Kedves Látogató!
Április 16-án Csongor napja van.
Gondolom, hogy egyből beugrik mindenkinek Vörösmarty Mihály költeménye, hiszen a neves költőnk egyik főszereplőjének ezt a nevet adta.
A névről: török eredetű régi magyar személynév, jelentése: sólyom.
Híres Csongorok: Ferenczy Csongor színész, Kassai Csongor színész, Nagy Csongor-Zsolt színész, Szalay Csongor szinkronszínész.
Lelkének vásznai
Szomorúsággal teli szívemet nyújtom most át neked, hiszen egy kedves ismerősöm már a lelkének vásznaira nem fest boldog színeket, így a mienkére sem.
Velünk van
Balázs CSONGOR már nem ontja magából sziporkázó megjegyzéseit, nem hallgathatjuk kedves szavait, nem nézhetjük, ahogyan focizik. Nem láthatjuk, csak érezhetjük, hogy még velünk van, ott van minden rezdülésünkben, beírta magát a mi emlékkönyvünkbe egész lénye…
Határtalan őszinteség
Bennem a kedves, barátságos mosolya, a mindig határtalanul őszinte beszélgetéseink, hatalmas kisugárzása maradnak meg… és még valami: azok a gondolatok, amelyek utat kértek, egyszerűen özönlöttek belőle, amelyek papíron és elektronikus felületen kaptak helyet, hiszen poétaként is megmutatta elárvult lelkét.
Kereste és nem találta meg azt, amit, meg akit szeretett volna.
Magánya, a világgal és az emberekkel szembeni értetlensége, a szépség iránti vonzódása, a természet iránti alázata, a komor és reménytelen képek hangulatainak kavalkádja tárul elénk, amikor olvassuk verseit.
A gyász lehangoló festékje borult most mindannyiunk lelkére
Égi birodalom ölelése
Hiszem azt, hogy Balázs drága lelke ott pihen valahol az égi birodalom ölelésében.
Örök fényesség
Ebben az égi biztonságban, a végetlen szeretetben egyszerre megtalálta azt, akit keresett egész 20 évében… és megpihen az örök fényességben…
Béke és nyugalom
Kívánok Édesanyjának, családjának, minden kedves gyászolónak békét, nyugalmat…
minden olyan szép
…egyszer talán megértjük Őt is, hogy miért sietett oda, ahol minden más, minden olyan szép…
Balázs Csongor:
Az utolsó percek
Sötét erdőben bolyongok, fázok s a félelemtől szenvedek.
Egyre jobban szorongok, már látom a fényt, csak reszketek,
Nem tudom, mi történik, hallok egy hangot csendesen,
Felismerem a lágyságát, ő az, az én kedvesem.
Búcsúzik tőlem kellően gyengéden,
Látom az arcát, ez ő, maga az éden,
Gyönyörű, kék szeme az ő altató fegyvere,
Szemeiben felcsillant a könnyek tengere,
Közel hajol, érzem az édes ajkait,
Közben érzem a sötétség karmait…
2018. október 4.
Teherrel bélelt földi világ
Balázs Csongor Édesanyját megkértem, hogy legyen olyan szíves és adja nekünk “gondozásba” verseit, mert azok arra mutatnak rá, hogy költészetével is “helye” lett volna a “nagyok” között, ebben a megannyi teherrel bélelt földi világban.
Roskadó lélek
Fogadd szeretettel a magánytól és a meg nem értettségtől roskadó lélek égbekiáltó verseit magazinunk felületén.
Hálával és végtelen szeretettel:
Visnyei Ferenc/Visó
