Kezdőlap Kiemelt anyagaink Az emlékezés kapujában… Pleszkán Frici, a magyar Oscar Peterson 61 éves lenne

Az emlékezés kapujában… Pleszkán Frici, a magyar Oscar Peterson 61 éves lenne

1063
0

A műmag bemutatja: Az emlékezés kapujában… Pleszkán Frici, a magyar Oscar Peterson 61 éves lenne

Azt gondolom, hogy a magyar jazzművészet egyik legvirtuózabb zongoristája, Pleszkán Frigyes, a magyar jazz koronázatlan királya, a magyar Oscar Peterson volt.

 

Ezt nem azért írom, mert elfogult vagyok, közelről ismertem.

Nagy megtiszteltetés, hogy barátokká is fogadtuk egymást.

Nem tudom elfelejteni azt a napot, amikor drága Babókámnál (Csiri mamánál), Mőci, Oláh Emőd édesanyjánál találkozhattunk Hódmezővásárhelyen, először a Petőfi utcában.

Mőci, a közös barátunk, zeneszerző, jazz-zongorista annyira magasztalta Fricit, úgy emberileg, úgy zeneileg, hogy nem maradtak el a bizonyosság pillanatai sem.

Végül Babóka kedvéért felállt, majd gazella lépteivel odament ahhoz a hangszerhez, amelyik bizonyára már várta, hogy a fehér-fekete billentyűzet szakavatott mestere szólaltassa meg.

Amit láthattunk, hallhattunk néhányan, akik ott voltunk, azt hiszem, hogy soha nem felejtjük el.

Frici ujjai olyan simulékonyan tapadtak a billentyűkre, hogy azok el sem akarták engedni. Nem akarták, mert a boogie-woogie, a blues, a rock, de a jazz dallamai olyan elementáris erővel kértek teret a levegőben, hogy mindegyikünket arra késztetettek, hogy felálljunk.

Arra inspiráltak a megszólaltatott, előcsalogatott hangok, hogy mi is csatlakozzunk a dallamerdő, a dallamdzsungel őszinte valóságába – dúdoltunk, énekeltünk -, ahol nem marad senki sem érintetlenül: a lélek, az a lélek felszabadul, amelyik befogadja a kendőzetlen, tiszta, teljesen szabad hangok hatalmas energiáját, hiszen a szeretet hangjai ezek, amelyek a lélekből fakadnak, a lélekig hatolnak.

Nem azért zongorázott, hogy megmutassa, hogy ki is ő valójában, nem azért mutatta meg magát, hogy sztárként, csodagyerekként kezeljük.

Azért zongorázott, hogy megmutassa a DALBÓL FAKADÓ LELKÉT, azt a lelket, amelyik képes arra, hogy elvezesse embertársait a  jóság, a béke, a harmónia és a szépség felé: a művészetek, a dallamok olyan világába, amelybe bejutni csak az tud, aki odaadja magát teljes valójával, ha átadja magából azt a szerzett és isteni képességet, amit senki, de senki nem vehet el tőle.

Azt gondolom, hogy sikerült bejutnunk az ő világába, a kulcsot odaadta nekünk, hogy beléphessünk.

 

Nem engedhettük el anélkül, hogy ne hallgassuk meg a virtuózt. Ha kicsit nehezen is, megkértük – unszoltuk – Babókával, Mőcivel és Furka Zoli barátunkkal közösen (Zoli szintén kiváló zongorista) Fricit, hogy játsszon nekünk a jó öreg zongorán, amelyik mi mindent megélt már.

Ez a világ megmarad számunkra örökre s hiszem, hogy amikor felvételeken hallgatjuk, látjuk Pleszkán Frigyest, a zongorák és a lelkek húrjain játszó mestert, egy kicsit az emlékezés virágait is széthintjük – bizonyos vagyok abban, hogy ezt tudja Ő is ott fenn, az égi szférák zeneművészeként.

Megnyílnak, megfestődnek előttünk azok a képek, amelyek soha nem feledtetik velünk a szeretett barátot, a szeretett művészt, aki megütötte trilliárdszor a sok billentyűsort, a sok kis kalapáccsal együtt, azért, hogy a zongora hangszekrényében kifeszített fémhúrok megadják nekünk az emlékezés zenei hangjait most is, ebben a pillanatban.

Szeretettel őrzöm Pleszkán Frici emlékét, minden rezdülését, egész LÉNYét.

 

Nagyon hálás vagyok Frici lányának, Écskának, hogy fenti anyagokat felhasználhattam.

 

Fogadd szeretettel a fenti megemlékezést, hogy lerójam tiszteletemet a 2011. 02. 14-én elhunyt világhírű jazz-zongorista barátom, Pleszkán Frigyes előtt. A mai napon lenne 61 éves… 

Az a megtiszteltetés érhetett, hogy Hódmezővásárhelyen két koncertet szervezhettem Fricinek. A zeneiskolai fellépésén a vásárhelyi zenészek színe-java megjelent s olyan nagy sikere volt, hogy a közönség nem akarta leengedni a színpadról. Oláh Emőddel és Krámli Pityesszel játszott. Egyedi, virtuóz játéka, emberi és zenei alázata annyira megfogta azoknak a fülét és lelkét, akik hallgatták, hogy nem menekülhetett előle senki, főként, aki a jazz szerelmese volt. A „Magyar Oscar Peterson”, emlegették barátai, ismerősei, tisztelői, hiszen 11 éves korábban felvett a rádióból néhány Peterson-darabot, és bizony nagy hívőjévé vált. Játszott és játszott, de úgy, hogy mindig hozzátett egy kicsit személyiségéből, zongoratudásából.

Visó

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét