„Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?” /János 11,40./
„… hogy megmaradjon bennetek az én örömem, és a ti örömetek teljes legyen.” /János 15,11./
„Aki hisz énbennem, … élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” /János 7,38/.
„Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog.” /János 4,14./
„Ez a lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt…” /Rómaiak 8,16./
Már több emberben felmerült a kérdés, honnan tudhatják, hogy ők jó úton járnak-e?
Jeleket, megerősítéseket várnak annak bizonyságául, hogy őket Jézus Krisztus vezeti.
Tulajdonképpen, amíg ilyen kérdések merülnek fel bennünk, addig biztosan nem sok köze van hozzánk Istennek, és nekünk se Istenhez!
Amíg félelmeink, vágyaink vannak, amíg tudjuk, hogy mit kell tennünk, és mit nem, amíg tervezzük a jövőnket, addig biztos, hogy nem jó úton haladunk!
Amíg mi döntjük el, hogy mikor mit csináljunk, amíg másokat kritizálunk, megszóljuk bizonyos tulajdonságaik vagy tetteik miatt, addig rossz vágányon halad az életünk! Amíg irigyek, rosszindulatúak vagyunk, amíg bármilyen negatív indulat megtalálható bennünk, amíg nem tudunk önzetlenül szeretni másokat, addig nem sok közünk van Istenhez.
Ha azt akarjuk, hogy Jézus vezesse az életünket, akkor át kell adnunk az irányítást az akaratunk felett! Ha ez sikerül, akkor csodába illő változások következnek be az életünkben.
Nézzük meg, hogy mit kapunk cserébe azért, amiért átadtuk az életünket Istennek?
Ha Isten útján járunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az alább felsorolt „ajándékok,” a mindennapi életünkben állandósulni fognak.
Ezek a „jelek,” amikor Isten vezet bennünket:
Szeretet:
Amíg élünk, mindig szükségünk van arra, hogy szeressünk és szeressenek! Azonban Isten nélküli életünkben nincs az az emberi szeretet, ami maximálisan kielégítené a szeretetéhségünket!
Ha meg is kapjuk valakitől a túláradó szeretetet, az eltorzíthatja a személyiségünket!
El hisszük, hogy pótolhatatlanok vagyunk, magabiztosak leszünk, felsőbbrendű érzésünk lesz, és elhisszük azt is, hogy nélkülünk nem lehet élni!
Az emberi szeretetet nem lehet összehasonlítani Isten szeretetével!
Isten szeretete érdek nélküli, és aki megkapja, olyan végtelen hálát és örömöt érez, amit nem lehet elmondani, de azért megpróbálom!
A szív csordultig tele van hálával és örömmel, kibeszélhetetlen boldogság érzettel!
Ebben a szeretetben van az ember öröme, biztonsága, bizalma, végtelen szabadsága, isteni bölcsessége és egyszerűsége.
Egyszerűen tudjuk, hogy bármi jöhet, Isten szeretetét egyetlen ember se veheti el tőlünk!
Öröm:
Ezután az öröm érzése állandósulni fog az életünkben.
Megkapjuk az „öröm forrását!”
Éljük a hétköznapokat sok-sok nehézséggel, az is lehet, hogy betegségekkel és fájdalmakkal kell mindennap megküzdenünk, de az öröm érzése nem apad el!
Előfordul, hogy nehéz helyzetekkel kell szembenéznünk, de a szívünkben, elménkben ott „lappang” az öröm, hogy mihamarabb előtörhessen.
Olyan csoda ez, amit ésszel fel se lehet fogni!
Biztonság:
Amíg lelki emberek vagyunk, állandó félelmek között élünk. Mindig félünk valamitől, vagy valakitől.
Ám, ahogy megkezdődik a szellemi tisztulásunk, szinte azonnal megszűnnek a félelmeink!
Már nem félünk a holnaptól, nincs bizonytalanság érzetünk, nem félünk senkitől sem, hiszen hatalmas támaszunk, hatalmas erő van velünk! Olyan biztonságban érezzük magunkat, mint amilyen biztonságban még soha nem voltunk azelőtt!
Bölcsesség:
Az akaratunk átadásával megszűnnek az addigi életünkben kialakult nézeteink, elveink.
Olyan átalakulásokon megyünk keresztül, ahol már nem „Én vagyok” a fontos, hanem Isten, Jézus Krisztus, és „MI vagyunk” a fontosak!
Háttérbe szorulnak a saját elgondolásaink, így az Úr rajtunk keresztül tud megnyilvánulni.
Csodálatos megtapasztalás az, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy rajtunk keresztül Ő szól másokhoz, és közben megosztja velünk is a felfoghatatlan bölcsességét!
Örökké hálásak leszünk mindenért, amit Istentől kaptunk, és kapni fogunk!
Nem esik nehezünkre a hálaadás, hiszen a szívünk tele van vele mindennap!
Halhatatlanság tudata:
„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. /2Timóteus 1,10./
Az eddig felfoghatatlan, felfoghatóvá és világossá válik!
Az embereket mindig érdekelte, hogy honnan jöttünk, és hova tartunk?
Minden korban különböző teóriákat gyártottak, és ma is gyártanak arról, hogy mi lesz a földi élet után?
Magát a halált, se felfogni, se elfogadni nem tudjuk. Annyit tudunk, hogy a földi életünk halandó! Nem tudjuk felfogni, hogy néhány évig élünk, utána nem lesz semmi!
Persze, hogy lesz! A test ugyan meghal, de a szellem és a lélek tovább él!
Tulajdonképpen, szellemi alakban folytatódik az életünk.
Az Úr tudatja velünk, hogy itt kell a földi életünk során a javulásnak és a megtisztulásnak bekövetkeznie ahhoz, hogy részesei legyünk a mennyei örök életnek!
Ha ezt megértettük, és megtesszük, akkor megértjük, mi a lényege, és mi az értelme az életünknek!
Ezek után már úgy éljük az életünket, hogy nem vesszük természetesnek azt, hogy élünk!
Tudjuk, hogy minden nap, amit itt töltünk a Földön, ajándék Istentől!
Lehetőség arra, hogy pozitív irányban megváltozzunk, és alkalom arra, hogy mindig engedelmeskedjünk az Úrnak!
Fontos, hogy jobbá tegyük ne csak a saját, hanem mások életét is!
Azt nem tudjuk, hogy meddig élünk, de azt igen, hogy hova kerülünk!
Bármi történjen is, ha eltávolodunk Istentől, akkor is tudni fogjuk, hogy mit kockáztatunk!
Isten már megvilágosította nekünk a lehetőségeket!
A választás joga mindig a miénk!
Érdekesek azoknak az embereknek a beszámolói, akik átélték a „klinikai halál” állapotát! Közülük mindenki betekintést nyert az elkövetkezendő életbe.
Egytől egyig igaz, hívő emberekké váltak, és mindenki sokkal többre értékelte a földi életét, mint azelőtt!
Feladták az anyagi világ előnyeit, a szellemi életért! Drasztikusan megváltozott az értékrendjük! Mindannyian jobbá váltak!
A balesetek előtti hitetlen emberek, a megtapasztalások után, hívő emberekké váltak!
Találkoztak Jézus Krisztussal, és kivétel nélkül a végtelen isteni szeretetről beszéltek!
Azonban nem kell mindenkinek megtapasztalni, illetve átélni egy balesetet ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy át kell engedni az életüket Jézus Krisztusnak!
Ha sikerül teljesen alárendelnünk magunkat az Úrnak, akkor mi is megtapasztaljuk, és elmondhatjuk, hogy Isten megosztotta velünk az életét, minden csodájával együtt!
