Kezdőlap Egyebek Anyák napjára… Köszöntünk minden kedves Édesanyát

Anyák napjára… Köszöntünk minden kedves Édesanyát

143
0

Édes és anya… elválaszthatatlan fogalmak

Nem tudom, hogy mennyi mindent élt át Édesanyám, amikor megszült és később.

Amiben biztos vagyok, hogy engem még mindig kísér, most is bennem él féltő-óvó tekintete, amikor hosszú útra mentem, lágy szíve, mosolya, minden cselekedete, amelyek  kimondatják ezt az egyszerű, de legszebb szavunkat, amelyben minden benne van: Édesanya!

A képhez tartozó alt jellemző üres; Raphael_Madonna_Pasadena.kult_.jpg a fájlnév

Hálás vagyok, hogy itt lehetek még mindig veled, köszönöm, hogy életet adtál, felneveltél, óvtál.

Megértetted velem, hogy ez az élet egy ajándék, amelyben a létezés örömei meglátogatnak, ha kinyitom szívemet, elengedek minden horgas képet.

Én most annyit írhatok, hogy a szavak szökni készülnek előlem, mert így nehéz megköszönni azt, amit adtál értem, azt amit csak egy Édesanya adhat: életet.

Csak úgy tudom meghálálni, ha most fogom a kezed és visszaadom azt, amit adtál nekem, miközben holtomig ölellek.

Kedves Testvéreim!

Köszöntsétek Édesanyátokat sok szeretettel!

Küldöm ezt a kis összeállítást minden kedves Édesanyának!

De nekünk, örök gyermekeknek tiszta és fájó szívvel kell emlékeznünk eltávozott Édesanyáinkra is, abban a reményben, hogy Isten Végtelen Szeretete vigyáz már rájuk. és az örök mennyi birodalomban várnak ránk.

Öleléssel: Visó

“Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (…) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.”/Esterházy Péter

Forrás: https://www.citatum.hu/kategoria/Anyak_napja

“Emlékek? Igen, vannak emlékeim, drágák és távoliak, akár a pillangók. Megannyi varázslatos, apró, repkedő színfoszlány, amivel a kíváncsi kisfiú alakjába bújt idő játszik. Senki sem mer rászólni: – Ne nyúlj hozzájuk, különben lejön a por a szárnyukról, és többé nem tudnak repülni! (…) Anya a legnagyobb, legerősebb és legépebb szárnyú pillangó. Amikor kicsi voltam, túláradó, vakító fényként ragyogott a házunkban. Kétségtelenül ő gyakorolta a legnagyobb hatást az életünkre. Attól a perctől fogva, hogy hazamentem az iskolából és beléptem az ajtón, éreztem a jelenlétét a levegőben. Éreztem az illatát a főztjében, láttam a kitárt ablakokban, és hallottam az édes, divatjamúlt tamil dalokban, amiket a rádión hallgatott.”/ Rani Manicka

Forrás: https://www.citatum.hu/kategoria/Anyak_napja

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét