Aki leleplezte a lucerna-összeesküvést – A hódmezővásárhelyi Mónus Áronnak nincsenek titkai

17 hektár lucernát kaszáltak le nemrég Hódmezővásárhely határában a 86 éves tulajdonos tudta nélkül. A rendőrség vizsgálódott, az elkövetők ezt meghallották, jelentkeztek. A gazda megegyezett velük, nem tett följelentést, azóta megkapta a pénzt a lucernáért. Az ügyben megszólalt a Magyarok Világszövetsége, közzé téve a Mónus Áron küzdelme a zsidó szabadkőművesekkel és a magyar birkákkal című írást.

Mónus Áron a lucernaföldön – az általa készíttetett papírkép reprodukciója.

A lucerna Mónus Ároné. Ő a szabadkőművesek ellen írott könyvei révén, valamint Adolf Hitler Harcom című művének kiadása miatt ismert leginkább. Hódmezővásárhelyen, a Zrínyi utcában él. A város mellett 74 hektáros birtokon gazdálkodik. A terület egy részén harmincéves erdő húzódik, tölgy- és kőrisfákból, de gyümölcsös is van, és lucernaültetvény.

A marhák és a nemzeti érdek

A Magyarok Világszövetségének kitüntetése a Zrínyi utcai házban. Kiállnak mellette

Mónus Áron nemrég meghirdette a megyei napilapban a lábon álló lucernát, eladásra. Ezután egy környékbeli gazdatársa hívta telefonon azzal, hogy a lucernát idegen emberek lekaszálták. Mónus Áron értesítette a rendőrséget. A helyszínelésnek híre ment, jelentkeztek a kaszálók, mondván, ők olvasták a hirdetést, nekik kell a lucerna, vinnék a marháiknak, csak elfelejtették értesíteni a gazdát… Mónus Áron azt mondja az újságírónak, mérlegelte, hogyan jár jobban. Ha feljelentést tesz, rendőrségi eljárás indul, és a végén nem biztos, hogy megtérül a kár. Inkább megegyezett a kaszálókkal a levágott lucerna áráról, és a pénzt meg is kapta. Azt mondta, végső soron nemzeti érdek is, hogy azok a marhák ne dögöljenek éhen.

A Magyarok Világszövetsége úgy kerül a képbe, hogy a szervezet tavaly augusztusban a Magyar Nemzetért Ezüstéremmel tüntette ki Mónus Áront Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban, és az öt világrészen működő civil szervezet kiáll a kitüntetettjei, így Mónus mellett, akit az MVSZ szerint „sorozatos zaklatások érnek”. A Mónus védelmében közzé tett írás szerint a lucernaügy előtt száz juha is elpusztult Mónus Áronnak egyszerre, és az eset vizsgálata nem történt meg a tulajdonos számára megnyugtató módon. A szöveg sorra veszi Mónus Áron pereit. Kitér arra, hogy Mónus annak idején közösség elleni izgatásért feljelentette Lázár János országgyűlési képviselőt, mert a fideszes politikus a vásárhelyi érettségizőknek ajándékba adta Kertész Imre Sorstalanság című regényét. Mónus szerint a könyv az 1945 után született magyarokat is felelőssé teszi a holokausztért. Lázárt nem ítélték el izgatásért. Lázárnak viszont az volt a véleménye, hogy Mónust gondnokság alá kellene helyezni. A Legfelsőbb Bíróság ezért megrótta a politikust, és kimondta, hogy Mónus „beszámítási képességét korlátozó vagy kizáró elmebetegségben nem szenved.”

Az MVSZ tavaly azért tüntette ki Mónust, mert „történészeket megszégyenítő alapossággal kutatta a szabadkőművesség történetét és tevékenységét” (…) „…bizonyította, és a bíróság ítéletével azt megerősítette, hogy a szabadkőművesség nem holmi emberbarát, jótékonysági szerveződés, hanem országok fölötti, világhatalomra törő titkos társaság.” (…) „Hazatelepülése óta élénken foglalkozik a magyar közélet visszásságaival, és írásaiban, valamint hatósági feljelentéseiben mindenkor megszólal, amikor úgy véli, hogy a magyar nemzeti érdeket sérelem éri…”

Az első és a második haza

„Jöjjön csak, nekem nincs titkom” – egyezett bele a személyes találkozóba Mónus Áron. Amikor a Zrínyi utcai ház szobájában elhangzik a konkrét kérdés – mi történt a lucernával –, és elindul a hangfelvevő, a házigazda azzal kezdi: „Másról beszélek”. És valóban. Rapcsák Andrásról, Hódmezővásárhely első szabadon választott polgármesteréről (1943—2002) emlékezik meg néhány keresetlen szóval, majd Kossuth Lajosról, Lázár Jánosról, majd egészen más előjellel Ferenc Józsefről, és Almási Istvánról, az egyetlen vásárhelyi polgármesterről, aki kezet fogott vele, és jóban voltak.

Elhelyezi saját életét egyfajta közéleti-történelmi koordináta-rendszerben.

Ez az a mentalitás, ami a leginkább zavarni szokta a türelmetlen embereket. Mint Mónus Áron mondja utóbb, rá szoktak szólni, rendőrségen, bíróságon, hogy végre térjen a tárgyra. „Franciaországban ilyesmi sohasem fordult elő. Ha ott szót kaptam, bármi, amit előadtam, az magától értetődően a tárgyhoz tartozott”.

A tárgyhoz pedig végső soron tényleg hozzátartozik, amit Mónus Áron elmond egy óra ötvennyolc percben. Hódmezővásárhelyen született, 1934-ben, a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1954-ben, kitűnő eredménnyel. A Szegedi Tudományegyetemen tanult, matematikát többek között Kalmár Lászlótól. A forradalom után, 1957 januárjában hagyta el az országot, Jugoszlávia felé. Crkvenicából, egy svéd diplomataküldöttség felajánlása révén többekkel együtt Svédországba ment, és a lundi egyetemen tanulhatott tovább. A svédeket szerette, de a klímát nem. Amikor egy hirdetésben arról olvasott, a Johannesburgi Egyetem fölajánl egy ösztöndíjat egy magyar diáknak, jelentkezett. Ment Dél-Afrikába, tanulni – a tanulással általában sosem volt gondja –, megismerte az angolokat, látta a nemesfémbányákat. Az ösztöndíjat adó egyetem úgy számolt, a magyar diák bányamérnök lesz, de Mónus Áronnak honvágya lett Európa iránt. Franciaországban telepedett le. Tanított matematikát két egyetemen, Párizsban és Rennes-ben, volt tudományos tanácsos kutatóintézetekben – és a Poincaré intézetben volt alkalma találkozni egykori tanárával, Kalmár Lászlóval, aki ott tartott épp előadást. A párizsi gabonatőzsdén nagyobb vagyonra tett szert, amiből volt alkalma utazni, olvasni, kutatni, írni. Lakott Svájcban, ismeri Izraelt. A zsidó embereket is nagyra becsüli, és mindazt az értéket, amit létrehoztak Európában. A szabadkőművesekkel az a gondja, hogy szerinte nem olyanok, amilyennek mutatják magukat.

Nem vitatja, hogy sokan meghaltak

A johannesburgi egyetem diplomája. Nem maradt ott bányamérnöknek

Az élettörténetből kiderül, hogy a társaságot érintő véleménye miatt Franciaországban is állt bíróság előtt. Ettől függetlenül nagyon szereti Franciaországot, ahol neki nyugdíjjogosultsága van, és általában minden jót, amit megélt az életben, a franciáknak köszönhet. Egyik perében egy román származású ügyvédet jelöltek ki számára, kirendelt védőnek, akivel nagyon jó kapcsolatba került. Francia nyelvű könyveit párizsi román könyvkereskedő is forgalmazza, újabban megint.

Mónus Áron többek között kiadta a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit, amely egy huszadik század eleji antiszemita pamflet, Adolf Hitler Harcom (Mein Kampf) című könyvét, valamint saját írását, amelynek címe: Összeesküvés: a Nietzschei Birodalom – A szabadkőműves bűnszövetkezet, ez magyar, német és francia nyelven is elérhető. Amikor erről kérdezzük, azt mondja, eddig sem volt, és ezután sem szándékozik csatlakozni egyetlen politikai párthoz sem, és ezért szerinte nincs értelme politikai szempontból megítélni a tettét, hogy ő ezeket a műveket kiadta. A Mein Kampf Mónus olvasatában egy világtörténelmet formáló ember önéletírása és megfigyeléseinek gyűjteménye, az ő könyve, az Összeesküvés pedig igazolja azt a tézist, amelyet Hitler is fölvázol, miszerint egy szabadkőműves világbirodalom létrehozásától meg kell menteni a világot. A közbevetésre, hogy bármit is gondolt Hitler, nagyon sok ember meghalt a második világháborúban, a vásárhelyi úr azt mondja, ezt nem vitatja.

Möszjő Monüsz

„Egyébként tényleg volt elmezavarom. Egyszer az életben mindenki megbolondulhat. Velem ez akkor történt meg, amikor elhatároztam, hogy hazajövök. Azóta is napról napra bebizonyítják nekem, hogy Magyarország nem a hazám” – vonja le a következtetést. A rendszerváltás előtt költözött haza Mónus Áron az összegyűjtött pénzből kezdett új életet, gazdálkodott, és – ahogyan a nyugati világból hazatérő, radikálisan gondolkodó magyarok – magától értetődő, multikulti természetességgel ragaszkodott a véleményszabadság elvéhez. Itthon erre a mentalitásra nem úgy reagáltak, ahogyan Franciaországban. Megvan a véleménye a jelenlegi kormányról is, a miniszterelnökről külön. Meggyőződése, hogy Ferenc József császár és király még igazi vezetője volt ennek az országnak, a maiakra a legenyhébb minősítés, amit használ, úgy szól, hogy „a kommunisták ezekhez képest szentek voltak”. Magyarországon szerinte tényleg van jog, de a bosszú is intézményes formában működik, és akinek van hatalma, annak lehetősége is van arra, hogy bosszút álljon.

Mónus Áron nem tartja lehetetlennek, sem megvalósíthatatlannak, hogy visszaköltözzön Franciaországba.

Amikor elkezdjük a beszélgetést, egy idős hölgy nyit ránk, beköszön, és elmegy. Két órával később szintén ő nyitja az ajtót. Meglepődik kissé, hogy még ugyanúgy, beszélgetve talál minket, és megint elköszön. Ő Áron testvére. Ügyelnek egymásra, a portájuk is határos.

„Ami a lucernát illeti, úgy mondom el ezt is, hogy megértse. 2017-ben különösen száraz volt a tavasz és a nyár. Elgondolkodtam a természet dialektikáján, és néztem, hogyan tudnék belőle hasznot húzni. Arra jutottam, hogy az aszály csakis nagy esővel érhet véget. Nyáron előkészíttettem a talajt. A szomszédokat érdekelte, mire készülök, és amikor elmondtam, hogy lucernát vetek, azt mondták, ők értenek ám ahhoz – ez azt is jelentette, hogy én meg szerintük nem. Úgysem fog rendesen kikelni, vagy kifagy. Megköszöntem a tanácsokat, folytattuk. Szeptember 9-én vetettünk, néhány nap múlva esett 2-3 milliméter eső, tíz nap múlva 52 milliméter, október közepén pedig 35 milliméter. Gyönyörűen kikelt a lucerna. Akik addig tanácsokat adtak, most jöttek lucernáért” – magyarázza el a teljes lucerna-problematikát.

Amikor egy batidai gazda, akinek télen elfogyott a takarmánya, venni akart tőle szénát, a szabadkőműves világuralom esküdt ellensége kijelentette, el nem ad – viszont ingyen ad belőle, amennyi kell. Másoknak más szívességet tesz. Az a kívülálló érzése, hogy a legutóbbi lucernakaszálásos ügy hátterében az áll, hogy feltételezik róla, 86 évesen elég idős már, hogy számba tudja venni, mije van, sem kellő eréllyel védeni az érdekeit.

„Nem vagyok bácsi” – mondja Mónus Áron. „Ez a szó szerintem azért terjedt el a Kádár-rendszerben, mert sokaknak nem akaródzott kimondani, hogy uram, hölgyem. Mónus úr, vagy Möszjő Monüsz, mint Franciaországban. Azt mondtam nemrég ügyintézés közben egy hölgynek, aki lebácsizott, hogy én akkor vagyok bácsi, ha ön néni. Húsz év körüli lehetett.”

Kiemelt kép: Mónus Áron a lucernaföldön – az általa készíttetett papírkép reprodukciója/Bakos András

Fotók: Bakos András