Kedves Látogató!

Ezeket a népdalokat tiszta szívvel ajánlom neked, amelyek zenei indulásomat jelentősen meghatározták. A mai napig mindegyiket szeretem énekelni, ha nem is vagyok vásárhelyi (“gyüttmönt” annál inkább!), azonosulni tudok  soraival és dallamaival.

Legszebb éveimben (15 évesen is) imádtam a kóruséneklést. Általános iskolában a szopránt erősítettem, majd Farkas Irénke tanárnő javaslatára örömmel léptem be a Hódmezővásárhelyi Városi Kórusba, majd több énekkarban basszust énekeltem.

Az első bemutatkozásom a kórussal a hódmezővásárhelyi Cseresnyés Kollégiumban volt. Életem legszebb pillanatai közé tartozott ez és még sok más is, amely elvitt engem és mindegyikünket a dallamok szárnyán egy csodálatos világba. 

Olyan élményekkel gazdagodtam a Steiner Béla bácsi és Lányi Lajos (karnagy, iskolaigazgató) alapította kórusban, amelyek meghatározták személyiségem alakulását.

Kialakulhatott a szépség iránti érzékenységem, nemcsak a nép – és egyházzene, hanem más zenei műfajok iránti fogékonyságom, sőt több művészeti ág felé vonzódásom is kifejezésre jutott.

Alig 23 évesen teljesült második legfontosabb vágyam (első a kóruséneklés volt!), hogy egy folk-rock bandában énekeljek, majd a harmadik is megvalósult: “sérült emberekkel” foglalkozhattam, de a negyedik is valóra válhatott: az újságírásba beleszerelmesedtem. 16 éves korom óta írok különböző lapokba, illetve szerkesztettem egyéb újságokat. Jelenleg létrehoztam kedves kollégáim segítségével és vezetem a kultkocsma.hu művészeti magazinunkat. 

Számtalan emlékmorzsát tudnék a kórussal kapcsolatban most rád szórni, kedves Látogató, de most csak a számomra legfontosabbról ejtek pár gondolatot.

Amikor Béla bácsi szülővárosában jártam kórusunkkal (testvérkórusunkkal léptünk fel a CSEMADOK-ban), bizony könnycseppjeimmel áztattam a felvidéki földet. Beleremegtem azokba a sóhajokba, kiáltásokba, sírásokba, amelyek felébresztettek egy kicsit. A kegyetlen kitelepítések sora, az elszakított családok hangjai nagyon mélyről jöttek és a tehetetlenség letaglózott. Ekkor éreztem életemben azt először, hogy a magyar vér nemcsak bennem csörgedez és az anyaországi magyarság szíve egyként dobog a felvidékiével és minden magyaréval, éljenek is Földünk bármely pontján. 

Felejthetetlen fellépéseken vehettem részt (még többet kihagytam!) az országban, külföldön, amelyek összekovácsoltak minket, szinte egy nagy család voltunk.

Különösen szerettem Kodály Zoltán és Steiner Béla bácsi, örökös karnagyunk (zeneszerző, zenepedagógus) műveit énekelni, mert úgy éreztem, hogy egy kicsit azok az enyéim is, amelyek révén eljutottam többek közt ahhoz a gondolathoz, hogy az egység ereje mekkora hatalommal bír. Mindenki Béla Bácsija nagyon megtisztelt engem, amikor bevett a kórusba zöldfülűként és hatalmas értéket adott a kezembe Lányi Lajossal és a kórustagokkal egyetemben!  Örök hála nekik!

Bizony, most Áprily Lajos eme magvas sorai kívánkoznak ki belőlem:

A legvásárhelyibb “gyüttmönt”, mindenki Béla bácsijának kompozíciója, népdalföldolgozása szól. Az első népdalt ő maga gyűjtötte, a másik hármat Dr. Péczely Attila. A Városi Vegyeskart Borsos Annamária kíséri a kissé fölhangolatlan Blüthner zongorán, amit még fél évszázada vásárolt Steiner Béla (mint zeneiskola igazgató) az Állami Zeneiskola számára. (Búza András karnagy) 

Vezényel: Búza András

A fölvételt Czérnay Károly készítette 2014-ben a hódmezővásárhelyi BFMK-ban.

-Vásárhely kővel van kerítve

-Zöld erdőben, zöld mezőben

-Mikor én még tizennyolc éves voltam

-Peng a kasza, mikor fenik

Sajnos mára  a Steiner Béla Városi Kórus megszűnt, helyesebben az egyesület átalakult Városi Vegyeskar Emlékcsoporttá. 

Forrás: youtube.com/Hegyi Endre/Városi Vegyeskar Emlékcsoport

Visó