Nyolcvanhét éves korában, Nashville-hez közeli otthonában szombaton elhunyt Little Richard. A zenész halálának hírét fia, Danny Penniman közölte a Rolling Stone magazinnal, de a halál okát nem árulta el. Nem akárhonnan indult – nem akárhova jutott…
Richard Wayne Penniman koldusszegény, vallásos fekete családban született a Georgia állambeli Macon városában. Apja vándorprédikátor volt, ő a templomi gospelkórusban kezdett énekelni, de hamar megszökött és felcsapott vándorszínésznek.
Sikertelen dzsessz- és bluesénekesként folytatta, és hiába nyert meg 18 évesen egy tehetségkutató versenyt, a nagy áttörés elmaradt.
Visszatért szülővárosába, ahol napközben egy konyhán mosogatott, este pedig egy bárban szórakoztatta a nagyérdeműt.
Egy helyi énekes szárnyai alá vette, a szakmai tanácsok mellett felpomádézta a fiatalember haját, kifestette arcát és csiricsáré ruhákba öltöztette, hogy már megjelenésével is feltűnést keltsen.
1955-ben küldött egy demófelvételt egy kiadónak, ahol adtak neki egy esélyt. A dolog nagyon halványan ment, amíg Richard be nem gerjedt és nem túl szalonképes szöveggel rögtönözni nem kezdett 🙂
A “kimosott” szövegű szám Tutti Frutti címen jelent meg – ezzel új csillag született. Két éven át telt házas turnék, filmek követték egymást, amihez csak nyúlt, sláger lett. E korszakának terméke a Good Golly Miss Molly, a Lucille, a Long Tall Sally, a Ready Teddy, a Baby Face. Fekete volt, meleg volt, tehetséges és hangos… A közönség imádta a különc kinézetű, féktelen énekest, aki a zongorán állva vagy fekve verte a billentyűket, üvöltötte dalait.
1957-ben egy ausztrál turné közben váratlanul megtért, megtagadta homoszexualitását és otthagyta a show-bizniszt. Egyesek szerint a repülőút során egy fényes tűzgolyót látott elhúzni az égen, ez rémisztette meg ennyire s vezette arra, hogy a rock and roll és az életmódja ördögtől való, s hiába mondták neki, hogy az nem Isten figyelmeztetése, hanem a szovjet Szputynik-1 volt… Évekig prédikátorként szolgált a Hetednapi Adventista Egyházban, a zenével nem szakított, de csak gospelt énekelt – lényegesen kisebb sikerrel.
A hatvanas évek közepén tért vissza régi műfajához, ekkor azonban már nem ünnepelték, változott a zene és a közönség ízlése is.
Turnézott a Rolling Stonesszal, zenekarának gitárosa pedig Jimi Hendrix volt.
1972-ben a Wembley-stadionban adott nagysikerű koncertet, fellépett Bill Clinton elnöki beiktatásán, az atlantai olimpia záróünnepélyén, a kilencvenes évek végén a budapesti Kisstadionban is koncertezett.
+1: Tiszteletére az Illés-együttes is dalt írt:
A pillanatoknak élt, olyan volt, mint egy
fényesen csillogó flippergolyó Isten,
a szex és a rock & roll között.
