Tény, hogy a Balaton varázsos este. A musicalek alfája és Omegája került be a Magyar Színházak XXXII Nemzetközi Fesztiváljának műsorprogramjába. Egy Omega slágerekre koreografált ExperiDance ‘álomvilág’.
Kriszta, az épp 18 éves fiatal (már kész nő) életében az első nagy szerelem nagy csalódásba fordul. Magányosan ébredve Siófokon egy szállodaszobában vagy bliccelve hazafelé a vonaton a félrenéző kicsit sem kedves (vagy mégis az.!?) kalauz előtt; vagy az üres házban (a szülei megint hol járnak.!?) döbben rá a valóság súlyára.
Vissza. Vissza kell jutnia oda. Mindegy hogy.
Főhősnőnk visszamegy a siófoki szállodába, és be szeretne jutni abba a bizonyos szobába.
Szereplők: Kriszta – Simon Panna Bogi:Békefi Viktória a Balaton király,Trombitás Frédi vagy kinek is hívhatnánk: Szomor György /Szabó Máté Anya – Koós Réka /Fésűs Nelli/ Füredi Nikolett Apa – Lux Ádám /Tóth Sándor/Egyházi Géza: Hold, portás, kalauz, strici stb: R. Kárpáti Péter /Janik László /Körülöttük: ExperiDance Production
Zenészek gitár: Antoni Arnold/Jung Norbert basszusgitár – Fehérvári Attila Péter /Szappanos György/ billentyű: Lengyel Zoltán /Szabó Károly dob: Tóth Tamás /Tóth Zsolt
“…csak hanyatt feküdni azon az ágyon… Csak érezni az illatát..És… És… “Ám a kicsit sem kedves portás nem engedi fel. Nincs pénze, és különben is kiskorúnak nem adnak ki szobát…. stb. Marad a Balaton. Na nem egyből a mélye. Séta a parton. Egy strici. (“milyen jó, hogy apám annyiszor önvédelmi edzésekre küldött…”) Közben otthon a szülők rádöbbennek, hogy lányuk eltűnt. Az apa tajtékzik. Saját vérét ribancnak titulálva őrjöng, hogy mielőbb induljanak utána. Felesége női szemmel figyeli az esetet. Sok helyzetkomikumon és egy tragikus családi titkot fellibbentő drámai fátyolon át (első gyermeküket, aki Kriszta apja szerint bátyja, anyja szerint nővére lehetett volna, ha nem dönt másként idő előtt…) kissé megismerhetjük jelen időbeli énjüket. Szülőségüket. Aggódva autóba pattannak, és irány a Balaton.
Krisztára közben ráhull az alkony. Belül is.
Ül a parton, nézi a vizet, mikor honnan, honnan nem előtűnik egy fény… lény… Egy férfi. A Balaton misztikus lényeinek tánckarában. Idegesítően kedves. Pimaszul bölcs. És főként levakarhatatlan, ugyanúgy, ahogy az Őt körülzizegő, suhogó, lengő és libbenő lényei.
…. és egyre közelebb jön a hold, távolodik a köd. A szülők mindeközben perlekednek a portással, lábnyomokat olvasnak és büszkén verik a mellüket a stricivel való találkozás után; rádöbbenve, csak megérte fizetni a sok drága edzést. Belül mégis régi önmagukhoz visszautazva próbálnak rájönni, miért történt minden. Kriszta közben megkedveli az idegent. Már nem fél tőle. Sőt, kicsit hálából segít is neki. (Éteri testtel nem lehet elfordítani egy szökőkút csapját) A misztikus sokasággal táncolva halad a hajnal felé, maga mögött hagyva minden sötét gondolatot a történtek miatt. Sálját a mólóra ejtve int búcsút a srácnak, akiről már tudja, miért él ezentúl majd benne tovább örökre.
Szülei közben rálelnek… Először a sálra. Majd a döbbenetre; hogy talán vala(k)mit újra elveszítettek. Végül persze jön a nagy összeölelkezés.
Pótszékes telt ház zúgó tapsorkánja közepette hajol meg a színpadon 24 táncművész, 5 kiváló musicalszínész, és a tündérmesét 21 szenzációs slágerrel kiteljesítő zenekar.
Fotók : Kerezsi Béla
Szakál Magdolna
