Annyira felemelő érzés lenne, ha a mai szeretett Anyaországunkban is egyszerre dobbantanánk annak érdekében, mint anno’, 172 évvel ezelőtt a forradalom -és szabadságharc kiemelkedő személyiségei, akik azon fáradoztak – többek közt -, hogy megteremtsék a nemzeti önérvényesítő képességünket, hogy saját sorsunkról ne mások, idegen hatalmak dönthessenek, és hogy hazafias önbecsülésünket ismét birtokoljuk.

Így bizony nemzeti öntudatunk halványuló fényei ismét ragyognának, emlékeztetnének arra, hogy nekünk mi is a feladatunk ebben a mai világban. 

Ma is kötelességünk –  és mindent meg is kell tennünk ennek érdekében -, hogy az önbecsülésünket, a nemzeti öntudatunkat visszaszerezzük, és minden magyar polgárnak is el kellene oda jutni, hogy (ha kell!) harcoljon e hatalmas kincsekért, mivel ezeket évszázadokon át belénk fojtották. 

Hiszem azt és tudom is, hogy 1848 példája megmutatja nekünk azt az utat, amelyen mennünk kell – nem visszafelé -, hanem előre, a szabadság, a béke és a szeretet égisze alatt, az egyetemes magyarság, de a jövő generációi nevében is! 

Így képesek leszünk erőinket egyesíteni, hiszen ha összefogunk, akkor együtt sikerül felébreszteni és megrengetni is ezt a világot, amelyben jelenleg bizonytalan lábakon állunk, nem találjuk helyünket sem hazánkban, sem másutt… 

Isten áldja Magyar Hazánkat, Minden Magyar Testvérünket, bárhol is éljenek!

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot. 

Sarkady Sándor: Zeneszó zeng

Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre –
Magyarország örömére.

Szabadság dala szálljon,

Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ –
Gyönyörű légy Magyarország.

Összeállította, bevezetőt írta: Visó