„Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.” /Zsoltár 25,8/
Milyen mélyen elítéljük Júdást azért, mert elárulta Jézus Krisztust! Csaló ember volt, hiszen mindig elvett a közös pénzből. Mindenkitől sajnált mindent, és pazarlással vádolta azokat, akik nem az ő hasznát gyarapították. Anyagilag minden helyzetből „jól” akart kijönni. Mármint, amit ő jónak tartott! Soha nem járt egyenes úton!
Gondolkozzunk el Júdás viselkedésén. Nem hasonlítunk egy kicsit mi is hozzá? Nincs-e meg bennünk is Júdás hajlama? Mi soha nem akarjuk a magunk hasznát, akár mások kárán is?
Ha elveszünk valamit, ami nem a miénk, nem hessegetjük-e el azzal a lelkiismeretünket, hogy milyen csekélység ez ahhoz képest, amit mások elvesznek?
Ha valami rosszat teszünk, akkor nem igyekszünk-e kibújni a felelősség alól, és nem hárítjuk el a vádat azzal, hogy nehéz körülmények között élünk, esetleg igyekszünk másra terelni a gyanút, s ezáltal csökkenteni az elkövetésünk súlyát?
Hány ember életét nehezítettük már meg, tettük tönkre azzal, hogy rosszat gondoltunk róluk, és ennek hangot is adtunk, nem törődve azzal, hogy milyen károkat okoztunk neki akár lelkileg, akár erkölcsileg, akár anyagilag!
Addig nem gondolkozunk el igazán azon, hogy hogyan viselkedünk, amíg a Szent Szellem nem szembesít bennünket a hajlamainkkal!
Júdás „se akart igazán rosszat” Jézusnak, csak sok pénzt akart szerezni.
Ha előre tudta volna, hogy a kapzsisága révén Jézust megfeszítik, akkor talán nem árulta volna el őt, hiszen a papok megígérték neki, hogy nem bántják Jézust, ezért nem is érzett különösebb megbánást a tette miatt.
Csak akkor jött rá, hogy mit követett el, amikor tényleg fogva tartották az Urat, és mindent elkövettek a zsidók, hogy kivégeztessék Őt.
Akkorra már hiába próbált visszakozni, hiába akarta visszaadni a pénzt, már nem tudta helyrehozni a bűnét!
Ez mutatja azt, hogy a SZAVAINKNAK ÉS A TETTEINKNEK SÚLYA VAN!
A szavunkkal is tudunk ÖLNI!
Sokszor van úgy, hogy nem gondoljuk végig, kinek mit mondunk, amit később megbánunk!
Nagyon fontos, hogy soha, senkiről, semmi rosszat ne mondjunk! Még akkor se, ha erről meg vagyunk győződve, mert minden egyes kimondott szó, visszahat ránk!
Végzetes következménye lett a vége Júdás csalásának és árulásának!
De miért Júdás lett az áruló?
A Bibliába megírták, hogy Ő eleve elrendelt személyiség volt, a kárhozatra született!
Úgy jött a világra, hogy Isten tudta, ő lesz az, aki elárulja a Fiát, és a hóhérok kezére adja.
Júdás erre a feladatra született meg! Ő a gonosz erők fia volt, és be is töltötte ezt a szerepet! Élete szüntelen csalás, és mások kihasználása volt, amiért nem érzett semmiféle megbánást!
Tudjuk, hogy Isten a szíveket vizsgálja, és ismeri a gondolatainkat is! Nem mindenkinek bocsájt meg!
Ha nincs meg az emberben a jóra való hajlam, akkor az az ember a kárhozatra született meg!
Ez azt jelenti, hogy Isten azt a bennünk lévő szellemi világot nézi, amit mi egy ideig nem láthatunk, nem tudhatunk.
Ez az a tudatalatti világ, amiről nekünk sejtelmünk sincs! Egyedül Isten tudja feltérképezni azt, hogy mire vagyunk hajlamosak, illetve mire vagyunk képesek!
Mi teljesen másnak képzeljük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk!
Sokkal szebb és jobb elképzelésünk van önmagunkról!
Isten ezért engedi meg a Szent Szellemnek, hogy szembesítsen bennünket a valós önmagunkkal!
Ha ez bekövetkezik, akkor jövünk rá, hogy valahol mi is Júdások vagyunk! Csalók, árulók és gyilkosok!
Azonban nekünk az az igazi ajándék, hogyha Isten úgy látja, hogy hajlamunk van nem csak a rosszra, hanem a jóra is!
Ezért minden „szembesítés” alkalmával adja a megbánás ajándékát, és ha ez bekövetkezik, akkor adja a vigasztalás ajándékát, végül a szabadítás ajándékát is!
Lehet, hogy most nem értjük, hogy miért ajándék a megbánás, hiszen elég lesújtó érzés rájönni, hogy milyen méltatlanok vagyunk az Úr figyelmére!
Csak később értjük meg, milyen csodálatosan nagylelkű az Atya, amikor minden szembesítés, megbánás és vigasztalás után egyre szabadabbak, egyre kiegyensúlyozottabbak leszünk!
Végül olyan állapotba jutunk, amikor már nincsenek félelmeink, amikor megszűnnek a különböző fóbiáink! Jól érezzük magunkat! Lelkileg, testileg, szellemileg végtelen szabadok és elégedettek leszünk!
Ezek mellett érezzük Isten szeretetét, védelmét, örömét!
Nincs bennünk gyűlölet, és ha pillanatnyilag haragszunk valakire, az is gyorsan elszáll!
Hosszú távon nincs bennünk semmilyen negatív érzés! Mindenre nyitottak leszünk! Az öröm és a szeretet képessége megtalálható lesz bennünk!
