Kedves Látogató!
A múlt képeinek, eseményeinek elevenen kell tartani a jelen és a jövő generációjának emlékezetét is.
A múlt kutakodása, írása valójában megelevenít eseményeket, megidéz személyiségeket, így szinte újraélhetjük azokat, megláthatjuk a papírlapok miről is árulkodnak.
Nem csak egy-egy történet: papírlapok, képek, kerülnek ki Makó Imre levéltári főtanácsos kezei közül, hanem maga az elevenség kér teret és időt meghazudtolva. Ha kihajtogatjuk ezeket a lapokat, létezni fognak az emlékek mindazok számára, akik képesek arra, hogy becsüljék és tiszteljék a múltat, mi több, adják is tovább utódaiknak.
Örömmel osztjuk meg a hiánypótló, “emlékezős” kötet szerzőjének a felhívását! Visó
“Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Hosszú évek adatgyűjtését követően lezárás előtt áll a II. világháború hódmezővásárhelyi hősi halottairól és áldozatairól összeállított kötet. Ez mintegy végső számvetésként összegzi az 1990-es évek elején a városunkban nagy érdeklődéstől övezve és jelentős lakossági közreműködéssel megjelent, országosan is úttörőnek számító emlékkötetek anyagát, ugyanakkor pontosítja és jelentős mértékben kiegészíti korábbi ismereteinket. Ez utóbbi mindenekelőtt a HM által időközben feldolgozott veszteségi adatoknak és a Szovjetunió lágereiben meghaltakról Oroszország által átadott dokumentumoknak volt köszönhető.
A könyv közel 500 oldalon, az ábécé rendjében haladva mintegy 1700 személy: katonák, leventék, rendőrök, csendőrök, hadiüzemi munkások és civilek sorsát idézi fel, lehetőleg fényképpel is illusztrálva. (A vészkorszak mártírjairól a holokauszt emlékév kapcsán külön kötet emlékezett meg.)
Ezúttal kérném, hogy akinek családja, rokonsága, ismerősei körében fennmaradt ilyen jellegű fotó, ami lehet katonai, civil, családi felvétel, de csoportkép is, azt bocsássa rendelkezésre a kötet teljesebbé tételéhez. Minden ilyen fénykép hozzájárulhat a hősi halált halt katona és minden háborús áldozat személyének (és a veszteséget szenvedett család) hitelesebb felidézéséhez, emlékük megörökítéséhez.
Egyúttal kérném e felhívás megosztását is.
A segítő együttműködést előre is köszönöm!
A kötet összeállítója:
Makó Imre
levéltári főtanácsos
Kedves Látogató!
Fenti jeles, hiánypótló kötet szerzője,
Makó Imre levéltári főtanácsos
így mesél magáról:
“1976-tól, munkába lépésem óta a (Magyar Nemzeti Levéltár) Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárának a munkatársa vagyok. Az idén visszamenőleg is kiegészített publikációs listámban 132 helytörténeti jellegű munkám szerepel, az ezekhez kapcsolódó független nyilvános idéző+említés száma meghaladja a 700-at.
Több kötet társszerzője vagyok, önálló kötetem is megjelent.
Helytörténeti kutatásaimért Hódmezővásárhely város 1992-ben Pro Urbe kitüntetésben részesített.
1999-ben a Levéltárért-díjat, majd 2008-ban a Csongrád Megyei Levéltár által alapított Oltvai Ferenc-díjat részben helytörténeti munkáimért kaptam.
Kutatási területem főként a 20. század első felére terjed ki.
Különböző témákban igyekeztem eddig még feltáratlan, illetve csak részben, vagy csupán nagy vonalakban feltárt területek történetét részletesen megismerni és bemutatni: hadtörténettől, háborús veszteségektől az urbanizáción, igazgatás- és politikatörténeten át a kultúra több periférikusnak számító területéig (mozi, képeslevelezőlap-kiadás stb.).
Feldolgoztam szűkebb lakóhelyem számos jeles személyiségének életét és munkásságát, összeállítottam több tősgyökeres vásárhelyi család családfáját.
Munkatársa voltam a megyei levéltár által összeállított és kiadott, vásárhelyi vonatkozással is bíró ismertető leltáraknak, részt vettem több levéltári adatbázis (feudális kori végrendeletek stb.) elkészítésében.
A Hódmezővásárhely története c. monográfia egyik szerzője vagyok, annak 2. és 3. kötetébe több önálló, egy-egy korszak gazdasági, társadalmi és politikai viszonyait átfogóan bemutató fejezetet írtam (1914–1918, 1918–1920, 1939–1944), továbbá elkészítettem több részfejezetet.
Felkérésre más helység (Tiszasziget) monográfiájába is dolgoztam.
Társsal, társakkal és önállóan szerkesztői munkát is végeztem.
Másodmagammal szerkesztettem várostörténeti monográfiánk legutóbbi, két kötetet kiadó 3. részét, egyúttal elvégeztem annak képszerkesztését.
Felkérésre több kiadványt lektoráltam.
Alapító tagja vagyok a Szeremlei Társaságnak, annak évkönyveiben rendszeresen jelenik meg tanulmányom.
Utcai lámpák világánál. A vásárhelyi közvilágítás kezdetei. Vásárhelyi Tanulmányok IX. Hódmezővásárhely, 1979.
A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. (Katona Lajossal) Hódmezővásárhely, 1991. Kiegészítő kötet 1993. 228 p. + képmelléklet Vásárhely a világháborúban (1914–1918) Hódmezővásárhely története II. kötet. Hódmezővásárhely, 1993. Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691–1950. Szeged, 1994. (Kruzslicz Istvánnal) 246 p. Tiszasziget története (2 fejezet). Tiszasziget, 2000. Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja 1873–1950. (Herczeg Mihállyal, Kruzslicz István Gáborral és Varsányi Attilával). Hódmezővásárhely 2003.
Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai. Hódmezővásárhely, 2004. Vihar és vész közepette. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai. Hódmezővásárhely, 2014. (Szigeti Jánossal) Forradalmak – megszállás – ellenforradalom. In: Hódmezővásárhely története III. 1918–1950. Hódmezővásárhely, 2019. A város a második világháború idején (1939–1944). In: Hódmezővásárhely története III. 1918–1950. Hódmezővásárhely, 2019.
Azóta: A kulturális intézmények foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, lényegében közalkalmazotti jogviszonyunk elvételéről szóló törvény megjelenését követően nem járultam hozzá további foglalkoztatásomhoz, és 2020 novemberétől – 44 év ott eltöltött idő után, főtanácsosi címmel – távoztam a levéltártól.
Előre is köszönöm azt a párt sort, és a figyelemfelhívást a lezárás előtt álló munkára.”
Makó Imre levéltári főtanácsos
