Nem tudom, hogy meddig tart a “korona”, a kijárási tilalom, meg ami ezzel jár, de a lélek sem bírja sokáig a börtönt, hiszen szabadulni szeretne.
Szabadnak születtünk, de most valami nagyon gátol abban, hogy azok is maradjunk.

A bezártság érzése minden nyavalyát előidézhet.
A társas kapcsolatok, a családi együttlétek sajnos most korlátozva, illetve tiltva vannak, így egyre azt vesszük észre, hogy foglyok vagyunk.
Tudjuk, amit tiltanak, az ellen egyszer fellázadunk, csak az a kérdés, hogy mikor.
Hiszem azt, hogy hamarosan megölelhetek ismét mindenkit, aki csak számít ebben a hazában és akik a Fényben mozognak, ugyanis a Lélek követeli magának az érintést, a törődést, a gondoskodást, a JELenLÉTet.
Nem akarom elengedni senki kezét sem, mivel főleg most kell összetartanunk, amikor veszni látszik minden!
Azért most gondolatban megölellek téged is, drága Látogató, aki itt vagy velünk, e magazin weboldalán!
Kívánom, hogy minél előbb fonódjanak össze karjaink szeretteinkkel, barátainkkal, ne csak virtuálisan, gondolatban! Engedjük be a Fényt szívünkbe! Járjunk szeretet-táncot!
Szeretettel és Fénnyel:
Visó