Kezdőlap Film- és színházművészet A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – A Csíkszeredai Csíki Játékszín előadása –...

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – A Csíkszeredai Csíki Játékszín előadása – Halász Péter:  GYEREKÜNK

64
0

Kisvárda,

Zsinagóga

Halász Péter: 

GYEREKÜNK 

(verseny) (1h 25’)

R.: Hatházi András

A Csíkszeredai Csíki Játékszín előadása

 

 

Kedves kolléganőnk, Szakál Magdolna harmadik alkalommal veszi a fáradtságot és elmegy e rangos színházi megmérettetésre, és bizony fáradhatatlanul készít interjúkat, tudósításokat.
Köszönjük, kedves Magdi!
Persze Nyakó Béla Igazgató Úrnak is hálával tartozunk, ahogyan a többi szervezőnek, hogy évről-évre ott lehetünk és végezhetjük kulturális missziónkat. Visó
Tavaly sem maradt el, a szervezők bíznak benne, hogy idén is megrendezhetik a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. Ha a körülmények is megengedik, 2021. június 18. és 26. között 3 helyszínen 15 versenyelőadást és 5 versenyen kívüli produkciót áthatunk a határon túli magyar színházakból.

Halász Péter író, rendező és színész Magyarországon született, de több évig emigrációban élt és alkotott Nyugat-Európában, majd Amerikában. A Squat és a Love Theatre megalapítója és a magyar neoavantgárd mozgalom egyik vezéregyénisége volt.

 

 

A darabot Hatházi András rendezésében láthatja a nagyérdemű.

 

Az alkotócsapat ismerős lehet a közönségnek. Hatházi András, az előadás rendezője Jászai Mari-díjas színész, évekig a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze volt, jelenleg szabadúszó és a BBTE Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézetének tanára. Drámaíróként is ismert, de filmszerepek is kötődnek a nevéhez. Többek között ő a Csíkszeredában is nagy sikernek örvendő Valan – Az angyalok völgye című film egyik főszereplője.

 

 

Gyerekünk kihívás az alkotóknak és nézőknek egyaránt, hiszen a szöveg egy különös családi történet perspektíváján keresztül pont a színház mibenlétét helyezi középpontba.

 

Hogyan születnek a történetek és meddig tartanak? Hol húzódik a valóság-fikció határa? Hogy van az, hogy a színházi nézőtéren nem szövődnek szerelmek, csak moziban? Ott összeér két térd, ott combra csúszik a tenyér. De a színházban a Rómeó és Júlia alatt – semmi.

 

 

Felvonulunk, bevonulunk, nézünk, tapsolunk, elvonulunk, sóhajtunk: emlékezetes esténk volt. Sőt, amikor bevonulunk az előadásra, már akkor mondjuk magunkban: ez szép emlék lesz.

 

Melyik az a pillanat, amikortól a fantáziánk hatni kezd és belekapcsolódunk abba a színpadi valóságba, ami a történettől függetlenül az itt és most logikáját követve egyszeri és megismételhetetlen.

https://art7.hu//https://www.jatekter.ro//https://www.jegy.hu/

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét