A kóruséneklés számomra meghozta azt az élményt, amely nélkül nem érezném teljesnek magamat. Nemcsak élveztem minden egyes pillanatát, amikor együtt énekelhettem életem során pár kórusban is. A legemlékezetesebb élményeket persze a hódmezővásárhelyi kórussal élhettem át.
Ami nem lehet vitás: amikor legutóbb is énekeltem a kórussal, egyszerűen nagyobb erővel hatott a testemre, a lelkemre, mint a szólóéneklés, kiegyensúlyozottabbá tett, de nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel.
Persze volt részem szólót is énekelni zenekarokban. Más, egyéni, egyedi érzések kerítettek hatalmukba, mint egy kórusban való énekléskor, hiszen ebben az elembertelenedő, elidegenedő korban egyre kevesebbszer élhetjük meg azt, amit eleink a fonóban.
Az érzések zűrzavara helyett, valódi érzésekkel lettek gazdagabbak, amikor énekeltek.
Valójában a közösségi élmény csodás megélését emelem ki.
Biztos vagyok abban, hogy akik kórusban dalolnak – nem csak egy tanulmány támaszthatja ezt alá -, erőteljesebben találkozhatnak a közösségi érzésekkel, amelyeket a mindennapi életben is intenzívebben élhetnek meg.
Természetesen nincs nagy tér adva az egyéni teljesítménynek, azonban a 21. század emberének létszükséglete lehet az elmagányosodás miatt.
Nem tagadom: voltam több ízben is depressziós, amely ellen a zene, főként a kóruséneklés segített leküzdésében, egyéb technikák mellett.
Számomra egyértelmű, hogy amikor az orosz fiúkórust hallgattam ennek az írásnak is az elkészítésekor, a szoprán és basszus szólókkal kiegészítve, valami egészen csodálatos, magasztos élményben részesültem.
Ezt Isten kegyelmi állapotának nevezem, hiszen részesülhetek e szépségből…
Igen, hiszen annyira ‘elvarázsolt” Georgy Sviridov orosz zeneszerző művének bemutatása, hogy géphez kényszerített: meg kell osztanom veled is, Kedves Látogató!
A kórusban éneklők, a távolból angyali gyermekhang ékes szólója emlékeztet valamire, Valakire, egy szebb világra, míg a basszusszóló érett, tiszta, szerzetesi hangként hallatszik és utaztatnak az égi birodalomba, ahol valami egyedit és mégis valami egységeset is megélhetünk: egyekké válhatunk talán, így ismét otthont találunk MAGunknak, az igazit, ahonnan jöttünk… miközben sejthetjük: egyszer végleg ott is maradunk.
A szépség, a tömör gyönyör, a Lélek, a SZENTLÉLEK adott itt randevút mindenkinek…
Forrás: https://en.wikipedia.org/youtube.com
Fotó: Mihály István
Visó
