Martín Olmos Fekete panoptikum című könyve a bűnről és leghírhedtebb elkövetőiről szól. Egyfajta gyűjtemény, melyből felsejlik annak a lényege, amit leegyszerűsítve emberi gonoszságnak hívnak. A baszk íróval Dezső András újságíró és Mester Yvonne, a kötet fordítója beszélget március 26-án a Cervantes Intézet közösségi oldalán.
„Amióta Káin betörte Ábel koponyáját – kezdődik a szöveg –, az emberek önfeledten gyilkolásszák [itt mintha a fordító-szerkesztő kifelejtette volna az egymást névmást és utána a mivel magyarázó kötőszót, mert a mondat így folytatódik:] mindig is izgatták a részletek, hogy a mosókőnél vagy a kocsmában legyen miről diskurálni” – kezdi sajátos nyelvezetű könyvét Martin Olmos, aki szerint az embereket mindig is izgatták a gyilkosságok szaftos részletei.
A bűncselekmények a 17. századtól részei a nagyobb nyilvánosságnak, később pedig az újságok, majd a krimiírók is ráébredtek arra, hogy mennyire jövedelmező a bűncselekmények részleteinek kiteregetése.
Az éles íróniával rendelkező baszk író Fekete panoptikum című könyvében morbid történetekben fedi fel a történelem legkülöncebb gyilkosait.
Témái többek között féllábúak, egy összetákolt generális, kivégzett elefántok, Al Capone sebhelyei, a halál kocsmája, a hóhér magányossága, egy balfácán, akinek eladtak egy villamost, az argentin diktátor, aki elveszített egy távvizelő versenyt, a Szőkeség, egy náci akcióhős és egy kuplé egy halott légiósról.
Olmos könyve a bűn kultúrtörténete egy-egy fejezetének könnyed hangnemű feldolgozása a tizenkilencedik század elejétől csaknem napjainkig.
Olmos korábban illusztrációkat készített különböző újságok számára, valamint Hemingwayről több írása is megjelent kulturális rovatokban. Első könyve, a Fekete Panoptikum történeteit az El Correo című folyóirat publikálta először.
A szerzővel Mester Yvonne, fordító és Dezső András újságíró – aki maga is rendszeresen publikál az alvilágot, titkosszolgálatokat érintő témákban – beszélget március 26-án 18 órától.
