Kezdőlap Egyebek Rádióajánló – Interjú Fodor Jánossal – Ötéves a Rádió Bézs: sajtószabadság egy...

Rádióajánló – Interjú Fodor Jánossal – Ötéves a Rádió Bézs: sajtószabadság egy fillér fizetés nélkül – A hírek ma megosztóak, de a beszélgetés még mindig összeköt

100
0

Létezik olyan rádió Magyarországon, amelyben nincsenek reklámok, sem hírek, viszont mindenről lehet beszélni a műsoraiban. Mindenki végigmondhatja, amit gondol, a jó ízlés határain belül – ha pedig a hallgató nem kíváncsi tovább a beszélgetésre, egy gombnyomással átválthat a rádió másik csatornájára, ahol csak zene szól. Az öt éve működő Rádió Bézs a szabadság kis köre, amely lassan növekszik. A koronavírus-járvány sem árt neki, éppenhogy nagyobb figyelmet kapnak a műsorai. Fodor Jánossal, a rádió alapítójával ennek a szabadságnak az áráról is beszélgettünk.

A képhez tartozó alt jellemző üres; radioblezs.logo_.kult_.jpg a fájlnév

19:00-22:00 Fodrok – Fodor János műsora péntekenként

Bakos András: A Rádió Bézs a kezdeti program szerint felnőtt, érett, gondolkodó nőknek szóló, tabukat is feszegető műsorral indult, abban a reményben, hogy férfiak is odafigyelnek rá. Mi a tapasztalata, hogyan találtak, találnak rá a rádióra a hallgatók? – kérdeztük Fodor Jánostól.

Fodor János: A több mint öt éve elgondolt eredeti elképzelésen, ami kifejezetten női rádióról szólt, változtattunk, mert arra jöttünk rá, hogy nők és férfiak egyforma arányban hallgatnak minket. Továbbra is vannak elsősorban hölgyekhez szóló műsoraink. Tényleg izgalmas kérdés, hogyan találnak ránk. Nekünk nincs pénzünk reklámokra, nem tudjuk világgá kürtölni, hogy van itt egy termék, ami eladó, jelen esetben meghallgatható. Nincsenek óriásplakátjaink, nem hirdetünk országos médiumokban. Nem jutott más lehetőség, mint a világháló, ahol a rádió is szól. Lassan, hónapról hónapra alakult a hallgatói táborunk, most már tízezres nagyságrendű. Ami nem nagy, ahhoz képest, hogy ma egy kereskedelmi rádió milliós hallgatottságra hivatkozik. Nehezen, de úgy megy ez, hogy ha valaki elkezdi hallgatni, és lesz egy kedvence, egy műsorvezető, azt elkezdi követni, figyelni. Ezt pénz nélkül sikerült megoldani, úgy, ahogy.

Aki belehallgat, egy délelőtt alatt megtudja például, hogyan kapta a nevét Ferenc Józsefről egy új-zélandi gleccser, hogyan történt meg, hogy a deportált muzsikus romáknak akkor is játszaniuk kellett a táborban, amikor a szeretteiket vitték a gázkamrába, miképpen lehetne megakadályozni a Homokhátság elsivatagosodását, és milyen az, amikor egy miniszter elnézést kér a hibájáért. Minden gondolatot végig lehet gondolni és mondani, de ez a fajta rádió nem való hangfüggönynek egy nyüzsgő munkahelyre.

A képhez tartozó alt jellemző üres; fodorj_2-682x1024.jpg a fájlnév

Nyilvánvalóan nem fogja senki háttérrádióként hallgatni a Bézs1-et, a beszélő rádiónkat, mert emellett nehéz másra figyelni, dolgozni. A technika azonban lehetővé teszi, hogy akit érdekel például Juhász Árpád geológus sorozata, vagy a Dr. Bézs, vagy más műsor, azt bármikor, később meghallgathatja. Egy héten ötvenhárom új műsor készül, ami nem kevés, ezen a téren még ebben a vírusos időszakban is ötven százalékon tudunk teljesíteni.

Mi a benyomásuk, hogyan hatott a járvány a hallgatóik életére?

Sokkal több figyelmet kapunk, több lájkot a Facebookon, többen kapcsolódtak be a rádió nyitott csoportjába, mint korábban. A közösségi oldalon a műsorvezetők is föltesznek sok mindent, csoportokat hoznak létre, de a műsorajánlat közlésére használt főoldalunkat több mint kilencezer ember nézi. A nyitott csoportba naponta 30-40 új jelentkezőt fogadunk be, itt négyezer és néhány száz tagunk van.

