Különleges kollégiumtörténetet tart kezében az Olvasó. A gimnáziumi jegyzőkönyvek, várostörténeti dokumentumok és visszaemlékezések, újságcikkek gazdag kaleidoszkópját fésülte össze a szerző, pontosította, rendszerezte és olyan logikai sorrendbe helyezte az eddigi dokumentumokat, hogy immáron teljes és áttekinthető láncolatban élhetjük újra a különböző történelmi korok hangulata által át- és átszínezett Tanyai Tanulók Otthonának a Cseresnyés Kollégiumig ívelő fejlődését.
A személyesség hangján szólalnak meg az egykori diákok, nevelők. Ahogyan felütjük a könyv lapjait, kis életek illatos emlékfoszlányai párállanak föl a múltból, nehézségek, örömök, szerelmek és huncutságok gördülnek elő a sorok mögül. És így, az emberi érzések, a lelkiség szűrőjén keresztül bontakozik ki előttünk az intézmény valódi arca.
Az igazi.
Ami megszólítja a könyvet kezében tartó olvasót, legyen az személyesen érintett vagy akár a kollégium varázslatos világától távol élő érdeklődő.
A gazdag és ritkaságokat is megmutató fotó dokumentációk kézen fogva vezetik az olvasót, bemutatva a kollégiumi élet rejtett pillanatait. A nemzet felemelkedésének víziója, az emberi értékek megmentése és átmentése csak a nagy távlatokban gondolkozó alkotó személyiségek és a mozgalmat Vásárhelyen is elindító pedagógusok vágyaiban jelent meg.
Bizony a jobb élet reményében történő kitörési kísérlet nem csak a kollégium indulásánál volt jelen, még sok éven keresztül bábáskodott az intézmény a rászoruló gyerekek és családok sorsának segítő formálásában, a kollégium szellemiségét megélő tanulók személyiségfejlődésében.
A tanyáról és a környező településekről hullámokban érkező volt diákok és nevelőik e történet másik oldalára világítanak rá vallomásaikban.
A közösségeket formáló személyiségek fontosságára, a barátságra, a kitartásra, a segítő összetartás erejére, ahol nevelők és diákok egyaránt hatottak egymásra, mondhatni egymást is nevelték. A szoros közelségben megélt évek egyfajta lelki elkötelezettséget is kialakítottak a közösségekben.
A fizikai tér szellemi-emocionális kohóvá lényegült át, ahogyan a tárgyszerű dokumentálás is összeölelkezik a szubjektív visszaemlékezésekkel a könyvben. És a sorokból visszaköszön az emlékezők hálája és köszönete is. Amikor a múltat felidézzük, olyan érzésünk van, hogy megállítjuk az időt, a személyes történetek szűrőjén át pedig mintha újraélése lenne az apró élménycserepeken keresztül az elmerült időnek, a Nagy Egésznek.
A múltba fordulás, megidézése önmagunk lelkiismeretének, észrevétlen hídverés a jelenünk felé, önismeret, hogy a jövőbe forduló ember biztos kézzel ragadja meg az örökérvényű értékeket, és biztos talajra lépjen.
Ezért jár köszönet a kötet szerkesztőjének, hogy egy intézmény életének a történetét személyes életünk és pedagógiai elkötelezettségünk szolgálatába állította.
