Kristóf István nem mindennapi életén keresztül feltárul a modern kori magyar cirkusztörténet
A Jászai Mari-díjas és Érdemes művész, legendás artista, cirkuszigazgató, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál megálmodója, Kristóf István életét dolgozza fel az a könyv, amelyet a művész 80. születésnapja alkalmából mutattak be Budapesten, a Müpában. Az Életem a cirkusz, amelyben Kristóf István saját szavaival meséli el páratlan élettörténetét, nem pusztán a cirkusz – e csodálatos és rejtélyes világ – szeretetéről szól, hanem egybeforr annak modern kori magyar történetével: a cirkuszi lét két világháború közötti küzdelmes hétköznapjaival, 60-as és 70-es évekbeli tündöklésével és fénykorával, valamint 21. századi útkeresésével.
Kristóf István sorsa a születése pillanatában megpecsételődött. Nyolcvan évvel ezelőtt egy vándorcirkusz kocsijában a keszthelyi vásártéren látta meg a napvilágot, a később sztárként ünnepelt erőművész és egy Richter-lány első gyermekeként. Élete, ahogy a cirkuszi gyerekek többségéé, a kezdetektől fogva az alkalmazkodásról és a túlélésről szólt: az öttagú családnak otthont adó falakókocsiban akkor is létezni, tanulni és aludni kellett, ha éppen úton voltak, kialudt a kályha, vagy üvöltött a szomszédban az oroszlán.
Édesapja, akit a ”világ legerősebb embereként” és „francia Herkulesként” emlegettek, a negyvenes évek Magyarországának valóságos sztárja volt, akivel plakátokon és a mozikban reklámozták a cirkuszt. Kristóf István gyermekkori játszótársa, Aida, az írni, olvasni és számolni tudó elefánt, pedig egészen a világhírnévig vitte. A már ekkor is renitens, a levegőbe szerelmes ifjú apja szándéka ellenére sem akart idomár lenni, és saját vágyát beteljesítve, légtornásznak állt. A Hunor csoport sikeres artistájaként, és a feleségével közös duóval bejárta az egész világot. Nemzetközi hírű artistaként, 1977-ben feleségével vehették át a cirkuszi szakma egyik legnagyobb elismerését, az Ezüst Bohóc-díjat a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon.
Kristóf István a rendszerváltás éveitől majd negyed évszázadon keresztül, sokszor annak létéért küzdve vezette igazgatóként a Fővárosi Nagycirkuszt, amelyet a Budapesti Cirkuszfesztivál 1996-os életre hívásával a világ egyik legrangosabb cirkuszi helyszínévé tett. Mindeközben – felismerve a változó trendeket és igényeket – már ekkor folyamatosan kereste a cirkuszművészet lehetséges megújulásának útjait. Fiával, Kristóf Krisztiánnal közösen Magyarországon elsőként rendezett, újcirkuszi elemekre épített előadást.
Munkája során mindig egy dolog motiválta: a legjobb akart lenni. Ez a szándék vezérli, amikor a megváltozott kulturális közegben a cirkusz jelenével és útkeresésével kapcsolatos aggodalmait osztja meg az olvasóval. Mert minden változik, de számára egy dolog sosem: mindig a cirkusz marad az otthona.
A 209 oldalas Életem a cirkusz könyv – amelyet január közepén a Monte-carlói Cirkuszfesztivál keretében angol nyelven is bemutatnak – „mindazok számára értékes és izgalmas olvasmány, akik szeretik a cirkuszt, kíváncsiak az artista lét kihívásaira, valamint arra, hogy e kivételesen szép mesterség hogyan tanít meg küzdeni, alkotni, élni és szeretni” – mondta Kristóf Krisztián, artistaművész, a könyv kiadója.