Peter Shafferr Black Comedy alkotása nagy siker lehet a szegedi Kisszínházban. Már a sajtósok is egymás után, kétszer nagy tapssal köszönték meg az előadást. Egyszerű, de nagyszerű poénok, vakulástól látásig nevetés, és megannyi visszatartott-, és felnevetett pillanatokban volt részünk.
A színdarabot még 1965-ben mutatták be a A londoni Royal National Theatre-ben, de azóta rengeteg helyen vált sikeressé. Legutoljára Magyarországon a Vörösmarty Színházban volt látható. Szegeden pedig a közönség ezt a minden tekintetben nagyon vicces darabot október 29.-től tekintheti meg.
A nézők biztosan nagyot ámulnak a darab elejétől, hiszen az egész egy elsőnek hosszúnak tűnő sötétséggel kezdődik. Shaffer kifejezetten úgy írta meg a darabot, hogyha sötét van a nézőtéren, akkor világos a színdarabban és fordítva is igaz. Érdekes ezeket a színpadi trükkök megvalósítását végig nézni a fényekkel, de valójában ez adta a színdarab végtelenül humoros forrását. Szóval, akkor kezdődik igazán a darab, amikor áramkimaradás lesz és teljes sötétség a darabban.
Az elején Brindsley Miller szerepében Ágoston Péter, a fiatal szobrász és friss jegyese Carol, Menczel Andrea kerülnek sötétségbe, viszont aznap estére várják Bamberger-t, akitől nagy pénzt remélnek Miller szobráért. A további röhej tárgyát képezi, hogy a fiatal pár kölcsön vett a szomszéd Harold-tól, pár értékes bútordarabot engedély nélkül, hogy jó benyomást keltsenek a nagy műértőben és Carol apjában, Melkett ezredesben. Végül fel-és eltűnik minden várt és váratlan vendég.
A sztori tényleg magával ragad mindenkit, fiatalt és időset is egyaránt. Mindenki tud azonosulni kicsit a szereplőkkel. Egyszerre mutat éles és görbe tükröt nekünk. Mindezek mellett nem meglepően aktuális is. A humor összes elemét felhasználva, szójátékok, hasonlatok, kétértelmű szavak, politika, vallás, szexualitás a kőkövön, szarkazmus, de még groteszk pillanatok is színesítették az előadást. Szétröhögi magát az ember attól kezdve, hogy megszokta ezt a fényekkel és sötétséggel játszó darabot.
A díszlet hűen megjelenítette egy huszonegyedik századi művész lakását, amely az egész színdarab helyszínét adta.
A kis sztoriból egy határok nélküli utazás születik, ahol a szereplők kapnak mindent, hideget, meleget az arcukba, szó szerint is. Rendkívül komplex üzenet jut el hozzánk a művészetről, amely kiemelkedő lesz a tengernyi hahotázás után.
Biztos vagyok benne, hogy a darabot többször is szeretnék majd újra látni a nézők. Kiváló lehetőség azoknak, akik csak most ismerkednek meg a színház világával, hiszen könnyedén befogadható, mégis több órán keresztül jelent szórakozást és kikapcsolódást a mindennapi valóságunkból.
Fotókat készítette és írta:
Bánszki Krisztián
