Rachmaninov családja részben tatár eredetű, a Rachmaninovok a 16. század óta álltak cári szolgálatban és a család 
tagjai gyakran választották a katonai és zenei pályát. A zeneszerző diákévei csendesen teltek, 18 éves korában hívta fel magára a figyelmet Első Zongoraversenyével, mely meglepően érett kompozíciónak számított. 1896-os Első szimfóniája megbukott, Rachmaninov pedig mély depresszióba esett. A zeneszerző azonban egyre többet komponált és 1901-ben több ismert műve is született, úgy mint a Cselló szonáta, a Két zongorára írt második szvitj és mesterműve a Második zongoraverseny. Bár zeneszerzőként való elismerése váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével hamar tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristája volt.
Művei többsége Csajkovszkijéval rokon késő romantikus stílusú, bár jelentős mértékben érezhető Chopin és Liszt hatása is. Rachmaninovot a filmrendező Scott Hicks felkavaró, és óriási sikert arató filmje, a Ragyogj, (Shine) ismertette meg közelebbről.
A film a zseniális zongorista, David Helfgott romantikus regényírók fantáziáját is megszégyenítő élettörténetét meséli el, akinek sorsa szinte misztikusan összeforrott Rachmaninov “nagy”, 3. zongoraversenyével.
A filmet több kategóriában is jelölték Oscar-díjra, melyet végül a zongoraművészt alakító Geoffrey Rush kapott meg.
A filmben hallhattuk, láthattuk Rimszkij-Korszakov híres Dongójának a zongoraátiratát is, melyet ugyancsak Rachmaninovnak köszönhetünk.
filharmonia.hu/youtube.com