Azért hoztak létre külön beszélő és zenélő rádiót, hogy legyen mégis olyan csatorna, amelyet munka közben is lehet hallgatni?

Pontosan. Nem akarunk elveszíteni senkit, akit már megnyertünk magunknak. A telefonos alkalmazás lehetővé teszi, hogy egy gombnyomással váltson, aki nem akar több beszélgetést hallgatni, de a zene kedvéért még velünk maradna.

Az volt az érzésem, amikor a Bézs2-re váltottam, hogy egy határozott ízlésű ember válogatja a muzsikákat.

A zenei kínálatban az egyedüli fontos szempont az volt, hogy ne divatot kövessünk, hanem igényes, szép zene szóljon, legyen benne harmónia, bármelyik korban is készült a felvétel. Azért remélem, ez nem csak az én ízlésemnek felel meg így. Amikor a team kikészít 6-8000 dalt, hogy ezek kerüljenek be, erőteljes válogató munka zajlik. Persze, ha ketten győzködnek, akkor meghajlok, de határozott elképzelésem és célom van.

A legnépszerűbb magyar rádió a Retró. Ebből arra lehet következtetni, a legtöbb rádióhallgató szereti a zenével átélhető időutazást, és valamennyire kíváncsi a hírekre is. A Rádió Bézs azonban nem ad híreket, mondván, békét szeretne, nem aktuálpolitikát, pártpolitikát. Öt év után is tartható ez a program?

Igen, ragaszkodunk hozzá. Nyilván napi politikai kérdéssé válhat az éhezés vagy a szegénység, és ezekkel a társadalmi problémákkal mi is akarunk foglalkozni, de azzal nem, hogy melyik párt melyik képviselője mit mondott legutóbb erről a parlamentben. Határozott tervem volt annak idején, hogy ne a különbségeket mutassuk meg, hanem a közös nevezőt keressük. A hírek pedig megosztóak. Különben is: kinek a híre igaz ma, melyik kutatóintézet mond igazat, és vajon igazat mond-e az MTI? Nehéz eldönteni. Nem bocsátkozunk napi aktuális csetepatékba, ugyanakkor van világnézetünk, véleményünk, amit nem is szeretnék kiszűrni. Ha jó újságíró beszél, minden szaván érződik, mit gondol a világról, akkor is, ha épp nem mondja ki. A hír nélküli rádió, az aktuálpolitika kerülése nem gyávaság: nem lesz addig társadalmi béke ebben az országban, amíg egymást ütjük-vágjuk-pofozzuk, miközben nagyon sok a közös értékünk. Mindnyájan szeretjük a szüleinket, mind azt gondoljuk, hogy normális oktatásra van szükségünk és normális egészségügyre, ezt pártállástól függetlenül mindenki így gondolja. Tehát érdemes arról beszélni, hogy mi van a szüleinkkel, és hogyan tudunk jót tenni. Vannak közös dolgaink. Nem megosztani akarom a hallgatóságunkat – miközben persze néha bicska nyílik a zsebemben, és legszívesebben üvöltve kiabálnám, hogy a király meztelen.

Megesett már, hogy bár a rádió a szelíd figyelmeket próbálja összegyűjteni, mégis kapott agresszív reakciókat?

Még soha. Egyetlenegy durva reakciót nem kaptunk. Csodálom is, hiszen közben mindenhol olyan bejegyzéseket lehet olvasni, hogy ha lenne hajam, égnek állna. Ebből a szempontból tényleg szerencsénk van: vagy nem figyelnek ránk annyira, vagy szeretnek, elfogadnak, tiszteletben tartanak.

Ezek szerint lehet olyan médiumot működtetni Magyarországon, amely nem vált ki negatív indulatokat, mégis mindenről beszámolhat, amiről szeretne. Csak a munkatársak nem ebből élnek…

Valóban nem. Mi úgy működtetjük ezt a rádiót, hogy senki sem kap egy fillért sem. Két évben fordult elő, hogy karácsonykor azok, akik a legtöbb időt töltik benn, valamilyen jutalmat kaptak, de pénzt soha senki nem vett föl. Ez önkéntes alapon szerveződött a társaság, amelynek létszáma mindig meghaladta az ötven főt. Közben persze jó lenne, ha lenne pénzünk, mert lakbért fizetünk, és technikai eszközök is kellenek, időt is töltünk a rádióval. Ezt normális esetben hirdetési bevételekből kellene fedezni, de ilyen bevételünk nincs. Amit a hallgatóktól kapunk, támogatásként, az megy az alapítvány számlájára, és a fenntartásra költjük el – aminek a költségéhez még mi is hozzájárulunk.

