Kezdőlap Irodalom Az erdélyi Gyergyószárhegyi Írótáborban átadták a Csiki László-díjat

Az erdélyi Gyergyószárhegyi Írótáborban átadták a Csiki László-díjat

385
0

Átadták az erdélyi Gyergyószárhegyi Írótáborban a Csiki László-díjat, amelyet az idén Serestély Zalán költő kapott – közölte hétfőn a Helikon irodalmi folyóirat.

 

Serestély Zalán

   A Kolozsváron megjelenő lap portálja emlékeztetett arra, hogy a kétévente megszervezett írótáborban tízéves hagyománya van a Csiki László-díj átadásának.

Ezt korábban Karácsonyi Zsolt (2010), Szabó Róbert Csaba(2012), Papp Attila Zsolt (2014), Márton Evelin (2016) és Varga László Edgár (2018) vehette át.

Az idén Serestély Zalán érdemelte ki az elismerést Közös hűlés című verseskötetéért, amely tavaly jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában.

A Gyergyószárhegyi Írótábor a tizedik évforduló alkalmából újabb irodalmi díjat alapított, ezúttal debüt kategóriában, amelyet Sánta Miriám kapott Hétfőn meghalsz című kötetéért, amely szintén tavaly jelent meg az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában.

A díjakat Kolcsár Béla, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője és Lövétei Lázár László költő adta át

 

apacsend

a temetés éjszakáján
két emelet között elakadt a felvonó
apám volt akkor
a legcsendesebb halott
hallgattam
fölfele hallgatott
a sötét akna mentén
nyolc emelet hosszan
végig fölfele
hogy egészen kitelt
hallgatással a tömb
pedig sosem hitt semmiben
ami nála magasabb volt
s most
az aknacsöndben
mégis ő hallgatott
nem valamiről
vagy valamit el
bár szokása egyik sem volt
s nem is úgy
mint kinek sebészkés vette szavát
hanem mint önvizét tó
ha ülepedésben végre
otthonra talált
s a lomhán szitáló
szikkadás
szomj
delirium tremensek közepette
saját kegyelmet kapna
minden külön szemcse
ha sötét mélybe tér

hiába szállt alá hogy teste
rohadását megannyi
vaksi-jámbor állat bevégezze
hallottam
fölfele hallgatott
nyolc emelet hosszan
végig fölfele
súlyos apacsendjén átmorajlott
hogy nem élők
emlékezetében süllyed meg holt
hogy ötvenhét év
– fénytelen ünnepek
a folyton félrenyelt leves
televizelt ágyak –
üledékében
feneklő lom
vagyok csak én is
és nincs ki azt mondhatná
fia voltam rettegve
mindent mi véréből rám örökült
halottaságya gennyes
paplanát-párnáját iszonnyal
két ujjra csípve
s keresve bocsánatát
ha megbocsátani nem bírtam
a húgomon-anyámon tett
erőszakot

az én apám volt
a legcsendesebb halott
hallgattam
fölfele hallgatott
a sötét akna mentén
nyolc emelet hosszan
végig fölfele
csak így tudom mondani
hogy apám helyén
mélységes tó
önvizét nyeli
hogy néha majd
csigák-rákok jönnek
felkavarni a langyos iszapot
s fülembe üledék száll
rosszul tudni
hogy ki vagyok
hogy amit megbocsátani nem bírok
azt már egyedül viszem
és legfőképp hogy szabad-e
csak ezért megbocsátani
és szabad-e nem

 

MTI/Kiemelt kép: wikipédia

Nyitókép: https://litera.hu/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét