Radnai István:
TETSZHALOTTAK ÉBREDÉSE
gazdátlan évek libasorban
kivárták sorsukat
gazdátlan rendek a kaszáló testén
élettelenül élnek érnek
a vágyak profán csordája kérődzik
hálás a jászol már
hűvös éjek altatója
a megváltás kisdedként ma születik
kiérdemeltem megszenvedetten
két kar kulcsolódik imára nyakamon
egymásnak könyörgünk röpimákban
kék ablakok a homlok felhőjében
mohó hajnaloktól nem kímélve
a csillagok esetlegessége menekül
