Akarom, nem akarom…
Mindannyiunknak van egy „rejtett ajtaja”, amely a lelki, illetve a szellemi világunkba vezet. Ezen az ajtón azt engedünk be, akit akarunk! Sokszor tudatlanul, „hívatlan vendégeket” is beengedünk, akiket jobb lett volna, ha kirekesztettünk volna, mert ha már egyszer „beköltöztek,” nehezen válnak meg tőlünk!
Ezek a gonosz szellemek! Nagyon nehéz megszabadulni tőlük, mert életünk során szépen „berendezkednek” a lelkivilágunkba, az elménkbe, és befolyásolják az életünket, irányítják az akaratunkat!
Azonban van Valaki, aki ott áll szerényen, csendesen a láthatatlan „ajtónk előtt,” és várja, hogy behívjuk az életünkbe, hogy rendbe hozza és „kitakarítsa” azt!
„Ezt mondja az Úr: Engem keressetek, és éltek!” /Ám 5,4/
„Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” /Jel. 3,8b/
Jézus nem jön hívatlanul, csak akkor, ha mi kérjük, hogy jöjjön! Segítséget is általában akkor nyújt, ha mi is akarjuk, hogy segítsen!
Jézus Krisztus semmit nem tesz a mi tudatos akaratunk nélkül!
Itt csak tudatos segítségkérésről lehet szó! Nagyon ritka esetben avatkozik be az életünkbe, kérés nélkül!
Egész életünk arról szól, hogy milyen szellemi erőket engedünk be az eltelt évek alatt? A hangulatunk is ilyen módon váltakozik.
Ha rossz a hangulatunk, idegesek, depressziósak vagyunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy gonosz erők befolyása alatt vagyunk.
Ha pedig nyugodt, békés érzetünk van, és sok mindennek tudunk örülni, még a lényegtelen dolgoknak is, akkor pedig Jézus Krisztust és az angyalokat engedtük be az életünkbe.
Ha nem akarunk a Sátán hatalma alatt állni, akkor kérni kell Istent, hogy segítsen, és ebben az esetben semmi hatalma nem lesz semmilyen gonosz erőnek felettünk!
Ha ellenállunk nekik, akkor kudarcot vallanak!
Isten, ha kérjük, mindig mellettünk áll, és minden esetben segíteni fog!
Ha valaki a keresztény életet választja, annak tisztában kellene lennie azzal, hogy Istenért, a kereszténységért, le kell mondania önmagáról, az akaratáról, minden anyagi és egyéb csábításokról!
Tisztában kellene lennie azzal is, hogy ezután Jézus Krisztus irányítja az életét, ezért nem teheti meg azt, amit eddig megtehetett, és mások megtehetnek.
Mindent elfogad az Úrtól, legyen az számára jó, vagy rossz dolog, mert az a saját, és mások érdekét is szolgálja!
Ha ellenkezünk, akkor Isten tervét hiúsítjuk meg, és mi is szenvedünk a kudarctól.
Addig érnek kudarcok bennünket, amíg meg nem tanuljuk a teljes engedelmességet!
Az engedelmességgel lehetővé tesszük, hogy valódi kapcsolat jöjjön létre köztünk és Jézus között!
Ebben az esetben történhet meg az ÚJJÁSZÜLETÉS, és ezzel együtt a megvilágosodás, amikor végre rájövünk, hogy minden milyen tökéletes és egyszerű!
Ahogyan Jézus Krisztus feláldozta értünk magát, nekünk is fel kell áldoznunk magunkat Érte!
Ha be akarjuk engedni életünkbe Jézus Krisztust és az angyalokat, akkor megszabadulunk a sátáni erőktől, és védelmet kapunk Tőlük.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk ne kelljen ébereknek lennünk! Nagyon is vigyáznunk kell, mert ez az idilli kapcsolat könnyen elillan. Ha nem vigyázunk, a figyelmünk elterelődik, és nem Istent és Jézus Krisztust tartjuk a legfontosabb életcélunknak, hanem a vágyainkat, kívánságainkat, akkor megszakad a kapcsolatunk velük.
Ha Istent választjuk, akkor alá kell vetnünk magunkat az Ő akaratának, hogy megszabaduljunk a bennünk lévő rosszra való hajlamunktól!
