Amúgy csak érdekesség, hogy Pleszkán Frigyes, a magyar Oscar Peterson, a Montreal Jazz Fesztiválon Chick Coreával is játszott, de máshol  Keith Jarrett-vel, de Herbie Hancockkal is. 

Egyszer Chick Corea ezt mondta róla:

“Ő az egyik legjobb, akit valaha láttam.”

Profizmus

Ami biztos: a jazz révén (is) a legbensőbb gondolatok kifejezésre juthatnak, és nem túl könnyű művelni, főleg úgy, ahogyan Friciék is tették ebben a videóban. Technikailag is mindhármójuk játékából egyértelmű profizmus sugárzik.

Nem úgy….

Nincs mese: Jávor Vilmos dobos és Parádi József is úgy tette oda magát Fricivel egyetemben ebben az opuszban, hogy kicsit sem a megszokott, standard módon. Nem úgy hullottak az Őszi levelek, ahogyan másoktól, szintén elismert zenészektől hallgathattuk, de pont így juthatunk egy különleges élményhez: az egész kompozíció elvarázsol.

Személyesség és kollektivizmus 

Az egész együtt muzsikálás azt hozta ki belőlem, hogy rájöjjek, mennyire elvisz a kollektivitás felé, a régi időkbe, paradox módon: a modern dallamfutamokon, ritmikán keresztül. Igen, személyes ahogyan játszanak, de mégis, a kollektív érzelmek is kihallhatóak, és ott találom magam  New Orleansban, a jazz hazájában… nálam a dzsessz itt kezdődik.

Égi birodalom

Sajnos ez a trió már az égi birodalomban kápráztatja el mennyei közönségét.

Kiemelt -és nyitókép: https://www.vigadokft.hu/

Visó

Fotó: Mihály István