÉNYetek
Lágy, vagy dörmögő hangotokat, egész LÉNYeteket, hiszen nélkületek én sem lehetnék kerek egész!
Pofonok, ölelés, csók
Nem kaphatnám tőletek a pofonokat, nem ölelhetnénk, csókolhatnánk egymást!
Őrültség
Nem várhatnék tőletek segítséget, nem vethetnétek a szememre: na, most nem jó fele mész, őrültséget csinálsz!
Nekem kell…
Ja, sokszor hiába, mert ugye – “…nekem kell megtapasztalnom mindent!” – , ahogyan mondani szoktam!
Akik mindig velem voltak
De most, ezekben a percekben is azt érzem, hogy megelevenednek azok a kedves emberek előttem, akik mindig velem voltak!
Most és mindörökké így is lesz!
Egy tiszta tekintet, szív
Mindig valamiben segítettek, fogták kezemet vagy egy tiszta tekintettel és szívvel, jobb belátásra bírtak, ha kicsit rosszalkodtam, mert netán nem akartam szót fogadni, mert ugye mindig mentem a magam feje után…
Helyet kértek szívemben, lelkemben
Vagy csak egyszerűen velem voltak, fizikai, szellemi, lelki valójukkal helyet kértek a szívemben, lelkemben és én is adtam nekik magamat, úgy, ahogyan voltam.
Minden rezdülésük
Annyira vártam sokszor – szomjas voltam szavaikra, minden rezdülésükre -, hogy minden egyes pillanatomat megszépítsék.
Nem vagy egyedül
Azt is, hogy a gyengeségeimben megerősítsenek, a fáradt testem, lelkem ne süppedjen ennek a világnak a posványába… vagy csak mert kölcsönösen segíthettük egymást, így vagy úgy, ezek mindig azt súgták-búgták a fülembe: nem vagy egyedül, törődünk veled!
Kipirosított napok
Igazából nem szeretem az ünnepeket, a kijelölt, agyoncsépelt, leporosított, kipirosított napokat.
Emlékezéssel felöltve
Nekem minden egyes nap piros ünnep, nekem minden egyes nap az emlékezéssel van feltöltve.
Múltidéző kényszer
Mert minden egyes nap, minden egyes pillanata tartogat valami múltidéző kényszert.
Valami plusz
Kényszert, mert nem menekülhetek előlük – , de mondjuk nem is akarok -, mert akikre, amire emlékezni szoktam, mindig adnak valami pluszt a hétköznapjaimhoz.
Belső megnyugvás
Egyfajta belső megnyugvást, még akkor is, ha egy kicsit a sírás is fojtogat, mint most.
… úgy, ahogyan vagytok!
Számomra ezek a pillanatok nélkülözhetetlenek, mint ahogyan azok a pillanatok is, amikor visszatérek az emlékezés legmélyebb, legmagasztosabb világából, amikor a jelen minden fájó és szép csodájával megajándékoz: veletek is, úgy, ahogyan vagytok!
Az Úr is…
Abban is biztos vagyok, hogy nemcsak az emlékezés napjain, hanem mindenkor velem vannak élők és holtak, és persze nem utolsósorban és talán először: az Úr is.
Ne érezzem magam egyedül
Aki segít abban is, hogy ne maradjak magamra, ne érezzem magam egyedül…
Te is fogd meg…
… nem szeretném elengedni az Úr kezét… Te is fogd meg, ha egyedül érzed magad…
Te is melengeted
…titkon abban bízom, hogy Te is melengeted még sokáig elárvultnak hitt lelkem…
Drága Testvérem!
Szítsd
Az emlékezés tüzét folyamatosan szítsd, ne engedd csak pislákolni!
Sose aludjon ki!
Kívánom, hogy az a láng, amely ott lobog ma és holnap és azután is a szívedben, sose aludjon ki!
Szeretettel és öleléssel:
Visnyei Ferenc/Visó