Sok-sok próba elé leszünk állítva, amelyek kezdetben nagyon nehezek, de ahogy haladunk előre, egyre könnyebbek, egyre szabadabbak, egyre boldogabbak leszünk!
A végén eljutunk egy olyan lelki, szellemi állapotba, amikor úgy érezzük, hogy Isten minden elvárása velünk szemben olyan egyszerű, és olyan természetes!
Csak addig volt nehéz, amíg el nem indult bennünk az engedelmesség, amíg a kívánságaink és az önzéseink megkötözöttségében éltünk!
Addig nagyon keserves volt minden! Azonban most, hogy engedelmessé váltunk Isten számára, tökéletes állapotba kerültünk Vele, megértjük az akaratát, megértjük, hogy mit, miért tesz, és mit vár el tőlünk!
De ha nem engedjük be az életünkbe se Jézust, se az angyalokat, akkor a pillanatnyi hangulatunknak és a csábításoknak engedve, inkább a bukott angyaloknak és a gonosz szellemeknek engedünk!
Hagyjuk, hogy látszólag könnyű legyen az a bizonyos széles út, amely lefelé lejt és a kárhozatba visz!
Ellen tudunk-e állni nekik? Ez bizony nagyon nehéz, mert olyan vágyakat ébresztenek bennünk, olyan reményekkel csábítanak minket a gonosz szellemek, amelyekre régóta vágytunk, amiket el tudnánk képzelni magunknak! Áhítjuk azt a valamit, vagy valakit, ami, vagy aki később valószínű, hogy a vesztünket okozza! Azonban erre, sokáig nem jövünk rá!
A rossz erőknek sokkal könnyebb engedelmeskedni, mert nincsenek elvárások, nincsenek erőfeszítések, minden olyan egyszerűnek tűnik! Csak rá kell bólintanunk, csak akarnunk kell!
Később jövünk rá, hogy becsaptak bennünket, hogy minden csak illúzió volt! Marad a keserves csalódás és a kiábrándulás!
Nem marad el a „büntetés” sem, hogy ha a rossz utat választjuk! Bármit teszünk, bármit mondunk, a későbbiekben mindenért vállalnunk kell a felelősséget, vállalnunk kell a következményeket!
Egyszer eljön az idő, amikor a tetteinkért, a gondolatainkért és a szavainkért is meg kell fizetnünk!
Ha sorozatosan engedünk a vágyainknak és a kívánságainknak, életünk során, akkor az örök életünkben a másvilágon, szűnni nem akaró nyugtalanság, örökké tartó, nyomasztó lelkiismeretfurdalás, lelki fájdalom kísér minket, amelyekre soha nem lesz enyhülés!
Az biztos, hogy Isten elvárásainak eleinte nagyon nehéz eleget tenni! Jézus Krisztus segítsége nélkül nem is lehet! Segítséggel is nagy-nagy erőfeszítések árán tudunk csak helytállni!
Mert mindenről le kell mondanunk, ami eddig fontos volt az életünkben! Nem csinálhatjuk azt, amit eddig csináltunk. Állandóan figyelnünk kell Istenre és Jézus Krisztusra.
Eleinte nagyon vigyáznunk kell, nehogy valamit rosszul tegyünk, vagy rosszat mondjunk! /Ez az igazi Isten-félelem!/
Az igaz, hogy nehéz ez az út, az alagút sötét és hosszú, ám a fény már ott látszik az út végén! És ha kiérünk a fényre, akkorra sok-sok nehézségen és fájdalmon túljutottunk!
Ne felejtsük el, hogy ezen az Úton velünk van Jézus Krisztus, akitől bármikor kérhetünk enyhülést, vigasztalást és segítséget, hogy elbírjuk viselni a nehézségeket!
Ha sikerül végigmennünk a lemondás útján, akkor vár minket Isten szeretete, öröme, nyugalma, gondoskodása, szabadsága és bölcsessége!
Visszanézve a megtett keserves útra, már nem tűnik olyan nehéznek és olyan fájdalmasnak!
Szívünkbe beköltözik Jézus Krisztus, és árad ránk Isten szeretete, öröme, nyugalma és bölcsessége!
Melyik utat akarjuk, és melyiket nem akarjuk?
A döntés és a választás lehetősége a mienk! A folytatásba és a végkimenetelbe azonban nincs beleszólásunk!