94 éve ezen a napon született a kivételes tehetségű Csernus Tibor. Itt látható képét angyalföldi műterméből kitekintve festette, ahol a Réz Pált, Vajda Miklóst, Domokos Mátyást ábrázoló Három lektor című alkotása is készült.
Utóbbiról így ír Vajda Miklós:
“Csernus Tibor Három lektor című elhíresült, remek festménye 1955-ben készült, s az akkori huszonéves fiatalemberek ma rozzant, betegeskedő nagyapák. Az asztalnál, klasszikus elrendezésben, Matyi ül középen, feje gondolatnyival magasabban áll a másik kettőénél, jobbra tőle Réz Pali, balra én. Mindhárman jellegzetes pózainkban ülünk ott, érezhetően egy beszélgetés hirtelen támadt szünetében, és mindhárman a festőre nézünk, kissé fölfelé, mosolytalanul, komolyan, sőt komoran. Az asztalon valami elfogyasztott étel üres ezüsttálja, benne kanál, Matyi előtt egy vizeskancsónak támasztva valamilyen újság, talán a Művelt Nép néhány lapja. Réz előtt a két keze nyugszik az asztalon, de valamiképpen aktivitás, talán egy éppen befejezett gesztikuláló mozdulat érzetét keltve. Én, a magam jellegzetes tartásában, kissé passzív és kontemplatív módon, államat a tenyeremre támasztva könyöklök az asztalra, előttem talpas pohár, amely lehet Matyié is, meg egy karcsú, zöld üvegvázából feltűnően lekókadó, vörös tulipán. Mögöttünk és kétoldalt az egykori New York, akkor éppen Hungária, most ismét New York kávéház tükreiben lámpák, emberi alakok és a kávéházbelső megtört képének elmosódó foltjai.
A kép békebeli hangulatot áraszt, de a tekintetekből mást is ki lehet olvasni. Mintha megállt volna valaki az asztalunk előtt, és rossz hírt mondott volna. Akkoriban szájról szájra jártak az igazi, a fontos, a félelmetes hírek. Az is nyilvánvaló, hogy az illető nem szívesen látott ember az asztalnál. Matyi mintha még a testtartásával is jelezné, hogy mi itt hárman jól vagyunk együtt, és nem kívánunk többen lenni. Éles, kérdő tekintettel néz föl, kissé nyitott száját mintha jellegzetes, maróan gúnyos megjegyzéseinek egyike hagyta volna el éppen. Réz átható, világító tekintettel néz méretes homlokának domborulata alól, arcán barátságtalan közöny, sőt talán több: elutasítás. Réznek az ilyen arcából nagyon szúrós vagy kemény mondatok tudnak kijönni. Én zárkózottságom fedezékéből, enyhe, flegmatikus undorral nézek föl a betolakodóra, világos, hogy semmi kedvem hozzá. A fiatal festő finoman és zseniálisan ezekbe a remekül eltalált arcokba, tekintetekbe és pózokba kódolta a korszak hangulatát, talán még többet is annál, mint amennyinek tudatában volt. Lett is belőle hatalmas, több felvonásos botrány.”
Műtárgyadatok:
