Kezdőlap Kiemelt anyagaink Zagar a Kobuciban – Az öröm szigetén – Kinyitott egy kaput Zagar...

Zagar a Kobuciban – Az öröm szigetén – Kinyitott egy kaput Zagar zenéje

226
0

Ki gondolta volna, hogy 15 évvel ezelőtt elindul valami, amely révén most kollégámmal, Barátommal, Benivel itt lehetek Óbudán, a Zichy Kert szomszédságában? Na és persze a közönség is arra eszmélhet, hogy valami különlegeset tapasztalhat: zenében, ételben és persze italokban is. Kaszap Gáborék töretlenül teszik dolgukat: kiszolgálják a nagyérdemű közönségüket mindennel, amire csak szüksége lehet a fülüket hegyezőknek. 

Így néz ki az eredeti kobuci (Beni megkóstolta, nagyon ízlett neki!)

Szombaton este (2020. 07. 18.) meglátogattuk a kobuci hazáját, a Kobuci Kertben, ahol nemcsak a kaja, italok, hanem a szellemi táplálék is helyet kért…

Nem mindegy, hogyan fogadják az embert vendégként, főleg, ha még az első benyomásokat akarja begyűjteni, hogy  hírét lehessen vinni annak, ami kicsit más. Ja, más, hiszen már a Kobuci bejáratánál készségesen fogadják a betévedőt… és még ami utána történt…

De hát ez nem is betévedés, hiszen alig vártuk már ezt a napot! A karantén óta különösen kiéhezett vadként tértünk az öröm szigetére.

Az öröm szigete tehát tárt karokkal várt mindenkit, aki csak  vágyott egy kellemes estére. Előadók, zenészek is megújult erővel járják a koncerthelyszíneket, hogy adjanak ismét élőben értéket, amely szebbé teheti szürkeségbe futó pillanatainkat.

Ezen az esten a magyar elektronikus zenei élet egyik legismertebb alakja, a nemzetközi porondokon is elismert Zságer Balázs lépett színpadra vendégeivel: Bukkyvel, Zachár Fannival, Zságer Varga Ákossal és Lázár Tiborral.

Nagy öröm ért minket, ugyanis Zságer Balázs zeneszerzővel és a Kobucival is egyeztettünk, hogy írunk erről a koncertről, de majd egy interjút is összehozunk.

(Ez most ugyan későbbre lesz halasztva, mivel 5-6 perc alatt talán csak egy kérdést tudtam volna feltenni! Ennyi jutott volna nekünk! 🙂 Egy mélyebb beszélgetést szeretnénk vele! :-))

Álltunk a Kobuci kertjében teljesen megilletődötten, pár szót váltva a koncert előtt Balázzsal, hogy milyen kérésünk lenne, mit szeretnénk a magazinunk számára készíteni.

Ami teljesen meglepett: a kedvessége.

A zene, a hangszerek és az emberek iránti alázata mindent elárult személyiségéről.

Még csak pár hónapja járunk fel fővárosunkba, hogy különböző koncertekről írjunk, bemutassunk zenekarokat, viszont most minden más volt a többinél. A helyszín atmoszférája, jellege, a zene, a közönség.

Nem véletlenül írtam fentebb: az öröm szigetén találtuk magunkat a Zagar együttes révén.

Sem Beni, sem én soha nem voltam még ilyen koncerten.

Nem azért, mert a számítógépes zene távol áll tőlünk, hanem mert eltérített minket a blues, rock és egyéb zenei stílus.

Ami az utóbbi napokban történt Bemivel, Édesanyjával és velem, az sem hétköznapi.

Egy opusza, a Wings of love annyira megfogott minket, hogy egymás után forgatjuk le az ismert csatornán. Most is éppen ez szól. 🙂

Előzmény: Balázst bejelöltem valamikor az egyik közösségi oldalon, nagy meglepetésemre vissza is jelölt. Miért is akartam az ismerőse lenni?

Felfigyeltem arra, hogy mit művel: milyen alkotásokkal rukkol elő: filmzenék, programzenék, miközben szereti és tiszteli a komolyzenét, azonban kicsit eltér a populárisabb hangzásvilágtól, leginkább pszichedelikus zenével hódít. 🙂

 

 

Elérkezett a kezdés… Soha nem vártam ennyire Benivel egy koncertet! Azt sem tudtuk, hogyan álljunk hozzá az anyag elkészítéséhez! 🙂 Persze, élőben is bejelentkeztünk azzal, hogy “beállás” van.

Na, a beállás (így is, úgy is!) megtörtént: egyből mi is beálltunk a sorba, helyesebben a közönség közé, hiszen a dallamok őserdejében találtuk magunkat, és bizony nem maradhatott néhány testrészünk mozgás nélkül, de nem akármilyen volt ez a ringatózás. 🙂

Nem hétköznapi volt, sőt… Persze Beni tartotta a frontot, videózott, de Őt is elkapta egy különös, megfoghatatlan dolog. Természet és természetfeletti? 🙂

Azok a pillanatok, amelyekkel megajándékoztak minket, felejthetetlenné formálták az időt és a teret.

De valami más is történt ebben a bezárt tér-idő kontinuumban.

Ha valaki azt mondja, nem voltam képben, igazat adok neki. De akkor is állítom: ez a bezárt világ eltűnt számomra, ha csak röpke időre is.

Kinyitott egy kaput Zagar zenéje.

Nem hiszem, hogy csak nekem.

Lehet, hogy kettőt is: olykor a dallamok őserdejében fürödtem, egy boldog szigeten, máskor meg egy távoli galaxisban találtam magamat.

Hol itt, hol ott, de mindenütt béke és nyugalom honolt.

Nem vitás, hogy egy törzsi szertartás közepébe csöppentem… és a zene, a ritmus, a tánc is én voltam, mi több: nem volt én, hiszen az ego is elhagyott, a tömeg is megszűnt, csak az Egy volt…

Majd űrhajók sora cikázott körülöttünk és a dimenzióugrások közepette már a futurisztikus kép is eltűnt: az EGYsÉG volt velünk.

A gyönyörű és aranytorkú énekes, Bukky Visóval

Beninek elmondtam pár dolgot a fentiekről, de nem mindent.

Ja és persze a végén eljátszották Balázsék a kedvenc opuszunkat, a Wings of love-t.

Beni azt mondta, hogy ez már nem lesz, így nem tudtuk felvenni, mert elment a csomagjáért. 🙂

Micsoda öröm volt, hogy mégis jutott idő erre is.

A Kobuci lelkes közönsége is elengedte magát…

A tömeg hullámzott, a dallamok szárnyain repültünk egy szebb világba, ahol ismét önmagunk lehettünk.

A szerelem -és a szeretet tánca-lánca elszakíthatatlanul kell, hogy tartson minket!

Ezen a koncerten most ez sikerült!

Reméljük így lesz örökké!

Fogjuk meg a JELen minden egyes pillanatát!

 

Képek, videó: Beni

Visó

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét