Kedves Testvérem, Látogatóm!
Szomorú hírrel szolgálhatok…
Kedves, szeretett barátom, kollégám, a hódmezővásárhelyi dr. Móricz József belgyógyász-diabetológus főorvos máshol írja már az orvosi recepteket, másoknak ad tanácsokat.
Nagy sajnálatomra, a sok-sok földi dolgom miatt nem tudtam elmenni hozzád az utóbbi időben, hogy kicseréljük gondolatainkat, kicsit elrugaszkodjunk ettől a mai nyüzsitől.
Megígértem pedig egy kedves, közös ismerősünknek, hogy meglátogatlak.
Neked nem, mert meg akartalak lepni látogatásommal.
Te lepetél meg Józsikám most, hogy el kellett sietned egy hosszabb útra… ennyi időd volt itt ezen a földön, hogy tegyed a dolgodat.
Tetted is a dolgodat, nemcsak orvosként, hanem barátként is.
Igazából Te voltál az, aki mindig is biztattál, hogy: “Visó, neked írnod kell!”
Atyavilág!
Immáron 40 éve ismertük egymást, azonban a Vásárhely és Vidéke napilap hozott össze bennünket (27 évvel ezelőtt!), hogy eszmefuttatásainkkal megmozgassuk, gondolkodásra serkentsük agyunkat, adjunk valami értéket, segítsünk Olvasóinknak egészségügyi dolgokban.
Később, Fehér József főszerkesztő (költő, író) kérésére az Olvasóköri Krónikában, majd a Vásárhelyi Krónikában publikált orvosként.
Nagy örömömre elvállalta a Magyar Szelek Magazinban is ezt a feladatot.
Tavaly februártól indultunk a MŰMAG Mindenkinek! online magazinnal.
Azt is meg szerettem volna vele beszélni, hogy ismét szeretettel várnám írásait, de erre nem kerülhetett sor.
Sőt, a “nagy és sorakozó dolgaim” miatt, még ígéretem ellenére sem mentem el hozzá.
Józsikám, kérlek, bocsáss meg nekem, hogy nem vehettem részt földi utad utolsó hónapjaiban, de tudod, mindig kreálunk magyarázatokat, hogy miért nem teszünk meg ezt, vagy azt.
Egyszer majd ismét folytatjuk a diskurzust, talán akkor majd nem gyártok semmilyen kifogást sem: lesz mindenre időnk!
Hálásan köszönöm, hogy ha rövid időre is, de olykor-olykor találkozhattunk, adtunk egymásnak valami pluszt, amellyel kicsit gazdagabbak lehettünk, de talán az Olvasóink is!
Égi utadon kívánom, hogy kísérjen béke és szeretet, amelyek örökre pillanataid részévé válnak.
Szeretettel és öleléssel:
Visnyei Ferenc/Visó
