Kovács Bálint ezen a hétvégén Barcelonában az időmérőn hatalmasat esett… és mégis még nagyobb tisztelet és szeretet övezi, mint valaha.
Kérdéses volt, hogy képes lesz a nagy fájdalmai miatt egyáltalán pályára állni. Valójában önmagát is leküzdve, fájdalomcsillapítóval és kötésekkel elindult a spanyol futamon.
Megérte?
Igen, és nem csak a helyezés miatt…
Kovács Bálint saját lelki erejének és a Kelemen Krisztián vezette csapat elképesztő fizikai, lelki támogatása mellett, minden nehézség ellenére is dobogóra állt!
“Az az időmérős esés nem tett jót a testemnek, ezt meg kell hagyni!
Ám mivel a motoron lehet ülni, így valahogy mégis megoldottuk a dolgot!
A csapattal az esésem után próbáltunk mindent megtenni azért, hogy jobb állapotba kerüljek, mint ahogyan felkeltem a pálya széléről.
Szép dolog a harcosság,
de a fájdalom már nem valami vicces: a lábam fáj, a lábfejemben a szalagok szintén nagyon fájnak, úgy tűnik rendesen meghúzódtak, alig bírom mozgatni. Ezen felül a csuklóm is feldagadt, úgyhogy verseny előtt jegeltük, kentük krémmel, amennyire csak lehetett.
de a fájdalom már nem valami vicces: a lábam fáj, a lábfejemben a szalagok szintén nagyon fájnak, úgy tűnik rendesen meghúzódtak, alig bírom mozgatni. Ezen felül a csuklóm is feldagadt, úgyhogy verseny előtt jegeltük, kentük krémmel, amennyire csak lehetett.Még a rajtrácson is fújtuk a kezemre a lidokaint, hogy tudjam vállalni a futamot.
Jelentős lelki támogatás mellett így vágtam neki! Az első két-három kör jó volt, ott az élmezőnnyel tudtam menni, biztató köridőkkel, aztán az utolsó 4-5 körre a gumim elfogyott, hol működött a traction a motoron, hol nem, úgyhogy még spórolni se tudtam vele rendesen, és aztán jött a fekete leves:
a verseny végére elmúlt a fájdalomcsillapító hatása.
Addig második voltam a kategóriámban, de az utolsó körre a harmadik helyet tudtam megtartani, úgyhogy a dobogón ünnepelhettük ezt a piszok nehéz versenyt.
Most irány a pihenés, és az orvos! 
Köszönöm nektek a szurkolást! A sok-sok kedves kommentet, a spártai gifeket! 
Nem állunk meg! Folytatjuk!” – írta Bálint fb bejegyzésében tegnap.
“Biztos vagyok abban, hogy Bálint jó úton halad, már hasznos tagja a motoros társadalomnak, értéket ad – és egyre több sikert ér el klubjával együtt. Az is egyértelmű, hogy igazán érett jellemével példát mutat csapatának, de mindenkinek! A siker nem szédíti meg, inkább megerősíti abban, hogy fejlődjön személyisége és kiváló eredményeivel mindenkit megajándékozzon, így nem véletlenül öregbíti majd hazánk hírnevét is.”- írtam a Kovács Bálinttal készített interjúmban.
Nem lehet vitás számomra, hogy olyan tartalékokat tud felvonultatni Bálint, amelyekkel nem túl sok élversenyző képes, és itt most nem elsősorban a fizikaiakra gondolok: ami benne van, az a belsőerő, amely nélkül nem tartana ott, ahol.
Biztos vagyok abban, hogy az a szeretet, amit kap a klubjának munkatársaitól, folyamatosan átsegíti a fizikai és lelki fájdalmakon, kínokon is, hajtja előre, és nem öncélúan vezérli, hogy megmutassa magának, mire is képes.
Fotó: Lucía Benaisa
Inkább arra hívja fel a figyelmünket, hogy maga a küzdés, a fel nem adott küzdelem elvisz oda, ahol felértékelődik minden: helyezéstől függetlenül.
A lelki tisztaságnál és a szeretetnél nincs nagyobb hajtóerő Kovács Bálintnál! – és ez egy kölcsönös: oda-visszaható, igazi SZERETET!
Tudomásul kell venni: ez a sport a küzdelem mellett csapatszellemről, az elhivatottságról és a szeretetről is szól!
Szeretettel gratulálunk Bálintnak és lelkes csapattagjainak!
Fotók: Lucía Benaisa és Kovács Bálint Rider
Visó
Fotó: Mihály István
