Drága Magyar Testvérem!
Édesapám is készen állt 17 évesen arra, hogy akár fegyverrel megvédje a legszentebb kincsünket, hazánk szabadságát, hogy soha ne tiporják, tapossák többet lánctalpak e magyar földet, hogy ne legyen lyukas zászlónk többé!
Tisztelettel és szeretettel gondolok rá és ’56 Hőseire!
Most, amikor a szabadságharc -és forradalom legszentebb képei villannak fel bennem és valamennyiünkben, nem lehet vitás, hogy hőseink valamit megálmodtak, de tettek is magukért, értünk. Tetteik azt rögzítik az emlékezetünkbe, hogy 1956 legfontosabb üzenete a szabadság.
Mit is jelent a szabadság? Szűkszavúan, de tömören: felelősségteljesen magunknak kell dönteni saját sorsunkról: egyénileg és közösen is. Döntéseink sorozata állítja fel számunkra a jövőt, amelyben élni szeretnénk: egy boldog, szabad hazában, így magyar lobogónk büszkén lengedezhet a szélben.
Abban a szélben, amelyben nincsenek ott a nagyhatalmak önös érdekei. Abban a szélben, amelyben nem válnak hurrikánná a belső magyar erők, amelyek megfékezni, korlátozni igyekeznek a szabadság megtestesülését.
Elszántság, erő, emberi tartás, hazaszeretet szükséges ahhoz, hogy még véletlenül se váljon elnyomók kezébe hazánk, hogy ne kerüljön nyakunkra többé hurok, hogy soha ne hordozzunk kezünkön, lábunkon béklyót!
Méltóságunk, büszkeségünk, hazaszeretetünk és a nemzetlélek is azt kívánja tőlünk, hogy szabadságunk tüze ne csak parázsoljon, hanem izzon is, melegen tartsa az utókornak! Ne felejtsék el, abból az ötvenhatból merítsenek, amelyből továbbvihetik a szabadság forró lángját.
Nemcsak hinnünk kell igazunkban, hazánkban, hanem ha szükséges: áldozatokat hozva is kell érte tennünk! Magunkért, a jövő nemzedékéért!
Hogy ne legyen többé lyukas magyar lobogónk:
emeljük fel és szorítsuk szívünkhöz azt!
Tiszta lelkünk legyen benne!
Mihály István fotója
Visó
