Kedves Látogató!

Fogadd sok szeretettel kis összeállításunkat, gondolatainkat!

Álljanak előttünk igazi hősökként eleink, akik értünk áldozták fel önmagukat, akik vérükkel festettek számunkra szebb jövőt!

Gondolom, hogy sokunk számára az 1848–49-es forradalom -és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik legfontosabb, mi több, legmeghatározóbb égbekiáltó eseménye, amely nemzetünk identitástudatának ékes bizonyítéka, alappillére. 

Azok a társadalmi reformok, amelyek megviláglottak a forradalom hevületében, egyértelmű, hogy a polgári átalakulás alapvető szükségességét indították el.

Kétségtelen számomra, hogy valójában önvédelmi harcaink dicső nemzetünk mitológiai elemeivé váltak.

Vitathatatlan tény: az 1848-as európai forradalmi hullám beindult, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el nálunk sikeres katonai ellenállásig.

Eredményességünket mi sem mutatja, hogy csak a cári Oroszország ereje tudott legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön.

Az is döbbenetes és fontos momentum, hogy valójában  az 1848-49-es szabadságharc -és forradalom a magyar nemzet történetének leghíresebb, legkiemelkedőbb háborús konfliktusa is.

Nagyon szeretném érzékelni, hinni és tudni is, hogy ez a csodás múltú magyar nemzet nem halálra van ítélve, nem az enyészeté a múltja, nem lesz jelene a veszte, hogy aztán jövője se legyen.

Elárvult, sokat szenvedett népünk hős tetteivel képes élen járni, amelyek más nemzeteknek is örök minta lehet. Képes kivívni méltósággal szabadságát, minden áldozatot meghoz azért, hogy a szabadság, a béke és a szeretet zászlaja lobogjon a sűrű és viharos szelekben is, és ezek a nemes és magasztos képek ma is valósággá izzítsák a még szunnyadó magyar lelkeket, bárhol éljenek a világon.

Tudom, hogy nem hal el a MAG, amely egyszer elvettetett…

Hiszem és tudom, hogy a emlékezet fehér fátylain megjelenik a múlt, formálják a jelent, befolyásolják és alakítják a jövőt..

Az emlékezetünkben a múlt és a jelen együttállása mutatja meg arcait, amelyek új élményekkel gazdagítanak minket.

Azt gondolom, hogy az emlékezet nem egyfajta raktár, amelyekből csak a fájdalom, a gyász, a bánat, a szomorúság található óriás raklapokon, hanem mintha egy kincses raktárba lépnénk be, ahol leporoljuk a sárga és fakó lapokat, és kihozzuk a dicső képeket a fényre…

Megmutatjuk magunknak és a világnak is, hogy kik voltunk, kik vagyunk és kivé, mivé válhatunk.   

Visó

Petőfi Sándor: TOBORZÓ

Forrás:

Kiemelt kép: wmn.hu

Nyitókép: m.mult-kor.hu

oszk.hu