Nem sok újságíró mondhatja el, hogy nincs hiányérzete munka közben, nem kap a tulajdonostól kellemetlen kéréseket, és meg is él a munkájából. Mit gondol, erről mi tehetünk, vagy inkább tőlünk független folyamatok vezettek idáig?

Szerintem olyan médium, ahol nincs beleszólás, teljes szabadságot élveznek az újságírók, és meg is élnek a munkából, nincs már Magyarországon. Tisztelet a kivételnek, de szinte megszűnt a professzionális lapkészítés, egyre kevesebb olyan rádiót hallok, ahol minden szempontból profik a stáb tagjai. Igen, ez bizonyos értelemben rajtunk is múlt. Én tényleg régi motorosnak számítok, láttam a médiaháború kirobbanása óta, hogyan tagozódik az újságíró-társadalom, egészen odáig, hogy szerintem azóta már meg is szűnt, és lassan eltűnnek a valódi újságírók is. Tehetünk róla, persze, mert nem tudtunk igazi érdekképviseletet létrehozni, volt hitünk, abban, hogy majd jó lesz, és nem lett jó, beszariak voltunk, ezerfelé forgácsolódtunk, kiszolgáltatottá tett minket a rendszer – és nem csak ez a mostani orbáni, hanem a korábbiak is. Tanúja voltam annak, ahogy a Magyar Televízióból egyik napról a másikra csoportos létszámleépítéssel dobáltak ki embereket, úgy, hogy előtte volt képük végigvinni, hogy a közalkalmazotti státusz megszűnjön, tehát elháruljon az akadály. Tegnap bevittek a rendőrök egy férfit, mert a Facebookra kiírta a véleményét. Aztán szabadon engedték, az ügyészség intézkedett, de mégis: ez egybevág azzal, ami bármelyik lapnál, rádiónál, tévénél zajlik. Nem csak azt határozzák meg, ki kérdezhet, mit kérdezhet, hanem azt is, kit lehet behívni beszélgetni. És ezt elfogadják, tudomásul veszik az ottani játszmában résztvevők. Ez már nem szakma, ezek az újságírók az én véleményem szerint szolgák, bértollnokok. A jobbik eset az, ha úgy gondolják, hogy ez így helyes, mert akkor legalább nincs lelkiismeret-furdalásuk. Igen, és abban is van az újságíróknak felelőssége, hogy idáig jutott az ország.

Névjegy
Fodor János (1953, Budapest) újságíró, műsorvezető, pedagógus. Diákkora óta foglalkoztatja a média, iskolaújságot és iskolarádiót szerkesztett. 1972-ben érettségizett a zuglói I. István Gimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán majd a MÚOSZ újságíróiskolájában, a Magyar Rádió riporteriskolájában tanult. 1979 és 1986 között a Kossuth Rádió Krónikájának és a 168 órának a munkatársa, majd a rendszerváltásig a Magyar Televízió Híradójának szerkesztő riportere. 1991-ben ő készített interjút kollégájával, Déri Jánossal, utolsó műtétje előtt. 1991 és 2003 között a Magyar Televízió főmunkatársa. 2005-ben pályázott a Magyar Rádió elnöki posztjára – nem őt választották, viszont mennie kellett a rádióból. Szervezője volt a több tízezer ember évi ingyenes szűrésére létrejött Egészségligetnek, tagja a Déri János-díjat kiosztó kuratóriumnak, műsort vezetett, szerkesztett az ATV-n, a Poptarisznya.hu internetes rádión 2012-ben kapott műsort, Fodrok címmel, 2014-ben ő jelentette be a Pacsirta Rádió elindítását. Annak a médiumnak az volt a célja, hogy a felborult médiaegyensúly közepette meggyőzze az embereket arról, menjenek el választani. Az önkéntesekkel dolgozó Rádió Bézst 2015. február 2-án indította el.

Bakos András

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét